Az Európai Unió segíti a rászorultakat: liszttel, rizzsel, cukorral és mindenféle élelmiszerrel támogatja a szegénység felszámolását, nem gondolva bele abba, hogy a helyi önkormányzatok által és szigorú kritériumrendszer szerint kiosztott élelmiszer nem mindig ott végzi, ahol kellene.

Az „úniós segílly" annak rendje és módja szerint meg is érkezett, ki is vették az érintettek: volt, aki raffianeccel, volt, aki kéziszekérrel, volt, aki lovasszekérrel, és volt, aki személygépkocsival. Mindenki másképp csinálja.

A fölhalmozódott élelmiszerkészlet azonban valahogy nem akart elfogyni, így a rászorultak egy régebbi módszerüket vették elő: nemes egyszerűséggel nekifogtak eladni. Árulták a gyár előtt, árulták mobiltelefonon és árulták (no, nem kedden) a piacon.

Gondolom, hogy még az engedélyt is beszerezték az árusításhoz, hiszen elvileg élelmiszert – mégpedig nem is annyira rossz minőségű rizset és lisztet – kínáltak a kőasztalokon. Vagy a gyár előtt, ahová – mint tudjuk – nem szükségeltetik semmiféle, de semmiféle engedély élelmiszer-árusításra.

Tény, hogy nincs tolongás a lisztért, meg egyébért, nem is lehet kellemes árulni, pláne, ha még valaki le is akar fényépezni, ami ugye tilos, mert személyiségi jogok és a fotós kötelezettségei.

Ámbár azon is el lehet gondolkodni, hogy ha valaki kap húsz kiló lisztet, mihez kezd vele, mert ahhoz, hogy kenyeret vagy egyebet süssön belőle, kell még gáz, sütő vagy kemence, netán kenyérkészítő gép, minimum egy konyhaasztal (ezen kellene meggyúrni), víz, villanyáram, só, s ha jól emlékszem, akkor élesztő is. No meg igényel némi szaktudást és munkát is, vannak pékek, péksegédek, akiket erre képeztek ki, sajnos egyre kevesebben.

Igen, azért lennének, hogy elkészítsék a mindennapi kenyerünket, amit nekünk meg kellene becsülnünk, mint tették azt a régiek, akiknek idejében igencsak megbecsült volt ez a szakma.

S ezek mellett azon is el lehet, vagy el kellene gondolkodni, hogy milyen ennek az uniós szociális segélyezésnek a rendszere, a módszere és melyek a következményei? Mert az sem igazságos, hogy egyeseknek van és még több lesz, de az sem, hogy valakinek nincs semmije és még ebből sem részesül. Vagy csak pénzért veheti meg attól, aki kapott. Mert ez az uniós liszt (egy részének) sorsa.