A mostohagyerek neve: Székely Gőzös
MEGOSZTÓ
Tweet
Sok hűhó semmiért... De mi a tanulság?
Maradt a régi alkotmány, de valami mégis...Igenre buzdított a polgármesteri hivatal, majd nem
Rövid idő alatt meggondolta magát a polgármesteri...Teljes a káosz a MOGYE tájékán, de még van remény
Megpróbáltuk összefoglalni, hogy mi minden történt a...Fotók: Bedőházi Attila-Csaba, Katona Zoltán
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Ha vissza akarunk menni ötven évvel ezelőttre az időben, nem kell mást tennünk, csak be kell állni a vonatállomáson a sínre és hosszan kell nézni. Balra ne nézzünk, mert ott mennek az autók, üzletek vannak, jobbra viszont nézhetünk, ott is az ötvenes években találjuk magunkat.
A Regiotrans egyik tulajdonosának öngyilkossága, illetve a Héjjasfalva-Székelyudvarhely szárnyvonal katasztrofális állapota oda vezetett, hogy hetek óta nem jár a Székely Gőzös. Két szerelvény az udvarhelyi vasútállomáson vesztegel, az utasok kénytelenek voltak alternatív megoldást keresni, hiszen dolgozni kell, iskolába is járni kell, az életnek mennie kell.
Életveszélyes híd, szemetes környék
A szárnyvasutat 2006-ban vette bérbe a Regiotrans a CFR-től (Román Államvasutak). A szerelvényeket azon nyomban kicserélték, a régi, lerobbant mozdonyok és vagonok helyett modernebb kocsik kezdték járni a Segesvár-Udvarhely útvonalat. Nem lehetett dohányozni benne végre, normális időben teljesítette a távot, a kocsikra nem igazán lehetett panasz – ezt egyszer mi is leellenőriztük egy évfordulón.
Azonban a sín melletti állapotok borzalmasak, főként a városi szakaszon – ha az állomáson nézünk szét, jól látható, hogy sem az állomásépületen, sem a többi építményen évtized óta nem végeztek semmilyen felújítást. Annyi történt, hogy 2012-ben lebontották az egykori mozdonygarázst.
A néhány száz méterrel lennebb levő vasúti híd évekig életveszélyes volt, hiányoztak a deszkák róla (szerencsére nem történt baleset), a cég a több jelzés ellenére a füle botját sem mozdította, végül egy közelben levő vállalkozó tette biztonságossá a hidat a gyalogosok számára, illetve megvilágíttatta a környéket.
Vadcsapás az áruház felé
Akárcsak a víz, vagy az erdőben a vadállat, az ember is a legrövidebb utat választja – ez jól megfigyelhető a Kaufland áruház előtt elhaladó vasúti síneket évek óta keresztező ösvényeken, csapásokon. A 2007. szeptembere óta működő Kauflandba egyetlen alkalommal sem szállítottak árut a vasúton, az áruház jelzett évben szerette volna felszámolni az előtte futó, teljesen fölöslegessé vált síneket, ám ebbe nem ment bele a CFR (Román Államvasutak).
Emiatt teljesen más képet mutat az áruház előtti tér, ám a vásárlók nem mindegyike hajlandó megtenni a rendes utat a bejárathoz, rövidít a síneken. Emiatt alakultak ki az esős időben sáros ösvények. Az már csak hab a tortán, hogy a környék állandóan szemetes, visszataszító, elhanyagolt, egyszerűen senki nem foglalkozik vele.
Hiába mutatták táblák a helyes utat, hívták fel a figyelmet arra, hogy ne ott közelítsük meg az áruházat, a vadcsapások maradtak és ma is üzemelnek.
Ahol a sín véget ér
A vasúti sín egyik vonala a Kaufland mögött elkanyarodik és az ipari övezetbe, a Nagy-Küküllő feletti vashídon a matricagyár mellett megy a sín, majd a mostani Coats Romania székhelye mögött ismét új vonal nyílik, ami egy másik cég lebetonozott udvarán ér véget.
Az ipari termelést nagyon nagyra tartó szocializmus idején ugyanis azt tervezték a megye és a város vezetői, hogy a nagy vasútállomás a mai Sas utca végében fog megépülni. Egészen odáig kanyarodik fel a sín, illetve a gyárakhoz is „bekanyarodik". Abban az időszakban volt értelme a dolognak, hisz a nyersanyag jött, a készáru ment. Ma már ennek sincs.
A sín másik vonala a Kaufland után párhuzamos a Bethlenfalvi úttal, a Fások utcáján túli, néhány tíz méteres szakaszt idén felszámolták. Mint gyakorlatilag mindenütt, ahol a sín metszi valamelyik utcát vagy utat, itt is problémás a közlekedés, mert a sínen mindenütt döccenni kell.
A 2005-2006-ban is mostohagyereknek számított a Székely Gőzös. Akkoriban a 2005-ös árvíz is megrongálta több helyen a töltést (három napig nem járt a vonat augusztusban), illetve hosszas volt a huzavona a bérbeadás körül is. Nem egészen tíz év után azt értük meg, hogy a vonat megint nem jár és a hangzatos szavak ellenére a gyakorlatban gazdája sincs.
1888-ban nem erről álmodoztak őseink, hogy több mint 125 évvel a szárnyvonal megnyitása után a vonat vesztegelni fog az állomáson.
Hozzászólások | Szabályzat |
|