- Na. Kezicsókolom. Azétt jöttem, hogy kérek egy újságírót ide nekem, me valamit el akarok mondani. Hívasson ki eggyet, hallám űjjünk le s beszéjjük meg esztet, amit én mostan el akarok mondani. Na. Jólvannaké? Fizetni kellé ezétt? Na. Azé, me a pénz nem gond, értijé.

- Na. Egésséget, szerussz. Te akkor újságíró vagyé? Me meg akarom íratni, hogy ebbe a városba milyen hitván gazemberek vannak. Jó-jó, hogy tudod, me ebbe dógozol. Asztot akarom elmondani, értedé, ami ma reggel történt velem. Kófliktus, persze, kófliktusos menet vót, de azétt jöttem, hogy kiírassam az újságba. Mi? Há te azétt vagy újságíró, hogy megírjad asztot, amit én mondok. Há nem? Há mé? Há né, kifizetem, értettedé, mennyit kell fizetni? Mi? Az történt, értedé, hogy reggelibe kimenyek a házamból, s elindittom a kocsimot, s nem indul. Ejj, mondom, valami baj van, me Németből hozattam ezelőtt eggy esztendővel, s ez kell mennyen, me garancijába van, s csak akkór nem menyen, ha valaki hezzamatatott. Gondóltam, nem idegesittem fel magamot, visszamentem, megsétáltattam a kutyámot, s gondóltam, utána kerűlök eggyet a városba. Elég az hezza, hogyhá nem indúlt a kocsi, pedig

annak móggya s rengye szerint

le vót rároztatva s ítépéztetve, zsírúj kocsi, értedé. Osztán én bénésztem alája, hogy hallám valami plasztikbomba föl vané szerelve réja, me há Csíkba is gyújtogatták a kocsikot eggy időbe s nekem is az a gyanúm, értedé, hogy haragosaim vannak. Mi? Hogyhogy a cikk? Há erről szól a cikk, hogy haragosom van.

- Osztán adtam eggy telefont az eggyik barátomnak, hogy hallám jőjjön el velem eggyet kávézni, s beszéjjük meg, hallám neki mi a vélleménye erről az egésszről, me mostanába valami ismeretlen telefonszámokról is hívogassák a telefonomot, s asziszem, hogy tudom, hogy kikről van szó. Me amíg odaki dógosztam vót, a feleségem is monta, hogy valakik köröznek kocsival a házunk mellett, s osztán amikó hazajöttem s itt beszéltem ezzel-azzal, akkó má tiszta s világos vót, hogy kik azok s mit akarnak. Na, asztot akarom mondani, s ezt jegyezzed, hogy itt arról van szó, hogy

valakik rejám vannak állítva,

s nekem az a vélleményem, hogy olyanok állították réjám, akik meg akarnak szabadúlni tőlem. Né, nekem van egy csomó ismerősöm s barátom, értedé, sokan ismernek a városba, s a városon túl is, s nekem megvan a kapcsolatom olyan emberekkel, értettedé, akikről te nem is gondólnád, hogy ÍGY vagyok velük. Nekem jöhet akárki, értedé, me én nem ijedek meg senkitől.

- Na, s hogy a szavamot ne feleggyem, osztán lementem a haverral meginni egy kávét a köszpontba, s utána má meg is ebédeltünk a ...-ba, me ott jól főznek, s ismerem is a főnököt. S ahogy ebédelünk, értedé, há látom, hogy az eggyik muki ott ül a másik asztalnál s baszogassa a telefonnyát, ejiszenn fénképeket csinált rólam, s osztán ott nagy hangosonn telefonálni kezdett, de énszerintem nem vót békapcsólva, kamuzott a pasas. Én osztán kértem eggy kávét s átalszóltam a másik asztalhoz, hogy fogja bé a pofájját, s ne színészkeggyen, me leöntöm benzinnel s meggyújtom, s erre asztot monta, hogy köcsög vagyok, s én fogjam bé, mit mind kötekedek?

Milyen másik felet?

- Hogyhogy meg kell kérdezzed, milyen másikot? De én kifizetem, értedé, de te csak asztot írd meg, amit én neked most elmontam, értedé, te a másikkal ne foglalkozz. Hogyhogy nem téma? Há ez nem téma, ember, hogy valaki becsűlletesen dógozik, s nem haggyák békinn, feszt a nyakára járnak a fináncok s mindenki, me kűdik a nyakára? Mi? Ez neked nem téma? Ejiszenn te is velük tartassz? Me szél fúvatlan nem indúl, me megmonták nekem, hogy vigyázzak, me ezekkel a fírkászokkal se lehet tudni, me mikó ideállnak s mikó odaállnak, attól függ, hogy ki fizeti őköt s ki áll a hátuk mögött. De engem nem érdekel, értettedé, me én úgyse adom fel s a mútkor is aszt írtátok, hogy karamboloztam s én vótam a hibás, me csak asztot írtátok, amit a rendőrség mondott. A rendőrség rosszúl tuggya, értedé, me nem is úgy vót, csak elferditették, me utánnajártam s valaki ott intézkedett, hogy mit írjanak a pappírra. Mi van, mit mondassz? Hogyhogy nem téma? Én ma minnyá tégedet is ahajt

úgy béperellek, hogy a gagyád se marad rajtad!

Asziszitek, hogy az ilyen bőcs fírkászoknak, mind ti, mindent szabad s asztot hallgassátok meg, akit akartok. Né, engem ebbe a városba tisztelnek s becsűlnek az emberek, értedé, s a kalapjukot leveszik, amikó szembejőnek az uccán vagy az úton, s én azétt mondom, hogy kifizetem, értedé, csak meg kéne írni asztot, amit én mondok. Na, nem baj, estefelé bémenyek én ...-hoz, s megíratom vele, ha ti nem vagytok képesek, írogassátok itt csak asztot, ami senkiccse érdekel, a fotbalmeccsket s a tanácsűlést. Mé nem írtok az útakról, hogy hogy néznek ki s mér nem írnak a cigányokróll, hogy mennyit lopnak?

- Na. Avval kéne foglalkozzatok, nem azzal, hogy a másik esszetőrte magát a kocsijával s a deszkárcseráré szette ki a a kocsiból. Me ismertem asztot is, elég baja van immá. Mindenesetre esztet te még megbánod, értedé, hogy nem írtad meg, hallodé, s a balesettel kapcsolatosonn asszem, hogy hallám átalmenyek az űgyvédemhez s osztán mi ketten következőkór a tőrvényszéken találkozunk, ahól a szart is kiperelem belőlled s a főnöködből. Ki se mer jönni, úgyé? Na, mennyetek el az egésszen, bódogtalan fírkászok, me nem értek eggy hajittófát. Kezicsókolom. Az ajtó ítt nyílliké..?