Nem újkeletű dili a különböző ízesített sörök fogyasztása Romániában sem: a Redd's Fresh néhány éve „női sörként" jelent meg, aztán gyorsan be is tiltották. A készítményt már akkor sem mertük sörnek nevezni, mára a gyártók is rájöttek, és a mostanra remélhetőleg kevésbé mérgező lötyiket radler gyűjtőnév alatt forgalmazzák.

Definíciója szerint a radler Németországból származó, sör alapú ital, melyben valamilyen sörfajtát 1:1 vagy 3:2 arányban kevernek szódával vagy limonádéval, és nyáron kimondottan népszerű, mivel jó szomjoltó.

A piszkos 11

Mint gyakorló sörbarátok igencsak kétkedve tekintettünk az udvarhelyi boltok polcairól kacsintgató italokra, vásárolni azonban nemigen volt merszünk. Egészen mostanig, hiszen a jelenség mellett azért mégsem mehetünk el szótlanul, ezért úgy döntöttünk, megkóstoljuk a kínálatot.

„Nem csodálkoznék, ha hülyének néznének"

A fenti mondat a bolt kasszájánál hangzott el, és arra vonatkozott, hogy a pénztáros hölgy helyében én is furcsán néznék magunkra: két megtermett férfiember tizenegy különböző, csakis ízesített sört, vagyis radlert készül megvenni.

Hogy ne csak Csedő és én szenvedjünk, külsős, műkedvelő sörszakértőt is felkértünk, hogy segítsen zsűrizni az italokat, így Jocó is csatlakozott hozzánk a szerkesztőségben, ahol némi előzetes hűtés után egyenként fel is bontottuk a dobozokat.

Terveink szerint a városban kapható összes, romániai és magyarországi radlerből kóstoltunk volna egyet – három boltban tizenegyfélét kaptunk, ami megfelelt a kritériumnak. Ha mégis kimaradt volna valamelyik, akkor szívesen fogadjuk az olvasói tapasztalatokat ennek kapcsán.

Csak néhány kortyot, ne többet

Úgy gondoltuk a szín- és szagminta mellett néhány korty bőven elég lesz mindegyik italból ahhoz, hogy véleményt alkossunk róluk, és tizenegy sörnél az már amúgy is egy sokkal ér fel a gyomornak. Megjegyezném, hogy ha már nem lenne nyilvánvaló, erős előítéletekkel vágtunk neki a radlerek tesztjének, aztán ettől hol pozitív, hol meg negatív irányba tértünk el. Lássuk, hogyan!

Elsőként a Bergenbier grépfrút-ízesítésű termékét nyitottuk ki, azt gondolva, hogy ez lesz az egyik legrosszabb, és essünk túl rajta. Az eredményen meglepődtünk, ugyanis a mézes, limonádés szín, a picit kesernyés, de sörre nem emlékeztető íz egyáltalán nem volt kellemetlen. Azért világbajnok sem, de összességében még én is meg tudnék inni egy dobozzal, pedig ki nem állhatom a grépfrútot.

A következő versenyző a 0,33 literes dobozban érkező Ciuc almás ízesítésű radlere volt, ami mostanában állítólag egyre népszerűbb. Nálunk nem igazán. Bár erős almaillatot áraszt, és főleg zöldalmás jegyeket lehet felfedezni ebben, kicsit az volt az érzésünk, hogy egy félresikerült almalevet iszunk, aminek a hibáit szódával akarják elfedni. A kellemetlen, kesernyés lecsengést nem tudta tompítani.

Ezután egy bevándorlóval kötöttünk ismeretséget: minden korábbi tapasztalatunk arra mutat, hogy igazán jó magyarországi sör nem létezik, de a citromos Soproni radler egészen jó, sőt, a mezőny egyik legjobbja. Színe sötét, sűrűnek tetszik, egy kesernyés citrom aromát és némi mosóporos beütést érezni, de alapvetően frissít, és segít feledtetni a tomboló kánikulát.

Mindennek az alja

Nem akarom az mondani, hogy szóltam előre, de... A mojitós Redd's már felbontás előtt is gyanús volt, de ami ezután következett, az maga a gasztronómiai pokol. A dobozból egy furcsa bűz áradt, amit gumiszagként tudtunk azonosítani – aki bontott már ki olcsó óvszert, az tudja, miről beszélünk. Színe lehetetlen zöld, íze pedig a legförtelmesebb, amit valaha éreztünk, konkrétan hányingert is ki tud váltani. Ezt a valamit messziről tessék kerülni!

Másodpercekkel a kép elkészülte után került fel a bírói lapra az IHATATLAN szó

Csedő szerint a Redd's-et gyártó Ursus sörgyár minden bizonnyal nem fog egy kartonnal küldeni a legfrissebb főzetből ezek után, de tény, ami tény, a citromos változat szinte semmivel sem jobb, mint a mojitós. Ennek igazából fingszaga van, íze mint valami romlott ételé. A márka becsületén egy nagyon keveset ment a vörös áfonyás kiadás, ami elviselhetőbb, savanykás, és inkább gyenge áfonyahabra emlékeztet az íze. Ez sem lesz a nyár slágere.

A három borzalom után ismét Magyarországra menekültünk, legalábbis ami a márkát illeti, ugyanis a Soproni meggyes kiadását is megkóstoltuk. Ez nem annyira jó, mint a citromos, de kellemes meggyillata van, színe is rendben van, de az íze nem elég erős, kissé vizes. Erre azt szokták mondani, hogy szódával elmegy, de ezt kár lenne tovább hígítani.

Próféta a saját hazájában

A végére még négy hazai termék maradt, ezek sorát a citromos Bergenbierrel nyitottuk. Dobozából citromos mosogatószer szaga áradt (legyen tisztaságban, legyen Pur a palackjában), íze pedig olyan, mint egy enyhe citromléé. Sör ízét nyomokban sem tartalmazza, üdíteni jó.

Ranglista

1. Ciuc citrom (2,79 lej) - 6,67

2. Soproni citrom (3,29 lej) - 5,00

3. Soproni meggy (3,29 lej) - 4,67

4. Bergenbier grépfrút (2,89 lej) - 4,00

4. Bergenbier citrom (2,89 lej) - 4,00

6. Ciuc alma (2,09 lej) - 3,33

7. Holsten citrom (2,99 lej) - 2,67

8. Ursus Cooler citrom (2,79 lej) - 2,67

9. Redd's vörösáfonya (2,99 lej) - 2,33

10. Redd's citrom (2,99 lej) - 1,67

11. Redd's mojito (2,99 lej) - 0,67

A citromos Holstennek nem volt annyira jó a szaga, már nem mintha a mosogatóban felejtett dörzsikéből áradó Bergenbier-aroma rabul ejtett volna. Ez egy kicsit habosabb, és keserűbb is volt, mint az előző versenyző, a szánk is habzott tőle. És azt nem túlzottan szeretjük.

Az Ursus Cooler már dizájnjával is támad, van valami hőmérő-szerűség a dobozon, ami jelzi, ha elég hideg már az itóka. Tény, hogy a sör csak hidegen jó, de a radlerek nem is lennének fogyaszthatóak, ha nem jéghidegek. Az Ursus citromos változatán érződik a doboz fémes szaga, színe kicsit áttetszőbb, mint a többinek, és van egy kellemetlen mellékíze is, ami miatt egészen alacsony pontszámokat osztunk neki.

A sorsuk beteljesült, bár a csíkit szinte mind megittuk

Utolsóként kóstoltuk a citromos csíkit, és igazán nem szeretnénk, ha pártoskodással vádolnának, de az előző néhány förtelem és középszerű ital mellett is ez magasan vitte a pálmát. Szaga nem túl erős, színe zöldes, íze pedig egészen korrektül egyensúlyoz a limonádé és a sör között. A sokadik korty után érződik, hogy nem most csavarta bele egy mosolygós székelyruhás menyecske a percekkel korábban szedett citromot, de állítjuk, messze a legjobb radler a tizenegyes mezőnyből.

Ennek ellenére, ha legközelebb a szomjunkat oltanánk a kánikulába, biztos, hogy egy jó csapolt sört fogunk kérni.

Mégiscsak az az igazi.