Fogyókúra: a feladás határán
MEGOSZTÓ
Tweet
Húsz éve halottnak hitték
Kiderült, hogy az elmúlt két évtizedet egy Iași-i...Legalizálták a marihuánát Kanadában
Már nem csak orvosi célra lehet alkalmazni, de az...Disznófejet akart átvinni a határon
De egy jó szimatú határőr kiszagolta a dolgot....BotiFogyokura
ÍRTA: KAKASY BOTOND
A múlt héten sikeresen felzárkóztam a pénteki méretkezésre és megnyugtató számot produkáltam. Sőt meglepően jót: 80,6 kg. Már akkor éreztem, hogy ez vissza fog ütni, és meg is történt. Hét végére szépen visszajöttek a nem kívánt dekák. A hét első felében azzal voltam elfoglalva, hogy legalább a pénteki eredményt újra elérjem.
Rendesem meg kellett szenvednem, hogy a 80,6 közelébe kerüljek. Azt ugyan nem mondom, hogy egész héten nem ettem egy jót, de a hasfakasztó kajálások emléke már nagyon halványan él az emlékeimben.
Hogy én eddig miért nem ettem ilyeneket? |
Az éhségérzet nagy úr, és előszedi a kreativitásunkat, azzal kapcsolatosan, hogy mit együnk. Újabb ételt vontam be a palettára. A héten elég rendes mennyiségű párolt zöldséget fogyasztottam. Egy kis tejföllel nyakon öntve egészen pompázatos ételkülönlegesség tud lenni.
Igaz, ami igaz, először némi sörkolbász is bekeveredett a zöldséges menübe, de nem tehettem róla. Három kötegbe szedett sörkolbászt kettő árán adtak. Egyszerűen kihagyhatatlan ajánlat volt, mert az újságírói fizetés egyáltalán nincs bő lére engedve. A „koplalás" nemcsak a kreativitást csalta elő, hanem megtanultam értékelni és ízlelni azt a keveset, amit eszem. Nem csak betolom a számba, és leküldöm, mint máskor. Kiélvezek minden kanál levest, húskatonát vagy narancscikket.
Azt tartom eredményes edzésnek, amikor az izzadságcsík összeköti a két mellbimbót. Hátáreset. |
Párolt zöldség és tekerés, így próbáltam meg normalizálni a kilókat, de akármekkora fegyelmet is gyakoroltam magammal szemben, mégis becsúszott itt-ott egy kis gikszer. Például hiába fogadtam meg, hogy a cukorfogyasztást visszafogom, a kólát mégis két pofára öblögettem lefele.
A napi étkezésem most úgy néz ki, hogy az első evés az 14 óra körül van. Ekkor megeszem a napi menüt az egyik vendéglőben. Ilyenkor próbálok a levesből és a másodikból is meghagyni. A menü adagja átlagosnak számít.
Az ebédig általában nem szoktam enni, csak kávézok, esetleg egy perecet vagy ilyesmit leküldök. A második s remélhetőleg az utolsó étkezésem az 18 és 19 óra között szokott lenni, néha később, de ilyenkor már valami könnyű fogással bélelem a gyomrom, mint például a párolt cuccok, vagy a kompót.
Nem volt ez másképp hétfő délután sem, amikor az éhségemet pomeló és a tea szapora fogyasztásával próbáltam csitítani. Az éhséggel folytatott harcom eredményessége mélyen az elvárt alatt maradt, viszont a dekákat napról napra sikerült faragni lefele.
Csütörtök reggel a múlt pénteki súlyomat hoztam, ami nem is lett volna rossz, de nagy gondokba ütköztem.
A 80 kilóhoz közelítve nem csak a számokban értem el a pszichés határt, hanem fejben is. Fordulóponthoz érkezett a hat hét, hat kiló fogyókúrás próbálkozásom. Amit eddig úgy gondoltam, hogy mértékletes, optimalizált étkezés, hogy a felesleges evés megfékezése, hirtelen önsanyargató koplalás lett.
Ami eddig helyesnek tűnt, most fakírkodásnak hat. Valóban az lenne? A pszichés határt elérve minden azon múlik, hogy fejben hogyan jövök ki ebből a vívódásból. Tudok-e úgy tekinteni erre, hogy mértékletesen és egészségesen étkezem, és nem arra hajazok, hogy anorexiás legyek. Bár férfiból még ilyent nem láttam.
Tanulva a múlt hétből tudtam, hogy több mozgásra lesz szükségem, az újabb kiló lefaragásához. Számításaim szerint a csütörtök délutáni zöldségsaláta egy kis hallal megspékelve illetve az esti tekerés, amit reggel megismétlek, meghozza a kellő hatást.
Bekövetkezett a váratlan, megadta magát a gépezet. |
A pszichikai harc mellett, csütörtök este az ellipszis szaladógép is beadta a kulcsot, így az utolsó pillanatra alapozott zsírégetés kimaradni látszott.
Az estémet mérgelődés és demoralizáció sújtotta. Az elszakadt tartócsavar rossz ómen, de nem engedhettem teljesen kicsúszni a dolgokat a kezem közül. Ezért reggel hatkor felkeltem és valamivel hét után már az edzőteremben voltam.
Muszáj volt néhány kalóriát elégetnem, hogy ezzel tartsam kordában az eseményeket. Egy óra aktív tekeréssel pótoltam a kimaradt otthoni edzéseket. Irgalmatlan mennyiségű folyadék kiizzadása után, és közel ezer (!) kilókalória elégetésével újra a mérlegen vitézkedtem.
És igen! Ez kellett, hogy a következő hétnek újabb lökést adjon. Nem hittem a szememnek 79,2 kg. Ez most újból nagy kedvet csinált és a következő hétre azt hiszem, betervezek majd valami extrémebb mozgást. Lehet, ellátogatok a spinning terembe.
Hozzászólások | Szabályzat |
|
|