Udvarhelyszékre a színészet hozta, de nem színházat, hanem feleséget talált magának. Szabadúszó színészként az Ajtót nyitok című verses előadáson kápráztatta el a székelyudvarhelyieket - József Attila, Márai Sándor és Dsida Jenő verseivel, de a szinkronizálás is a kenyere. Hangja a National Geographic televízió Dangerous Encounters című sorozatából lehet ismerős, hiszen a hüllőkutató Brady Barr magyar hangját ő kölcsönzi. Turi Bálintot egy csésze kávé mellett a színészetről, a szinkronizálásról faggattuk. 

Mindenekelőtt tisztázzuk: szinkronos vagy szinkronszínész? Melyik a jó kifejezés?

Színész. A szinkronszínész egy pejoratív kifejezés, mert lecsupaszítja a színészetet arra, hogy valaki csak a szinkronra jó. Ez egy összetett dolog: színészként dolgozhatsz filmen, színházban, de szinkronizáláson is. Van olyan ember is, aki csak szinkronban dolgozik. Nekem is volt olyan időszakom, amikor csak ezzel foglalkoztam, de attól még jobban szeretem ha színésznek tekintenek.

Egy jó szinkronszínész jó színész is?

 Nem tudom, hogy valaki mitől lesz nagy színész. Ott van például Darvas Iván, aki nem végzett főiskolát, és amikor már harminc éve a pályán volt nagyobbnál nagyobb sikerekkel, akkor kapott egy diplomát a Színművészeti Főiskolától. De ettől még ő színész volt azelőtt is.

Ismerek olyan szinkronost, akinek semmilyen végzettsége sincs, de diplomás színészeket mind intenzitásban, tehetségben, akaratban sok kritériumnak megfelelve kenterbe ver, ha szinkronizálásról van szó. Ezt nehéz eldönteni.

Hogy lesz valakiből szinkronszínész?

Szerez egy színészi képesítést vagy annyi gyakorlatot, hogy eljut egy színházhoz, ahol előadásokban szerepel. Ez vonatkozik a színházra és a filmre, szinkronra is. Szinkronban inkább az működik, hogy találkozol egy ilyen feladattal és egyszerűen ott ragadsz – ha felfedeznek benned valamit, ha éppen elég időd van rá, ha rákapsz a ritmusára.

Mit jelent a ritmus ebben a fogalmazásban?

Mint minden munkában, így itt is fontos, hogy milyen gyorsan reagálod le, veszed fel a ritmusát. Nagyon felgyorsult a szakma. Régen ez úgy nézett ki, hogy volt egy film, volt ennek egy vetítése, erre beültek a színészek, de már előtte egy héttel megkapták a szöveget, a teljes könyvet. Egy kilencven perces mozifilmet forgattak, szinkronizáltak egy egész, sőt akár két hétig is. Ez 30 évvel ezelőtt volt.

A dolog napjainkban úgy néz ki, hogy ha van egy rangosabb filmed, pl. Disney, akkor a megrendelő filmcsatorna kér egy castingot rá és hasonló hangokat hívnak be, mint amilyenek az eredeti szereplők hangjai. Adsz egy hangmintát és ebben csak annyit néznek, hogy a hanghullámok mennyire passzolnak az eredeti szereplőével. Ez az egy dolog számít. A lényeg, hogy találjon a két hang.

Megvolt a casting, felvettek. Szinkronizálsz. Ilyenkor mindig azt mondod, amit leírtak neked, vagy azért van egy kis szabadságod?

Szövegben vannak eltérések és néha az a baj, hogy egy más nemzetiségű ember mondja meg, hogy az jól hangzik magyarul vagy nem. Ha én felvételen megváltoztatok egy szót, mert én magyartalannak találom – volt már rá példa – akkor visszahívnak, és az eredetit, a rosszat kell felmondanom, mert úgy gondolja a dán, vagy nem is tudom milyen közvetítő cég megbízottja, aki az amerikai stúdió és a magyar cég között tartotta a kapcsolatot, hogy ez így jó. Visszafele pedig egy nagy pozitív példánk van, a Frédi és Béni című rajzfilmsorozat, aminek a szövege és szinkronja legendásan jobb volt, mint az eredeti.

Milyen egy forgatás? Manapság hogy néz az ki, amikor elkezdenek szinkronizálni egy filmet?

Beszéltünk a ritmusról: régebben mintha egy előadáson dolgoztak volna, egy hosszú folyamat alatt létrehoztak valamit. Mostanság a történet úgy néz ki, hogy kapok egy telefont jó esetben egy héttel a felvétel előtt, rossz esetben egy nappal, de volt olyan is, hogy valaki nem ért rá aznap és helyette ugrottam be. Belépek egy stúdióba, ahol vár rám a magyarra fordított példány és egy rendező. A teremben van egy tévé, amin látom a filmet magát, egy fülhallgató, amiben hallom az eredeti szöveget. Kigyúl a lámpa és már dolgozunk.

Adott esetben pár perc alatt ismered meg a személyt, akinek a hangod kölcsönzöd?

Harminc másodpercem van arra, hogy megtudjak róla a lehető legtöbbet. A fülemben megvan a hangja, a történetben pedig össze-vissza haladhatunk. Lehet, ha azzal kezdem a szinkronizálást, hogy agyonlövik a szereplőt, anélkül, hogy tudnék róla bármit is. Bárhonnan lehet kezdeni. A rendező persze utasításokkal segíti a munkádat.

Turi Bálint hogyan kapott rá a ritmusra? Belőled hogy lett szinkronszínész?

A Madách Színházban dolgoztam és egy kollégám beajánlott az egyik szinkronstúdiónak. Először „tömegeztem": ez azt jelenti, hogy a filmekben a tömeges jelenetek hangját külön veszik fel. Mondhatjuk háttérzajnak, az utcán sétáló emberek zaja. Erről is van egy legendás sztori: állítólag egy forgatásra nem jelentek meg a tömeget képező színészek, csupán egyetlen egyvalaki, aki aztán több hangsávon, egyedül lett a tömeg. Egyedül elfoglalta Párizst.

Ezzel kezdtem, aztán jöttek a kisebb szerepek, néhány perces szövegek. A nagyobb szerepekre már külön hívnak embereket. A gyártásvezető osztja be a szerepeket, 30 másodperces részecskék, tekercsek alapján. Átlagban 20-25 tekercs van egy órában.

A tömegezés után mi történt?

Sokat dolgoztam. Ez attól függött, hogy akkoriban mit játszottam a színházban. Ha bemutatóm volt, akkor hanyagoltam a szinkronizálást, de nem hagytam el. Ilyenkor az volt a baj, hogy például a tömegezés alatt szétordítod a hangod, így használhatatlan vagy az aznapi színházi előadáson. Nem sokkal a tömegezés után ismerkedtem meg a hangalámondásos narrációval. Ezeket nagyon szeretem, mert csak te magad vagy, nem kell máshoz igazodni. Olyan tempóban mondod a szerepet, amilyent te diktálsz.

Gondolom így gyorsabban is halad az ember. Mennyi időt vesz fel egy ilyen narráció?

Ötven perces filmet, legrosszabb esetben ötven perc alatt fel lehet venni. Persze közben játszani is kell. Egyre több olyan film van, ahol vannak ilyen hangalámondásos részek és ezeket sem mindegy, hogy hogyan viszed véghez.

Azért korántsem annyira egyszerű a szinkronizálás, hogy bemész a terembe és felmondod? Vagy mégis?

Nem csak azzal kell foglalkoznom a felvételen, hogy mi fog történni, hanem, hogy a nyelvtani hibákat helyre rakjam. Kell azzal is foglalkozzak, hogy van egy figura, aki eljátszik egy szerepet és nekem ugyanazt kell produkálnom az anyanyelvemen. Arra is kell figyelnem, hogy ugyanolyan hosszú legyen a szövegem, mint a képen levő szereplőnek. Ha lekéstem, akkor ebben a mai digitális világban ez helyreigazítható, de nem fejezhetem be ugyanakkor, hiszen annyival hosszabbnak kell lenni amennyit hibáztam. Nagyon ki van számolva.

Kijelenthetjük, hogy ez is futószalagon készül?

Azon készül, de sokan dolgozunk azért, hogy mégse legyen egy tömegtermék. Van, ami tömegtermékké silányul a végére. Viszont sehol nem veszik olyan komolyan a szinkront, mint Magyarországon.

Erről jut eszembe, hogy azt mondják: a magyar szinkron előkelő helyen áll például európai viszonylatban. Ez tényleg igaz? Jó a magyar szinkron? Színvonalas?

Szerintem méltán híres, de több sebből vérzik: az idő kegyetlenül felgyorsult, de a gázsik nem növekedtek az elmúlt húsz évben. Szacsvay László mondta, hogy egy tíztekercses szerepre hívtak és ennek a gázsijából megtankolta az autóját. Manapság tíztekercses szerepért annyi pénzt kapok, ami nyolc literre elég. Ez nagyon messze van a tele tanktól.

Viszonyításképpen ott vannak a németek. Németországban a szinkronszínészeknek van alapfizetésük. Ha szinkronnal foglalkozol, akkor kapsz egy fix fizetést és fölötte minden munkádnak külön gázsija van.

Minden színésznek megvan az álomszerep. A szinkronszínésznek is van álomszinkronja?

Nagyon nagy ocsmányságot fogok mondani: most arra lenne szükségem, hogy egy jó hosszú, ezer részes, egy évig tartó dél-amerikai sorozatban egy állandó szerepem legyen – ez a pénzügyi oldala.

Ha nem a pénz dönt, akkor...

Nagyon szeretek szélsőséges, akár negatív figurát játszani. A színes dolgok mindig is érdekesebbek. Cosette-nek a Nyomorultakból borzasztó nehéz dolga van, mert ő a fiatal lány, aki szerelmes, de semmi mást nem tudsz róla és nem tudsz vele mit csinálni. Nagyon nehéz szerepem volt a Csongor, a Csongor és Tündéből. Ilyeneket is érdemes, de nehezebb játszani. Minél többfélét szeretnék csinálni. A lényeg, hogy fejlődjél, és addig, amíg tanulsz a munkádból, élvezni is tudod, érdemes csinálni.