Már második alkalommal komoly előrelépéseket értünk el Előddel, de még nem jelenthettük ki, hogy biciklizik. Szükség volt még az indulási, kanyarodási és megállási technikák csiszolására.

Harmadik alkalommal is a Kaufland mögötti térről üdvözöljük azokat az olvasóinkat, akik hűségesen követték, Előd miként tanul meg biciklizni 25 évesen.

Ahogy a placc fele tartunk, egy fiatal hölgy mosolyog ránk a távolból. „Na, ő is olvasta a cikket" – jegyzi meg Előd kétségbeesetten.

Az elmúlt alkalommal Előd biciklis ösztöneit egészen mélyről sikerült felcsalogatni. Ha emlékeznek, első alkalommal kollégánknak még a kerékpár magabiztos taszítása is gondot jelentett, ma már az indulást gyakoroljuk. A kerékpár mozgásba, illetve egyensúlyba hozásában még mindig jókora lökéssel kell segíteni.

„Milyen kidolgozott mozdulatsorod van erre, Kakszi? Valahogy úgy kéne, mint eddig, szépen felépítve" – mondja nekem Előd. Nincs kidolgozott mozdulatsor – válaszolom én, ugyanis már annyira tudsz, hogy magadnak kell kitapasztalni.

Még jöhet pár elméleti tanács, de Előd is meggyőződik, valóban lassan saját maga kell, hogy továbblépjen.

Újabb szintlépéshez érkeztünk. Kezdtem úgy érezni magam, mint a kényelmesebb sofőroktatók, akik a „poligonnál" kiszállnak a kocsiból, szivaroznak, dumálnak amíg a tanulók köröznek, vagy épp az egy óra vezetés arról szól, hogy a „villanyirodától" a UPC-ig s onnan az Urbánához vezetünk, hogy oktatónk a számláit ki tudja fizetni. Nagy góré lettem én is, már ott mertem hagyni Elődöt, amíg elléptem vízért, ugyanis verejtékezésben most sem volt hiány.

Előd már nem csak magabiztosan koptatta betont, de láthatóan élvezte is a tekerést, ezért tovább haladva a tananyagban, a jobbra-balra körözés után a helyszínen talált pillepalackokból rögtönzött ügyességi pályán kanyargott. Elsőre szemrebbenés nélkül elgáncsolta a bójákat, vagy rossz oldalról kerülte.

Ilyenkor, amikor előtört Elődből a gyerekkori koncentrációhiány és az „uramfiakilát", megálltunk egy rövid időre, Előd letámasztotta a biciklit, majd méterről méterre átvettük a teljesítendő szakaszt, hogy Előd fejében tiszta legyen minden centimétere. Ez rendszerint be is vált, és átlendítette Elődöt a pszichés görcsölésen, ami újabb ás újabb sikerekhez vezetett.

De ne is ragozzuk tovább a dolgokat. Nézzük meg, három alkalom után, az eddig hitetlenkedő, merev és kevés egyensúlyérzékkel bíró Előd hová jutott:

Már csak a fékezés, megállás folyamata az, ami kizökkenti emberünket, ha felkészületlenül kell végrehajtania őket. Ma a nagy melegben eddig bírtuk.

A sikere megkérdőjelezhetetlen, Előd mostanra elsajátította a biciklizés alapvető mozdulatait, ami további gyakorlással rutinossá és biztonságossá válik.

Ez persze még nem elegendő, hogy leendő kollégánkat kiengedjük az udvarhelyi veszedelmes forgalomba, ezért a következő részben egy szakszerűen összeállított biciklis tanpályán fogjuk Elődöt nyaggatni, ahol az ügyességi feladatok mellett nagy hangsúlyt fektetünk a közúti szabályokra, élethelyzetekre, amihez természetesen szakember segítségét is kérjük.