Az uh.ro szerkesztőségéről elmondható, hogy biciklipárti. Szeretjük a kétkerekű adta lehetőségeket. Van, aki környezettudatosságból használja, van, aki költséghatékony közlekedési eszközként él vele, de akad, aki csak biciklizik, mert jó. Nem úgy új kollégánk, Előd – vagyis még nem kollégán, mert a próbaidővel szívatjuk –, akiről kiderült, nem tud biciklizni. Mivel az elmúlt években szinte mindenki kétkerékre pattant a szerkiből, sőt még vezetőségi szinten is került olyan, aki a luxus verdából a drótszamárra nyergelt át, úgy éreztük lehetetlen, hogy Előd munkakönyves állást kapjon nálunk addig, amíg meg nem tanul kerékpározni.

25 év biciklizés nélkül

– még kimondani is rossz. Milyen gyermekkora lehetett szegény kollégánknak? Jómagam vállaltam ezt a nemes feladatot, hogy megtanítom bringázni Elődöt.

A feladat egyszerű, és az alap biciklizési tudás elsajátításához nem kell semmilyen extra adottsággal rendelkezni. Ügyesebbek fél óra alatt, de a kevésbé ügyesek is egy délután alatt megtanulják az alapokat.

Egy kicsit elbizonytalanodtam az előbbi kijelentésemen, amikor Előd kézbe kapta tanuló bringáját és megpróbálta kitaszítani azt a kapun. Mint balett-táncos kezében az öt kilós kalapács, amivel megpróbál elütni egy szeget – nagyjából erre emlékeztetett minden mozdulata.

Első körben a Jakab Áron Csabától kölcsön kapott Bringázz Udvarhely! mozgalmas kerékpárt kellett Elődre szabni. Utunk a szomszédos autóműhelybe vezetett, ahol ülésmagasságot állítottunk, és megfabrikáltuk az addig használhatatlan lábtámaszt. A borús idő ellenére is belevágtunk. Első gyakorlatként Előd eltaszította a Mol benzinkútig a bringát.

Egyes olvasóink viccesnek gondolhatják vagy azzal is meggyanúsíthatnak, hogy Elődöt szívatom, de higgyék el nem. Az alapoktól kellett kezdjük. A benzinkút levegőpompájánál ellenőriztük a nyomást a kerekekben. 2,1 bárt gondoltunk ideálisnak, mert ez még nem rázza szét alanyunk „bringaszűz" popóját.

Még mindig az aggasztja, ki látja őt ügyetlenkedi

Útközben Előd folyamatosan azt hangoztatta, halasztani kellene a projektet, mert kicsit beparázott. Mint kiderült gyerekkorában édesapja próbálta megtanítani, de Előd szétszórt figyelme miatt feladni kényszerült. Bevallása szerint, már akkor is az aggasztotta, vajon ki látja ügyetlenkedését, ezért a bicikli helyett azt leste, éppen ki nézi őt. Így elvonultunk a kíváncsi szemek elől a Kaufland mögötti üres placcra, ahol a Street Kingz-es fiuk szoktak edzeni.

Elmélettel kezdtünk, gyorsan átfutottuk a bicikli főbb részeit s azok működési elvét. Kerékpárunk még kontrás, ez nagyjából olyan, mint ma analóg fényképezőgéppel fotózni. Mivel azt szeretnénk, hogy Előd alapjaitól sajátítsa el a bringázást, a régi dolgokra is megtanítjuk.

A nagy izgalomban nem mindent tudott megjegyezni, ezért több elmélettel nem is tömtem a fejét. Jöhetett egy kis egyensúlypróba, megnéztük, hogy dől el a bicikli, miként kell elindulni és megállni. Biciklizni még nem tudott, de már szívesen  ment volna már pár métert, hát megadtuk neki ezt az élvezetet. Kicsit taszítottam a biciklin, egyet-egyet hajtott is, de nem engedtem el, végig tartottam.

Nagy volt az öröm és a siker, közben váratlanul megérkezett Előd édesapja, aki épp hazafelé tartott a munkából. Kétkedő tekintete messziről figyelte ténykedésünket. Mondjuk, a látvány sem lehet mindennapi, ahogy a 25 éves Elődöt atyai komolysággal próbáltam biciklizni tanítani.

Amikor közel ért hozzánk, így szólt: „Adok egy üveg bort, ha megtanítod biciklizni" – s ezzel fel is oldotta a második vonalbeli hollywoodi vígjátékba illő filmjelenetet.

Felidézte a huszonévvel ezelőtti emlékeket, hogyan is próbálkozott ő, sikertelenül.

Amikor újra magunk maradtunk, kielemeztük azt a biciklivel megtett pár métert, aminek már Előd is a részese volt. Nagyon felbuzdult a részsikereknek is alig nevezhető néhány pedálcsapáson, amikor eleredt az eső és a szomszédos itallerakat eresze alá kényszerültünk.

Az eső jó fél órán át esett, használhatatlanná téve a gyakorlópályánkat.

Egyelőre ezzel véget is ért az első rész, olvasóinkat hamarosan újabb résszel szórakoztatjuk, bebizonyítva, hogy sohasem késő nekifogni kerékpározni.