A bútorfestés egykor egész Nyugat- és Közép-Európában, a reneszánsz stílus kiterjedt határterületén virágzó mesterség volt. Erdélyben, hova Buda török kézrejutása után számos kézműves menekült, és ahol a reneszánsz-stílus a reformációval együtt hódított, az új típusú virágos festésű deszkabútor is egyre szélesebb körű „divat", a bútorfestés pedig sajátos népi mesterség lett – írja ifj. Kós Károly erdélyi néprajzkutató A régi székely bútorfestésről című munkájában.

Ebből kiderül, hogy nemcsak az erdélyi városok mellett (köztük Székelyudvarhelyen is), a XVII—XIX. század folyamán különösen Kalotaszeg és Udvarhelyszék falvaiban is dolgoztak népi bútorfestő asztalosok, többnyire a családon belül „örökölt" mesterségi tudásukkal.

Ilyen népi festett bútort készítő központ volt Korondon, Lókodon, Lövétén, Homoródalmáson, Abásfalván is, ahol virágos festésű bútorral látták el az ottani lakókat.

Folytatódik a Homoród-Rika-Küküllő Leader Egyesület Érték-kaland (ÉK) elnevezésű kezdeményezése, melynek célja, hogy az egyesület által lefedett térség közismert vagy éppen rejtett értékeit felleltározza, megismertesse, továbbá játékok és túrák által tovább népszerűsítse. Készül tehát térségünk ÉKességeinek leltára, gyalog- és biciklitúrákkal fűszerezve. Az Érték-kaland médiapartnere az uh.ro is.

„Falvanként, tájegységenként kikerült egy-egy mester, aki a környéken tevékenykedett, az ő munkáikra mondjuk azt, hogy hagyományos népi bútorfestés. Én is ezekből az elemekből merítkezek, szín-, a minta-, illetve ami, a bútorszerkezet használatát illeti, ugyanakkor nem feledhetjük el, hogy 2014-et írunk" – mondja Bartos Tünde bútorfestő.

Hozzáteszi, hogy az elsődleges szempont mindig is a funkció volt, 150-250 évvel ezelőtt és most is, csakhogy az akkori kor igényei mások voltak. Erre alapozva „építik" hozzá azt a népies jelleget, amit az illető bútor hordozhat magában.

Fotó: Erdély Bálint Előd

Első látszatra úgy tűnik, hogy a népi bútorfestés nem követel különösebb felkészülést, ám ennek épp az ellenkezője igaz, mert a festékek és a festési technikák világában igencsak jártasnak kell lenni.

Nem egyszerű megismerni-megtanulni és felismerni a különbségeket az erdélyi népi bútorok jellegzetességei között, ismerni kell a virágornamentikák és indadíszek világát, de még a bútordarabokra rákerülő számjegyekét és betűformákét is.

„Az alapmotívumok, a tulipánok, szegfűk, rózsák, a formák, amelyeket használok, azok hagyományosan udvarhelyszékiek. Ugyanakkor a kontúrozás, a díszítésmód, a színek egymás melletti használata olyan dolog, amellyel kapcsolatosan idővel mindenkinek kialakul a saját stílusa" – magyarázza Bartos Tünde, a B.ARTos kézművesműhely tulajdonosa.

Tevékenysége nem merül ki a bútorfestésben, lakberendezéssel is foglalkozik. Egyedi berendezési tárgyai elkészítésében kiváló szaktudással rendelkező mesterekkel dolgozik együtt.

Az alapanyagokat helyi termelőktől szerzi be, a tervezést és a végső dekoráló, díszítő-, festő munkát egyedül csinálja.

Ugyanakkor negyedik éve tart felnőtteknek bútorfestői képzést, melyekre 50 kilométeres körzetből (Csíkszeredából, Parajdról) is érkeznek érdeklődők, továbbá alkotótáborokban is vállal szakmai irányítást.

A nagyobb bútorokat, berendezési tárgyakat megrendelésre készíti, a kisebb ajándék-, dísztárgyakat, használati eszközöket pedig főleg eladásra, vásárokra.

Azok között, akik igényt tartanak a népi festett bútorokra, találunk külföldön élőket, akik egzotikumként élik meg, hogy idejöhetnek, megtetszik nekik a táj, a környezet, ide építkeznek, berendezkednek. De a leggyakoribb vásárlók a külföldre elszármazott székelyek, akik tudják, mit akarnak, ismerik, szeretik és magukénak tartják ezeket a tárgyakat, ezzel tükrözve a hagyományokhoz való ragaszkodásukat, kötődésüket a székely népi kultúra iránt.