A Művelődési Ház karácsonyi programja számomra is vonzó volt, ezért ellátogattam a bútorfestő alkotóműhelybe, hogy ellessem a mesterség fogásait. Figyelem, következőkben leírt folyamatok csak szemléltető jellegűek. Azt nem tudjuk garantálni, hogy a kedves olvasóból ezek után profi bútorfestő lesz.

Érkezésemkor a műhelyben már vadul zajlik az alkotás, mindenki el van merülve a saját munkájában. Rezzenéstelen kézzel és közel orvosi precizitással húzzák az egyeneseket, virágszárakat vagy tulipáníveket.

A szakma eszközei

Elméleti síkon kapcsolódok be a munkába és zökkentem ki őket a legidiótább kérdésekkel, hogy némi alapismeretet szerezzek a bútorfestés mibenlétéről. Hogy megértsem a folyamatot, jelzem, kezdjük a legelejétől.

„Hát a fatolvajok egyszer kivágják a fát..." kezdi viccesen az egyik bútorfestő, aki két tulipánív megrajzolása közben felpillant, majd elmosolyodik. A megjegyzés ugyan ironikus, de sajnos van igazságtartalma.

Nem kívánok kriminalisztikai eszmefuttatást folytatni, így gyorsan előreszökök, egészen addig, hogy megvannak az alapanyagok. Azaz van csiszolópapír, víz-alapú földfesték, néhány segédeszköz (mint például az ecset) és egy fából készült eszköz, amit el szeretnénk látni a díszítéssel.

Pityókától a csiszolóig

Az első lépés a fafelület előkészítése: ezt a lehető legfinomabbra kell csiszolni mindenhol. Régen még pityókával is bedörzsölték a fát, hogy a nedvesség és a krumpliban található keményítő felszedje a fa szálait, amit majd lecsiszolnak – meséli Bencze Ilona, a műhely vezetője. Ezt a műveletet többször is megismételték, amíg el nem érték a megfelelő simaságot.

Ha sikerült lecsiszolni a fát, akkor következhetett az alapozás. Ekkor kapja meg a fa felülete azt a színt, ami a későbbiekben az alapszíne lesz az adott tárgynak, és amire felfestik a mintákat. Felénk a leggyakoribb alapszínek a zöld illetve a barna, de előfordul a kék és a sárga is. A felületet egyenletesen mázoljuk be a festékkel, majd száradni hagyjuk.

Amíg szárad, rátérhetünk a harmadik, s Ilona szerint a legnehezebb lépésre, a minta megtervezésére. Mivel itt minden motívumnak, ecsetvonásnak, színnek és a sorrendnek is megvan a maga jelentése, nagyon át kell gondolni, hogy mit hová fogunk festeni. Ez már képírás, és ha már írás, akkor illik helyesen csinálni.

Tudatosan kell tervezni, meséli Ilona, hisz nemrég ő is úgy járt, hogy egy régebbi, félkész munkáját akarta folytatni, azonban, amikor újból elővette, már nem találta jónak. Ilyenkor nincs más választás, újból le kell csiszolni, hogy a fa ismét sima legyen. Majd lehet kezdeni elölről.

Ha az alapozás megszáradt és összeállítottuk a mintát is, akkor ceruzával felrajzolhatjuk azt. Ez itt, a kis bútorfestőknél sem megy mindenikek hibátlanul, a gyakorlottabbak kisegítik a többieket. Nekik viszont mindenféle segédeszköz nélkül, játszi könnyedséggel formálódnak a motívumok.

Formába festett tervek

Ezután a következik a kifestés. Könnyűnek hangzik, de nem az: precíz mozdulatokat és óriási figyelmet igényel. Egy rossz rezzenés, egy véletlenül megrúgott asztalláb és már lehet is kezdeni elölről. De nem csak a festést vagy a vonal megrajzolását, hanem a csiszolást is.

Feltételezzük, hogy ügyes kezűek vagyunk, és nem kell újrakezdeni, megvan az alapozás és a kiszínezett minta. Ezt még lelakkozhatjuk, hogy adjunk neki egy kis fényt és védjük a külső hatásoktól, majd gyönyörködhetünk benne.

Gyakorlat teszi a festőmestert is

A bútorfestés fő lépései elsőre nem hangzanak bonyolultnak. A csoport vezetője szerint akár négy-öt foglalkozás is elegendő az alapok elsajátítására. Azonban a technikánkon, a kivitelezés szépségén mindig lehet tökéletesíteni: ehhez sok gyakorlás kell, ahhoz meg sok idő.

Ahogy a foglalkozás végéhez érünk, elkészülnek a kis ékszerdobozok, falióra-hátterek vagy faldíszek. Ezek most a karácsony közeledtével mind nagy szerepet kapnak, ugyanis a legtöbb alkotás a nagyinál, édesanyánál vagy a család nappalijának falán fog kikötni.

Nem ígértem, hogy a cikk végére bútorfestőt faragok az olvasókból, de ha mégis kedvet kaptak, akkor első lépésnek ajánlom egy műhely felkeresését, ahol elsajátíthatunk néhány alapvető lépést. Ha ez megvan, akkor már nagyobb fába is belevájhatjuk az ecsetünk.

A műhelymunka többi lépését megnézhetik fotógalériánkban