A taxizás nem túl nőies szakma, bizonyítja ezt az is, hogy jelenleg csak egy női taxi sofőr van a városban. „Van, hogy beszöknek a kocsiba, s úgy köszönnek, hogy „Helló", majd amikor észreveszik, hogy nő vagyok, egy „Kezitcsókolom"-mal megszeppenve hallgatnak." Major Gyöngyvér női taxissal beszélgettünk.

Honnan jött a taxizás ötlete?

Csak úgy „bekattant". Egy újsághirdetésben olvastam, hogy sofőrt keresnek. Felívtam a megadott számot, de először nem hitték el, hogy komolyan gondolom. Legalább egy hétig hívogattam a társaságot, egy idő után már nem akarták felvenni a telefont. Végül egy másik számról próbálkoztam, s belátták, hogy tényleg komolyan gondolom. Nem maradt más választásuk, fel kellett, hogy vegyenek.

Előtte mivel foglalkozott?

Egy bárban voltam pincér.

Ez elég éles váltás. Mennyire volt nehéz a kezdés? Volt tapasztalata?

Egy ismerősömnek volt egy vállalkozása, ahová hétvégente besegítettem. Több mint két évig fuvaroztam egy csoportot Predeálra, hétfőn vittem s szombaton hoztam őket.

A férfi kollégák hogy reagálták, hogy mostantól egy nő is dolgozik velük? A taxisok zárt közösség, befogadták?

Rosszul fogadtak. Egy az egyben megmondták, a fakanál mellett a helyem. Ez az igazság. Majdnem egy évig voltak gondjaim emiatt. Ki akartak szavazni, ették a főnökömet, hogy rakjon ki. De végül nem sikerült. Volt egy taxis, aki a központban megfenyegetett, hogy kiszáll, és lekever egyet. Mondtam neki, hogy jöjjön. Végül nem tett semmit, bár ha kaptam volna egyet, lehet, hogy meggondolom magam.

Mi zavarta őket? Sértette a büszkeségüket, hogy egy nő is meg tudja csinálni, amit ők?

Több volt az utasom, mint nekik. Mivel nő vagyok, valamiért többen ültek be hozzám, s ez nekik fájt. A taxisoknál úgy van, hogy egy lejért is kikaparják egymás szemét. Ez volt a fő oka. Biztos zavarta az is, hogy nőként ugyanazt csinálom, amit ők, de ez nem egy nehéz munka. Ha őszinték vagyunk, akkor csak a pocakunk nő, s ennyi.

Ezek a bepróbálkozások, fenyegetések mennyire zavarták Önt? Menyire vették el a kedvét?

Pillanatnyilag mindig rosszul esett, de egy óra múlva már el volt felejtve. Azt mondták, hogy egy hónapnál tovább nem bírom. Arra gondoltam, még azért is megmutatom, bírom én tovább is. Most már öt éve vagyok taxis.

Az öt év alatt került-e veszélyes vagy kellemetlen helyzetbe?

Nem jellemző. Egyszer volt, hogy a régi Retró Pub-tól kifutott ki egy ittas férfi késsel a kezében és beszökött a taximba, mondta, hogy menjünk a blodogfalvi rendőrségre. Közöltem vele, hogy itt is van rendőrség, mire ő mondta, hogy az is jó lesz. Elvittem a rendőrséghez, de amikor odaértünk nem akart kiszállni. Végül a rendőrök kellett, hogy kiszedjék a kocsiból. Nem volt pénze fizetni, ezért adott egy ezüst karkötőt fizetségül. Azóta úgy eltűnt, hogy többet nem is láttam.

Az utasok közt van olyan, aki ragaszkodik, hogy Önt küldjék, ha taxit hív? Női vagy férfi utasokból van több?

Van persze, akik ragaszkodnak hozzám. De azon soha nem gondolkodtam el, hogy melyikből van több, igazából nő és férfi is egyformán szokott hívni.

Meddig lehet ezt csinálni? Nem bánta meg, hogy a taxizást választotta?

Nem bántam soha, csak most elég gyengén megy. Hogy meddig taxizok, az a jövő titka. A pincérkedést is szerettem, arról is azt hittem, örökké azt fogom csinálni, de most mégis taxis vagyok. Most ezzel is úgy vagyok, hogy mindig ezt fogom csinálni. Majd meglátjuk.