Számos vád éri a kilencvenes években Soros György alapítványa, az Open Society által létrehozott Közép-Európai Egyetemet, amióta a magyar kormány belefogott a külföldi egyetemek helyzetének szabályozásába. Tömegeket vitt az utcára Budapesten a Lex CEU-nak is nevezett törvény, amelynek sajátossága, hogy a Közép-Európai Egyetemet hozza különösen nehéz helyzetbe.

Négy székelyudvarhelyi volt CEU-st kérdeztük meg arról, hogy milyen volt a kizárólag posztgraduális képzést, mesteri és doktori fokozatot biztosító egyetemen tanulnia, hogyan jutott be, mit nyújtott számára a képzés és mit gondol a körülötte kialakult helyzetről. Egy közgazdász, egy jogász, egy újságíró-politológus és egy matematikus vállalta, hogy válaszol a kérdéseinkre.

Tamás: Az a baj, hogy a politikai harcba tudományos műhelyeket vontak be

László Tamást volt iskolatársa Európa egyik legtehetségesebb fiatal matematikusaként nevezte meg, akinek tehetsége elkallódott volna, ha nincs a CEU.

Tamás 2008-2013 között tanult a CEU Matematika és Alkalmazások tanszékén, előbb mesterizett, majd 2013 őszén megvédte a PhD disszertációját. Három évig aaz MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének fiatal kutatója volt, jelenleg elméleti matematikus és Spanyolországban a Bilbao-i alkalmazott matematikatudományok központjában végez posztdoktori tanulmányokat.

A matematika tanszék kakukktojásnak számít a Közép-Európai Egyetemen, ami a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve tartja fenn úgy, hogy az infrastruktúrát és az adminisztrációt a CEU, a képzést a Rényi Intézet biztosítja a diákok számára − mesélte a Facebook chaten, ahol sikerült elérnünk.

Tamásnak egy kicsit nehézkes volt bejutnia a CEU-ra az angol nyelvvizsgák miatt, de egyáltalán nem bánta meg az erőfeszítést, hiszen később a világ vezető matematikusaitól tanulhatott.

Kilenc éve kész tervvel érkezett Budapestre, aminek megvalósításához a legjobb feltételeket a Közép-Európai Egyetem biztosította: a többi magyar egyetemhez képest kétszeres ösztöndíjat adott, és ehhez román állampolgárként az akkori rendszer szerint nem kellett a Márton Áron Kollégiummal megbonyolítania az életét.

Az oktatás színvonala nagyon jó volt − állítja.  Amerikai rendszer szerint volt egy másfél éves alapoktatás, amelyben minden PhD-s diáknak részt kellett vennie és krediteket gyűjteni, azután már speciális (olvasó) kurzusok voltak, mindenkinek a maga szakterületén.

Azt mondja, csak egy kicsit lepődött meg a CEU körül kialakult konfliktus kapcsán: „Mindenki, aki tud valamit is a CEU-ról, ismeri az azt alapító Open Society alapítvány ideológiáit. Ez az alapítvány egy politikai harcban van benne, ami most éppen egy nagyon fontos dologról, a migrációs válságról szól. A botrány körüli legnagyobb probléma az, hogy felépített tudományos műhelyeket rántottak bele! Ez sajnos mindkét félre igaz".

Azt, hogy az ideológiák mennyire befolyásolták az oktatást, nem tudja, de állítja "a matematikát semennyire, ilyen szempontból teljesen különbözik az olyan tudományt képviselő tanszékektől, ahol jelen lehetnek az ideológiák".

Senki nem magyarázta el senkinek, hogy mit jelent az, hogy "ellehetetleníteni", válaszol kérdésünkre, hogy mit gondol a nemrég elfogadott törvényről, mely sokak szerint a CEU létét veszélyezteti.

− A CEU-n a legtöbb szak akkreditálva van Magyarországon. Emiatt olyan, mintha magyar egyetem lenne, ergo ezekre a törvény biztos, hogy nem vonatkozik. Ellenben, például a matematika adminisztratív okok miatt nem akkreditált, csak amerikai diplomát ad. Viszont úgy gondolom, hogyha akarják, meg tudják találni a módját annak, hogy ezek a szakok így, konstrukcióváltás nélkül tudjanak tovább működni − bizakodik.

Ágota: használható tudás

A CEU volt a legjobb dolog, ami tanulmányi szempontból vele történhetett − számol be Petroczki Ágota. A fiatal székelyudvarhelyi vállalkozó nemzetközi üzleti jog szakon szerzett mesteri diplomát a Közép-Európai Egyetemen.

Világsztár professzorokkal kerülhettünk testközelségbe, kérdezhettünk, sőt vitázhattunk velük. Ebben is más volt, mint az alap jogi képzés a bukaresti egyetemen. Nem úgy zajlottak a kurzusok, hogy egy tanár bevonul, kétszáz diák előtt megtartja az előadását, aztán elviharzik, nehogy valaki meg merjen kérdezni valamit − mondja.

Sokféle náció tagjaival találkozhattunk, tágult a világnézetünk azáltal, hogy rengeteg ukrán, orosz, amerikai stb. fiatallal tanultunk együtt.

A CEU-n használható tudást kaptunk. Arra tanítottak, hogy ne fogadjuk el egyből azt, amit mondanak nekünk, hanem merjük megkérdőjelezni, gondolkodjunk, legyen véleményünk és fogadjuk el mások eltérő álláspontját.

Csaba: Mindent megadnak, csak tanulnod kell

Gálffy Csaba a CEU-n végzett tanulmányai után került a manna.ro élményportálhoz, ezután újra Budapesten próbált szerencsét, és lett a hwsw.hu informatikai szakportál főszerkesztője.

Örvendek, hogy végre otthon is téma lett a CEU − válaszol megkeresésemre. Csaba 2008-2009 között járt a Közép-Európai Egyetem politikatudományok szakon meghirdetett mesteri képzésére, ahová azért jelentkezett, mert „messze a legjobb egyetem a környéken, a BA fokozat megszerzése után ez volt (ma is ez) az álom továbblépés".

Mivel kolozsvári tanárai többsége is ott kezdte a karrierjét, tudta, hogy ha szeretne ezen a területen maradni, akkor a CEU az elérhető legmagasabb opció. A másik fontos oka annak, hogy ezt választotta, az volt, hogy „fantasztikus támogatási csomagot kínál az egyetem, ösztöndíj, bentlakás kantinnal, ezért egy egyszerű erdélyi családnak sem jelent terhet, hogy Budapesten tanul a fia. Emiatt hihetetlenül fontos ez az egyetem számunkra, nem kell erős otthoni anyagi háttér a továbbtanuláshoz" − összegez.

Mind bejutni, mind elvégezni hihetetlenül nehéz volt − mondja. A bejutást több körös kiválasztás előzte meg, angol nyelvvizsgát kell tenni (az egyetem fizeti), ajánlóleveleket kell kérni minél előkelőbb helyről, egy személyes elbeszélgetés is része a felvételinek, és számítanak az elért tanulmányi eredmények is. Sokszoros a túljelentkezés minden évben, ezért tényleg csak a krémet veszi fel az egyetem. Jellemző, hogy a statisztikával foglalkozó csapat dolgozza ki a felvételi rendszert, és a felvett diákok eredményei alapján évről évre finomhangolják azt, tehát vizsgálják azt is, hogy akiket felvettek, a CEU-n hogyan teljesítenek.

Az egyetem maga rendkívül kemény, a BA illetve az MA fokozathoz szükséges tananyagon végigszáguld egyetlen év alatt. Ezt a szintű terhelést Kolozsváron elképzelni sem tudtam, igazi kultúrsokk volt, és egyúttal bele is tudtunk szagolni, hogy ez máshol, jobb egyetemeken hogy megy – mondja Csaba.

A terhelés a rengeteg olvasásból, esszéírásból, más házifeladatokból áll. Nagyjából az évet kezdők kétharmada végezte el, és volt, akitől évekkel később vette vissza az egyetem a diplomáját plágium miatt (erre nagyon odafigyelnek).

A legfontosabb különbség más felsőoktatási intézmények és a CEU között a légkör és az elvárások szintje: alapállás, hogy az egyetem mindent megad, mindenről gondoskodik, neked "csak" tanulnod kell, még a szoba takarítását is az egyetem intézi.

Az oktatás viszont angolszász szintű, tehát kis csoportok, folyamatos kapcsolattartás a diákokkal, a nagy egyetemek tömegoktatásával szemben ez színtiszta kézműves oktatás, ahol minden egyes diákra odafigyelnek, ha gondja van, segítséget kérhet és kaphat az íráskészség fejlesztésétől a pszichológiai problémákig, vagy épp egészségügyi ellátásig (az egyetem saját magán egészségügyi biztosítást köt minden hallgatójának).

Ami egészen különleges, hogy az esszékre nagyjából hasonló hosszúságú visszajelzést ír a tanár, egyébként van rá statisztika, hogy Magyarországon a CEU-n messze a legmagasabb a tanár-diák arány.

Az egyetem a professzorokért a legjobb londoni és amerikai egyetemekkel verseng, és igazi kiválóságokat tud elhozni, hogy tanítsanak egy évet vagy egy félévet, amihez abszolút kulcsfontosságú, hogy a CEU amerikai egyetem, így ez minden nehézség nélkül megoldható - sorolja szinte egyszuszra az egyetem által nyújtott előnyöket.

Ezeken kívül a multikulturális környezet hatása sem elhanyagolható: volt marokkói, grúz, kenyai, amerikai csoporttársam is, tőlük rengeteget tanultam arról, hogy ők hogyan élnek, milyen problémáik vannak.

Világnézetünkben egyébként egyáltalán nem voltunk azonosak, én erősen konzervatív beállítottságúként kezdtem a CEU-t és úgy is fejeztem be. Volt mélyen vallásos csoporttársunk, voltak klasszikus liberálisok vagy marxisták is, vitatkoztunk ésszel, logikával. Meggyőzni nem sikerült egymást, de mindenképp horizonttágító élmény volt, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az egyetem maga soha, soha nem tolt egyetlen ideológia irányába sem.

Ha van a CEU-nak beállítottsága, akkor az a klasszikus scientific method, a kvantitativista (statisztika-adatalapú) hozzáállás. Semmilyen maszlagot soha nem akartak lenyomni a torkunkon, míg ott jártam, ugyanúgy adott elő az egyetemen Bokros Lajos, mint Martonyi János. Inkább fóruma volt a különböző beállítottságoknak, és nem egyik vagy másik irányba elfogult.

Fantasztikus embereket ismertem meg, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot, ott ismertem meg az élettársamat is, akivel már 8 éve együtt vagyunk, ő horvát, most is az egyetemen tanul, ott végzi a doktori iskolát.

A CEU Erdély számára elképesztő előny

Rettenetesen bosszant az összehordott rosszindulatú butaság, nyilvánvaló, hogy sem a törvényt megalkotóknak, sem az egyetemet támadóknak nincs fogalmuk a CEU működéséről, és szemmel láthatólag igényük sincs arra, hogy erről bármit kérdezzenek.

Az pedig már-már másodlagos, hogy a páromnak komoly megrázkódtatás lenne, ha az egyetemet bezárnák vagy költözésre bírnák.

Erdély számára elképesztő előny, hogy a CEU Budapesten működik, ez egy olyan továbblépési fokozat erdélyi diákok tucatjainak évente, amit a CEU hiányában semmi-semmi nem tud pótolni, és ez nem csak a politikatudományokra igaz.

Nagy a veszélye, hogy számos erdélyi, akár udvarhelyi tehetség a CEU nélkül elkallódhatott volna.

Én mindenesetre azt szeretném, ha ez lenne elöl a fejekben, amikor az olvasók a CEU-ra gondolnak. Ez egy világszinten jegyzett egyetem, kimondottan tehetségkutatásra kihegyezve, ezért jött létre, ezért működik, ezért ad akkora támogatást a diákoknak, amiből Pesten meg tudnak élni.

Miért a hajsza?

Bizonyos egyetemi körök rettenetesen féltékenyek a CEU-ra, hogy elviszi a diákok és a tanárok krémjét, nem szorul rá a tömegképzésre, megengedheti magának, hogy rendszeresen nagy, világhírű neveket hívjon el. A CEU válogathat, a nagy magyar egyetemek nem, és pont azért teheti, mert amerikai egyetem, ezért látták megoldásnak, hogy ezt kihúzzák alóla, és akkor ők lehetnek a kakasok a szemétdombon.

A CEU gyakorlatilag ma fenn tudja magát tartani, van egy jó MBA programja, több tízezer eurós tandíjjal, üzletembereknek, amerikai diákok is látogatják, ők szintén tandíjat fizetnek plusz ugye ott az alap, aminek a kamataiból az egyetem működik. És persze nincs BA-képzés, így tényleg lehet a krémből válogatni. Ezek így együtt határozzák meg a CEU egyedi profilját, és amiért a szakmai irigység célpontja tud lenni. Persze ettől még nagy szükség van a nagy tömegegyetemekre, ezek képezik az ifjúság 99 százalékát, de igazi elitintézménynek (mint otthon a giminek) a CEU számít.

Szerencsére ma már megtörni látszik a jég, viszakoznak, gyakorlatilag felajánlottak egy olyan kompromisszumot, ami nagyon közel van a status quo-hoz.

Nekem mindenesetre életre szóló, személyiségemet alapvetően befolyásoló, fantasztikus élmény volt ott tanulni, és nem lettem tőle liberális.

Megkérdeztük, politológusként hogyan látja, belebukhat-e a kormány ebbe az intézkedésbe.

Egy elképesztően folyékony szituáció van most, napról napra változik a helyzet

a kormány egészen biztosan nem fog megbukni, de bel- és külpolitikai vereséget szenvedhet. Nagyjából ennyi a tétje számukra ennek, a hosszútávú hatásai viszont beláthatatlanok lehetnek. Ez egy fontos töréspont lehet sok habozó jobboldali szavazó számára, akik idővel elhidegülhetnek a párttól, még Erdélyben is - válaszolta.

Sándor: A tehetségeket másképp kellene itthon tartani

Hasonlókat tapasztalt Albert Sándor is, aki több egyetemen is tanult Bukaresttől Drezdáig. A közgazdász nemrég költözött színművész feleségével együtt haza Székelyudvarhelyre, miután 2012-2014-ben a CEU-n tanult, majd Budapesten dolgozott.

Sándor a bukaresti egyetem után nem szerette volna, ha a hazai egyetemek képzéseire jellemző módon, a mesterin kisebb változtatásokkal ugyanazt tanulja, mint az alapképzésen. Ezért választotta a CEU-t, ahol közgazdaságtanból (Masters in Economics) mesterizett. Nehéz volt bejutnia, elsőre nem is sikerült, ma sem tudja, hogy a vizsgaeredményei miatt-e, vagy a drezdai ösztöndíj miatt összegubancolódott bukaresti adminisztratív helyzete miatt. Egy év múlva újra megpróbálta, és akkor a párjával együtt odaköltöztek.

De nemcsak bejutni volt nehéz, hanem akárcsak az előző interjúalanyainknak, elvégezni is. Minden tantárgyból házi feladatok, beadandó dolgozatok, rengeteg olvasnivaló és a végén egy nagyon nehéz vizsga szükséges a tárgy teljesítéséhez.

Bár sosem volt gondja a tanulással, vizsgázással, a napi 10-12 órás készülés őt is megterhelte.

Bukarest, Drezda és Kolozsvár után volt összehasonlítási alapja az oktatás színvonalát illetően, és azt mondja, az egyetemek közül messze kiemelkedett az CEU mind az oktatás minősége tekintetében, mind abban, ahogyan a diákokat kezelték.

A CEU egy kutatóegyetem, egy akadémiai közeg a szó szoros értelmében.

A közgazdasági tanszék nagyon erős doktori programmal is rendelkezik, de a fő erőssége abban van, hogy felkészíti a diákjait a világ legjobb egyetemei által kínált doktori programokra, kutatói munkára vagy szakmai szervezetekben, intézményekben végzendő szakmai munkára.

A csoportunk közel fele folytatta a tanulmányait doktori iskolákban és fele maradt a kutató/kormányzati/gazdasági szférában. Kis létszámú évfolyamunk volt (20 fő alatt) és nagyon direkt volt a kapcsolat a tanárainkkal, akiknek nagy része a világ legelismertebb egyetemein szerzett doktori fokozatot, a legmagasabban jegyzett szakmai lapokban publikálnak, a CEU előtt neves egyetemeken oktattak – mondja Sándor.

Az egyetemen elérhető publikációknak, szakmai lapoknak és szakkönyveknek köszönhetően a legfrissebb kutatásokat olvashattuk és beszélhettük meg a kurzusokon. A tanáraink egyénileg támogattak és irányítottak az egyes kurzusokra elkészítendő kisebb kutatásokban, dolgozatokban a fogadóóráik során.

Külön támogatást kaptunk arra, hogy hogyan kell egy publikációt előkészíteni, összeállítani majd megírni, mik azok a sztenderdek, amelyeket az akadémiai szférában be kell tartani. Ezek a dolgok többnyire hiányoznak a hazai felsőoktatásból – részletezi az oktatásban tapasztalt különbségeket, és ő is kiemeli a multikulturális közeg nyújtotta előnyöket, a csoportkohéziót.

A Lex CEU által kiváltott vádakról így vélekedik: „Az egyetem nagyon gyakran kerül ideológiai okokból a célkeresztbe. Egy dolgot szeretnék tisztázni. A CEU-n nem folyik agymosás. Vannak ideológiailag extrémebb beállítottságú illetve politikailag aktívabban véleményt nyilvánító diákok és alkalmazottak, de ők valószínűleg egy más intézmény keretein belül is hasonlóan gondolkodnának/viselkednének.

Az, hogy valakire ragad-e ideológia vagy nem, az egy egyéni dolog.

Nem a CEU-n lesz valakiből szélsőbalos vagy neonáci,

LMBTQI aktivista vagy homofób. Ezek a dolgok jó eséllyel kialakulnak már a mesterképzés előtt a szűkebb illetve tágabb környezete hatására. Mire huszonegynéhány évesen odakerül erre az egyetemre, el tudja dönteni, hogy melyek azok az értékek, amit ő is képviselni tud, illetve mivel tud azonosulni.

Senki sem kéri azt, hogy a rendkívül magas színvonalú oktatásért cserében bárki is aktivista, ideológiai rabszolga és "térítő" vagy bármi más legyen. Afelől nincs kétségem, hogy a kulturális és világnézeti diverzitás, amely jelen van az egyetemen, árnyalhatja az ember világnézetét és értékrendjét de ez annak köszönhető, hogy direkt kapcsolat és párbeszédek folytán az emberek megismernek más nézőpontokat is és esetleg újragondolják saját nézeteiket.

A világnézetemet nem változtatta meg radikálisan az egyetem, nem lettem nemzetellenes vagy a jobboldali (esetleg a magyar kormány által is előtérbe helyezett) értékek tagadója vagy nagyobb védője, mint azelőtt. Árnyaltabb lett a világnézetem, de radikálisan nem változott meg. És a diákok többségénél ez így van.

Párhuzamos valóságok

Nagyon keserű a szájízem amiatt, ami szűk egy hónapja folyik ebben a témában. A leginkább az bánt, ahogy a sajtóban és a közbeszédben kialakult két párhuzamos valóság. Az egyik „valóság" szerint a CEU egy kamuegyetem és minden diák agyát napi szinten Soros György mossa és rögtön be kell zárni, a másik „valóság" szerint a gonosz magyar kormány kizárólag a CEU-t akarja tönkre tenni és legszívesebben már holnap lakatot tenne a világ egyik legjobb egyetemére. Szerintem mindkét nézet eltúlzott.

Ez az egyetem nem Soros Györgyről szól

Szerintem minden CEU-közeli ember pontosan tudja és tudta, hogy az egyetem egy szálka a jelenlegi kormány szemében. Az egyetem ellehetetlenítése tökéletesen beleillik a jelenlegi "Soros-ellenes" retorikába.

Ha megfigyeljük, a magyar sajtó egy része a törvénytervezet megszületése óta csak "sorosegyetem"-ként emlegeti a CEU-t, mert ezzel aktiválni tudja a jelenlegi kormány szavazóbázisának azon részét, ahol a "Soros ellenségkép" már mélyen el van ültetve a fejekben.

Ez az egyetem nem Soros Györgyről szól. Ez az egyetem azokról a diákokról és kutatókról szól, akik minőségi munkát végeznek és a saját szakmájukban a csúcsra akarnak jutni.

Mindenki figyelmébe ajánlom a Humans of CEU nevű Facebook csoportot, ahol naponta lehet olvasni az egyetemen dolgozó kutatók vagy diákok élettörténetéről. Amennyiben a CEU működése veszélyeztetve van, ezen emberek budapesti munkája, léte van veszélyeztetve.

Még ha a CEU tovább folytathatja is működését, akkor is elég nagy kárt okozott ez a helyzet, mert ezután még nehezebb lesz meggyőzni azokat a külföldön dolgozó magyar kutatókat, akikben van hajlandóság Magyarországra visszatérni, hogy érdemes hazatérni és ott hosszú távon végezni a tevékenységet.

Megértem azt, hogy a magyar kormány rendezni akarja a külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működésének feltételeit és szabályozását. Viszont mint minden megalapozott kormányzati döntés, ez is egy felméréssel, konzultációval, közös gondolkodással kellett volna kezdődjön, nem egy két hét alatt átgyúrt törvénnyel, amely például a CEU elé is nehezen teljesíthető feltételeket állít.

Nem teljesen értem, hogy miért szeretnék kormányközi megállapodás tárgyává tenni egy felsőoktatási intézmény működését. Amennyiben egy egyetem teljesíti az adott állam oktatási rendelkezéseit és szabályozását (és a CEU ezeknek megfelel), miért van szüksége arra, hogy a mindenkori kormány is beleegyezzen a működésébe, miért múlik egy adott kormányon egy ilyen döntés?

Mi lesz, ha román kormány lemásolja?

Ezen kívül érdekes hozadéka a "lex-CEU"-nak, hogy mi fog történni pl. Romániában a magyar állam által támogatott egyetemekkel. Mint azt láttuk, Victor Ponta nem volt rest elkezdni egy hasonló törvénytervezet kialakítását, ami az erdélyi magyar felsőoktatást is érintheti.

Magyarország csak veszíthet azzal, ha elüldözi az intézményt Budapestről. A legtöbb, amit el tudnak érni az, hogy az egyetem elhagyja Budapestet. Bécs például tárt karokkal várná az intézményt.

Ezzel Budapest elveszítene évente néhány száz külföldi diákot, akik szép emlékekkel távoznak a magyar fővárosból és szívesen térnek ide vissza. Emellett a magyar tudományos szféra elveszít egy olyan (többnyire magyar) kutató réteget, akik a CEU budapesti létezése nélkül most jó eséllyel egy nyugati egyetemen dolgoznának és az elmúlt években annyi kutatási támogatást vonzottak be, mint a régió többi egyeteme összesen.

A magyarországi diákok pedig elveszítenék a lehetőséget, hogy hazájukban végezzenek el egy olyan mester illetve doktori képzést, amelyért a CEU nélkül külföldre kellene költözni.

Lehet emlegetni agyelszívást meg a tehetségek exportját az egyetemen keresztül. Viszont senki sem azért hagyja el Magyarországot, mert a CEU-n tanult. A CEU csak egy eszköz, hogy ha külföldön akar doktorálni egy diák, akkor jobb esélye legyen minél magasabban jegyzett doktori programokra bejutni. Ha nem lenne a CEU, ezek az emberek még hamarabb elmennének.

A tehetségek otthon tartása vagy inkább visszacsábítása lenne szerintem inkább a mindenkori magyar kormány egyik legnagyobb feladata. Az, hogy egy olyan országot, társadalmat hozzon létre, ahova az emberek visszavágynak és ahol úgy gondolják, hogy ki tudnak teljesedni mind szakmailag, mind magánéletileg.