Mivel a megyeszékhelyen jártunkban jelentős fejlődést észleltünk számos területen, összeírtuk, melyek azok a dolgok, amiben Udvarhelynek érdemes lenne követnie Csíkszeredát.

Most a Hargitán túl élő, nálunk is ismert, vagy valamilyen módon ide kötődő személyektől kérdeztük meg, hogy ők mit vinnének magukkal innen Csíkba, ha tehetnék.

Ilyenek vagyunk 50 kilométerről

Hiszen ők is szeretnek pár dolgot a székely anyavárosban. Például szinte mindig megdicsérik a parkunkat. Udvarhelyi módra itt hónapokig folyt a vita, hogy igazából kinek az érdeke a városi park felújítása, és az ehhez kapcsolódó viták hagytak néhány tüskét bennünk, az idelátogatókat ez egyáltalán nem érdekli: gyakran leesik az álluk a hely szépségétől és tisztaságától.

Bár mi sokszor elégedetlenek vagyunk a felhozatallal, hiszen egyre szaporodnak a turkálók a minőségi árut kínáló boltok rovására, van ennél rosszabb is. A csíki hölgyek sóvárogva érkeznek Székelyudvarhelyre, ami az ő szemükben nemcsak iskolaváros, hanem gyakorlatilag a butikok metropolisza is.

A választék dicsérete mellett hallottunk olyan véleményt is, hogy itt sokkal több a kedves, mosolygós elárusító, és a kínálat változatossága mellett az árak is alacsonyabbak.

Szép lakóházak, jó kocsmák

Ha már említettük az iskolavárosi jelleget és a számtalan butikot, ejtsünk szót a kocsmákról is. Hallottuk már idegenvezetőtől, hogy ide pálinkázni érdemes elutazni, de még a csíkszeredaiak is úgy vélik, hogy városunkban határozottan minőségi a felhozatal, egyedi dizájnú, ízléses helyekre ülhetünk be ismerőseinkkel sörözni vagy kávézni.

A letűnt századok, az Osztrák-Magyar Monarchia békebeli hangulatát sugárzó épületeket irigyli például Forró-Erős Gyöngyi, csíkszeredai újságíró. Kérdésünkre először úgy reagált, hogy szerinte „rossz helyen kopogtunk", amikor megkerestük, mert ő tulajdonképpen sosem irigyelte az udvarhelyieket.

„Ha irigyeltem volna, annak idején, mikor udvarhelyi legényhez mentem feleségül, oda költöztem volna. Egy dolog van, amiért mégis úgymond irigylem: az udvarhelyiek megúszták Ceaușescu rombolási mániáját, és megmaradtak a régi lakóházaik, szép épületeik, nem lett az egész városközpontjuk egy nagy betonrengeteg gyufaskatulya-szerű tömbházakkal." – fejtette ki az újságíró.

Ráduly Róbert Kálmán, a csíkszeredaiak polgármesterének szintén tetszik az átmentett, megmentett „bázis", a „rendkívüli székely jelleg". Mint kifejtette, ez alatt tulajdonképpen az 1918-at megelőző időszakot magába hordozó városközponti jegyeket érti, tehát az iskolákat, a vármegyeházát, a templomokat.

Nagyon szépen fogalmazott ennek kapcsán a megyeelnök, szinte irigyelni kezdjük magunkat – elvégre udvarhelyiek vagyunk –, hogy ilyen szép helyen élünk.

„A szomszédos városban a kommunizmus idején is sikerült megőrizni a település egykori arculatát, épített örökségét, ma is kevesebb a tömbház, mint nálunk, ami Csíkszeredából nézve mindenképp irigylésre méltó.

Szeretünk Udvarhelyen sétálni, a Küküllő mellett a Sétatéren, megnézni a kirakatokat, a virágpiacot a Patkóban, szeretünk leülni az ottani kávéházakban, cukrászdákban. Élhető város Udvarhely, a tömör beépítésű belvároshoz társuló korszerű városnegyedekkel a sokszínű városkép megragadja az odalátogatót" – vallott Borboly Csaba Székelyudvarhellyel kapcsolatos benyomásairól, élményeiről.

Köd előttem, köd utánam

Még Ráduly Róbert Kálmán átvinné még Udvarhelyről azt, amiről nem tehetünk, de sűrűn áldjuk őseinket, hogy a hegynek erről az oldaláról védték a Kárpát-medencét: az éghajlatot.

A megyei tanácselnök sem mulasztotta el megjegyezni, hogy itt még a nap is más.

"Valóban barátaink lettek Csíkban a mínuszok – nem is volt más választásunk –, és örülünk, hogy megedzett az időjárás, de miközben nálunk köd van, irigyeljük a napsütést, az enyhébb időjárást az udvarhelyiektől" – utalt a kellemes klímánkra Borboly.

Onnan úgy tűnik, nálunk pörög a magánszektor

A csíkszeredai polgármester szerint szintén irigylésre méltó az a menedzseri közösség, amelyik a '89 előtti helyzetből egy jó privatizációs vonulat eredményeképp jelentős gazdasági potenciált mentett át Udvarhelynek.

„Gondolok itt például Gyöngyössy Jutka nénire és a hozzá hasonló komoly menedzserekre, de mondhatnám a matricásokat vagy a roseal-osokat és így tovább.

Csíkban csak alig néhány ilyen ember volt, míg Udvarhelyen tételesen lehetne sorolni azokat, akik a '89 előtti ipari potenciált jelentős mértékben megmentették a városnak. Működő vállalkozások vannak a könnyűipartól a szerszámgyártásig."

Zajlik az élet

Borboly Csabának a kultúránkra fáj a foga: "A megyeszékhelyről úgy látjuk, Udvarhelyen aktívabb a kulturális élet, és az ottani előadók inkább jelen vannak a magyarországi, a nemzetközi körforgásban."

Ráduly Róbert pedig az Udvarhelyi Fiatal Fórumra, Siculusra, az ifjúsággal kapcsolatos elmúlt huszonkét évnyi tevékenységre gondol sóvárogva.

Új honfoglalók

Bár politikailag nem teljesen korrekt erről beszélni, Ráduly Róbert megemlített egy olyan tényezőt, amire nemzeti szemérmességtől függően, titokban, vagy felvállaltan büszkék vagyunk: Székelyudvarhelyen él arányaiban a legtöbb magyar az erdélyi városok közül.

„Oda még nem kölykeztek ilyen szinten be az új impérium jegyében, mint Csíkba" – fejtette ki a "szinte vegytiszta magyar állapotra" vágyódását a polgármester. S hogy édesítsen kissé darabos megfogalmazásán, hozzátette: egyik kedvence a Frieske Pan pékség és cukrászat: „Ízlenek a süteményei!"

Olykor kispolgári, de szerethető

Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója nem tud elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy udvarhelyi – mint mondja, erős érzelmi, rokoni, baráti szálakkal kapcsolódik szülővárosához, hetente járok „itthonról haza" és napi szinten követi az udvarhelyi eseményeket, illetve a Kolozsváron, Budapesten és Csíkszeredában életvitelszerűen eltöltött közel két évtized hozzásegítette ahhoz, hogy objektívebb, letisztultabb képe formálódjon Udvarhelyről.

„A szeredaiaknak mindig ajánlom a bethlenfalvi pékség és cukrászda tiroli rétesét, hosszabb útra indulván gyakran itt vásárolok szendvicset is. Néhány központi kávéház hangulata, (műsor)kínálata és a felszolgálás módja ugyancsak irigylésre méltó, miképpen több üzlet igen ízléses kirakata is megragadja a tekintetet.

Mindig rápillantok a református temető bejárata melletti öreg házra, azon pedig a száz évnél is régebbi kovácsoltvas lámpatartóra, nyugtázva: még megvan. Miképpen az öreg platán is a sétatéren." – mondja az igazgató, aki szerint nagyon szerethetők a városközeli kirándulóhelyek, a Szarkakő, a Kerekerdő, a Budvár, a Szejke.

Gyarmati úgy véli, hogy az idők folyamán „nagyon jól lett kitalálva" a belváros: harmonikusan tagolt terek, az emberközeli templomok, a Küküllő-parti nappal csendes, éjjel zajos park, továbbá a város fölé emelkedő Szent Miklós-hegy, illetve a sajátosan nyugalmas hangulatú temető. „Olykor kispolgári, olykor büszke, olykor helyét kereső, de mindig színes, szerethető és élhető város" – summázott Gyarmati Zsolt.

Szerinted még mit irigyelhetnének a csíkiak tőlünk?