Totális káosz volt péntek délelőtt Hargita Megye Tanácsának rendkívüli tanácsülésén. Nem tudom, hogy máskor mi lehet, nekem ez volt az első, és olyan volt, mintha egy iFeszten játszott Caragiale-darabban meg a Digitális Székelyföldön lettem volna egyszerre – mindezt a megyei tanács jóvoltából. Szóval egy élmény volt, az biztos.

Már a legelején látszott, hogy valami nincs rendben. Suttogás, motyogás a főasztalnál, Borboly Csaba osztja a lapokat. „Főjegyző úr, különfélékkel kezdjünk, rendezzétek el addig”. Ekkor még egyáltalán nem tiszta, hogy mit kellene „elrendezni”. Elnök Úr közben üdvözli Antal Lóránt szenátort, gratulál, hogy komoly jogszabálymódosításokat sikerült átvinni a parlamentben, és kéri, hogy mesélje el nekik. Csak ne most, picit később, előbb hadd szóljon az elnöki beszámoló.

Borboly büszkén meséli, hogy a „cirkuszista újságírók” rosszallása ellenére mégis ők voltak a Vatikánban az elsők, akik székely népviseletben, szimbólumokkal s mindennel (is) felszerelkezve voltak az általános pápai audiencián, október 10-én. Bíznak benne, hogy a térség számára jót tettek és Márton Áron boldoggá avatásához is hozzájárultak egy téglával. „Tartjuk a kapcsolatot a kapcsolattartókkal” – tette hozzá jó politikusként.

Más nekem volt-e? Nem.

– kérdezte és nyugtázta is magában, magának, jó hangosan, hogy jegyzőkönyvbe vegyük: nem hagyott ki semmit.

Sikerült már tisztázni a sportot? – fordult Borboly románul a magyar főjegyzőhöz, aki Barti Tihamér alelnök és közé ékelődött a főasztalnál. A főjegyző végre elmondja, miről is volt szó a legelején, mit kellene „elrendezni sürgősen”: a Csíkszereda Sport Klub támogatását. Ehhez azonban szükség volna a klubtól egy papírra, ami igazolja, hogy mennyi bevételük származik gazdasági tevékenységből. Ezt a feltételt írja elő az EU Bíróságának joggyakorlata s húsz százalék felett a Versenytanács jóváhagyására volna szükség.

Antal Lóránt végre szót kap, mesélne is, ha volna kinek, de a legtöbben csak bújják telefonjukat. Ennek ellenére köszönti őket, hiszen először van megyei tanácsülésen, mióta szenátor. Gyakorlatilag megismétli az egy órával korábban tartott sajtótájékoztatón elhangzottakat. „A legnagyobb probléma, hogy a realitás kéne alakítsa a törvényeket, és nem a törvények fussanak a realitás után” – summázza mondandóját.

Közben visszatér a bumeráng: Barti Tihamér hátraszól Becze Istvánnak, hogy fog kapni egy hivatalos e-mailt, azt kell iktatni, hogy a sportklub ügye haladjon. Ezennel hivatalosan is beléptünk a digitális érába: Add meg, Uram, de azonnal. Úgy néz ki, a megyei tanácsnál semmi sem lehetetlen, ha valamit meg kell oldani.

Főjegyző Úr él a lehetőséggel és egy jó nyakatekert kérdést szegez a szenátornak, aki egy idő után már jegyzetel, hogy követni tudja. Nem irigyeljük. Nem is tud konkrét választ adni, picit tereli a szót az új közigazgatási és számvevőszéki törvényekre, amelyekre a gonosz államelnök miatt várni kell, mert riasztotta az alkotmánybíróságot. Ha átmennek, minden jobb lesz, biztat. Például január 1-től a megyei önkormányzathoz kerül át a jogosítványok kiadása és az autók beiratása is. Vajon melyik alelnök veszi át a prefektustól? – delegálna máris Borboly, Bíró Botond és Barti Tihamér szemmel látható „lelkesedésére”.

Jó, még kell-e húzzuk az időt?

– kérdi Borboly, komolyra fordítva a szót. Pikk-pakk vázolja a megoldást sportügyben: megy az email, iktatás, nyomtatás, 20 példányban kiszórni. Nem is érti, mi olyan nehéz ebben. De haladni kell, következzenek a napirendi pontok.

Apró módosítást javasol: a 6, 7, 8 kerüljön a végére. Már megvolt, jelzik neki. Akkor maradjon is úgy, mondja. Leveszik a kettest, a décsfalvi híd sorsát, mert nincs meg a kétharmad. Leveszik még a 13-as (Hargita Népe átszervezése) és a 14-es pontot, majd az utóbbit visszateszik. Pál Pétert neveznék ki a Honline Media igazgatójának, de valami nem tiszta.”Hogy Pál Péter nem vállalja? Kinevezzük s maximum lemond” – Borboly ezt is megoldja. A főjegyzőnek kell egy akord. Borboly: „E-mail, iktatás, ugyanúgy. Írok egy sms-t, ha kell.” Megy ez, nincs akadály.

Közben eszükbe jut a kvórum. A főjegyző konstatálja, hogy 31 tanácsosból 18 jelen van, szóval rendben van a dolog. Jöhet az (eredetileg) első napirendi pont, a költségvetés kiegészítés. A törvény értelmében a költségvetés-tervezetet pontonként veszik.

A zetelaki járda ügyében kiderül, hogy 217.000-ről 377.000 lejre emelkedett az összeg. Vitatja az egyik tanácsos, hogy miért nem született új döntés ekkora árkülönbségnél. Borboly elmagyarázza: egy nagyon gyenge cég 60%-os áron vállalta, de nem volt képes végigvinni, ezért szerződésbontás történt. Újra kellett hirdetni és értékelni, hivatalosan történt, és benne vannak azok a munkálatok, amiket újra kell csinálni. A tanács visszakapja a garanciapénzt és nem fizetik ki az eddigi céget. Ilyen esetben nem szokták visszavinni a tanács elé, mert a projekt maga nem változott.

Más ügyben nincs vita. Látható többség mind a négy pontnál, és egyben is megszavazzák.

Megint a sportklub… Szavazzuk meg, hogy hagyjuk a végére, ne feledjük el – javasolja Borboly.

Nappali foglalkoztató központ kap pénzt Balánbányán. Borboly: Van-e kérdés, nincs, votați, multumesc! – bámulatos a megyei tanács kétnyelvűségi stratégiája.

Hitelkeretet szerződnének, hogy az előre látható átmeneti időszakban, amikor az egész országban nincs költségvetés, rendszerint az új év első felében, legyen miből fizetni a költségeket. „Olyan, mint  egy vásárló hitelkártya. Kiveszed, fizetsz kamatot, ha nem, nem.” – magyarázza a tanács pénzügyi igazgatója. Mindenki mást ért, nem értik egymást se.

Mindenki hozzászól, de mi úgyse szavazunk

– szól be az egyik tanácsos. Nagy Pál kéri, hogy akkor vegyék le a napirendről, s tárgyalják a soron következő rendes ülésen (megj.: október 29-én).

Közben elérünk a valóban sürgős pontokhoz, amelyek igazolták a rendkívüli ülés összehívását. Az uniós pályázatokat Barti Tihamér alelnök mutatja be. A legfontosabb és legégetőbb a csíkszeredai megyei kórház felújítása: „Lesz bútor, nem kell komoly orvosi felszerelésre gondolni. 48 rendelő lesz összesen, ezeket kell felszerelni minimálisan” – mondja.

Ahhoz képest nem is kevés, 2,5 millió euró áll rendelkezésre. Negyvenvalahányéves az épület, ami sose volt javítva, és ráfér, most jó esély van erre. Eddig nem lehetett elindítani a magas földrengési kockázat miatt. Megértettük.

A többi EU-s napirendi pontról annyit, hogy a kórház a megyei tanáccsal, valamint más Hargita és Kovászna megyei kórházakkal partnerségbe kell lépjen ahhoz, hogy az uniós forrásokat lehívhassák. 

EU-s pályázatokkal valami kérdés? – kérdi Borboly. Ha nincs, akkor szavazzunk. Látható többség. „Ti csak kövessétek a számokat, amiket mondok, mindegy a napirendben hányas” – teszi hozzá. Végül a főjegyzővel tandemben mondják a számokat, hogy biztos legyen.

Borboly: Hargita Népét levettük (a napirendről), Honline igazgató lesz, kell titkos cédula, készítsék elő. Zakariás és Kolcsár tartózkodnak.

Borboly: Térjünk vissza sportklubra,

van sportklub? Becze István hol van? – tér vissza ki tudja hányadjára a megkerülhetetlen téma. Válasz híján egyébbel folytatja.

– Kérik, hogy vegyük tudomásul: Karcfalva átcsoportosítja a költségeit. Ugyanabból ugyanaz lesz, nem értem... Ja, igen, bekerül az árok, látjátok. Az összegek maradnak, ahogy voltak, csak a rendelőhöz bekerül az árok. Tudomásul vettem, aláírom” – folytatódik az egyszemélyes tanácsülés.

– E-mail megjött-e? Jó, kiosztjuk akkor.

– De miért nincsenek itt a sportklubtól? – kérdi Bíró Barna Botond alelnök.

– Mert nem hívtuk – válaszol Elnök Úr. Hívjátok már fel őket: vagy rendes aláírás vagy digitális… a kettőt összevonjuk s hátha jó lesz. Már csak néhány másodperc és szavazunk.

– Hajrá, Sportklub, lássam, Haideți cu sport club! – drukkol Borboly, mintha máris meccsen volna. Csatoljuk az aláírt papírt hozzá, amit vártunk e-mailen. Ha gond lesz, úgyse közöljük ki – szól hozzá Bíró.

Már a soron következő rendes ülést tervezgetik, a főjegyző vacillál, hogy vajon 29-e hétfőre vagy keddre esik. Mire eldől, hogy mégiscsak hétfő lesz, bejelentik, hogy nem ment át a titkos szavazás: 18-ból 17 érvényes, 15 igen, 2 nem, 1 érvénytelen.

Borboly arca lefagy, a közjegyző gyorsan tisztáz, azaz mégis átment: nem minősített, hanem csak egyszerű többség kellett. „Aki nem volt meggyőződve, az majd meg lesz, remélhetőleg” – zárja szavait elégedetten főhősünk, utalva a Sport Klub várhatóan dicső jövőjére.

Leengedik a függönyt, a taps elmarad. Köszönjük, hogy velünk tartottak.