Meggyőző részeredmények nyugtázták a hathetes folyamatot, amiről rendszeresen beszámoltam. Eddig sem tortúra volt a fogyókúra, utolsó héten sem varázsoltam semmi nagyot.

Egyrészt mert az egész arra volt felfűzve, hogy a halandó ember fia munka és egyéb elfoglaltságai mellett, a családi kasszát megfúró módszerek nélkül adja le az ünnepek alatt felhalmozott kilókat. Másrészt figyelve a szerveztem reakcióit az elmúlt hetekben, megismételtem azokat a módszereket, amik hatékonyak voltak.

A hétvégén visszakanyarodtam a kezdetekhez, de nem csak az edzésben. Az történt, hogy a betervezett szalmakrumpli, fokhagymás tejföl és akciós sörkolbász helyett az ünnepekkor lefagyasztott töltelékes káposzta került elő, amit bő tejföllel és roppant nagy élvezettel ettem meg.

A nem túl fogyókúra-barát menüt el is kell égetni, még mielőtt beépülne zsírszövetnek. A kellemest a hasznossal ötvözve újból a havon bravúroskodtam a deszkámmal. Ezt a héten még egyszer megismételtem, mert mindkét alkalommal játszva égettem szinte kétezer kilókalóriát.

A délutáni kajákat nagyon visszafogtam, leginkább csak gyümölcsöt vagy tejbe áztatott müzlit ettem. Tömeg szempontjából a nagy fordulópont szerdára esett: a sport helyett ismét a lazítást választottam, és amíg kint mínusz fokok tomboltak és az autómat belepte a hó, addig én a szauna forró, párás levegőjében ontottam ki magamból az izzadságot.

Nem volt nagy felfedezés, hogy meg tudnám szokni a rendszeres lazulást, csak éppen az időmből nem futja. Kiizzadva, ellazulva és kevesebb, mint 78 kilóval értem haza. A késő délutáni szaunázás totálisan kivette minden erőmet és az állandósult esti éhségérzetemet hatványozta.

Kaja szóba sem jöhetett így egy pomelóval és néhány naranccsal próbáltam pótolni a veszteségeket és szüntetni az éhségemet. Na jó, nem egyedül ettem meg.

Csütörtök nehéz nap, mindig belehúzok, hogy pénteken jó eredmény legyen a reggeli méretkezésen. Így már a reggel biztosítani akartam az esti tekerést és telefonon foglaltam helyet a kegyetlen hajcsárnál (emlékszünk rá múlt hétről?).

Azaz csak szerettem volna, mert már délelőtt le volt foglalva minden bringa. Helyette egy órával korábbi edzésre, Ágóhoz jelentkeztem. Őt nem ismertem, de a múltkor tapasztaltak alapján szívósan tekernek errefelé a csajok.

Lacikával az öltözőben futottam össze, amikor elpanaszoltam neki, hogy már nem kaptam helyet az edzésére. Gyorsan el is látott instrukciókkal és megjegyezte, hogy ha úgy érzem nem elég fárasztó az edzés, akkor tekerjek a nehézségi fokozaton és porozzam.

Én balga meg hallgattam is rá. Az ötvenegynéhány perces edzésen sikerült kihajtanom magamból a szuszt is. Ha emlékszünk még az izzadságfolt elméletemre, akkor jelezném, hogy most nem csak a két mellbimbómat kötötte össze, hanem még a köldökömet is. Panaszra nem lehetett okom, ugyanis újabb kilencszáz Kcal-t égettem el.

Reggel, bár semmi kedven nem volt, még felálltam tekerni egy lazítót az ellipszis tréneren. Már nem a fogyáson volt a hangsúly, csak a lábizmaimat akartam kicsit átmozgatni. Végül jöhetett a méretkezés, az utolsó. A 76,8 kiló jól tükrözte, hogy bőven teljesítettem kitűzött célt, mivel 84,7-ről indult a buli.

A célom elértem és remélem, aki követett ebben az időszakban, az is eredményesen zárta a hat hetet. De itt még nincs vége, nincs megállás! Hogy ne essünk a legtöbb fogyókúrás hibájába, azaz ne gyűjtsük vissza azt, amiért hat hete szenvedünk, újabb célt kell kitűzni.

Nálam ez egyszerű tervekben fogalmazódott meg. Mivel a saját ideális súlyom kb. 77 kilóra lőttem be, most nem állok meg. Lemegyek 76-ig, majd mértékletes és választékos étkezéssel megpróbálom 76 és 78 között tartani a tömegem.

A mozgást ettől függetlenül sem kell abbahagyni, a jó edzettség sokat javít a közérzetünkön és az élethez való hozza állásunkon is.