Valami elképesztő biztosan van ebben a panelkertben, mert rájöttünk arra, hogy ha leírjuk, hogy valamelyik növénnyel baj van és fel akarjuk számolni, egyből teremni kezd. Komolyan.

Katona a múltkor az egyik paradicsommal volt így, mára nemhogy még egy gyümölcs kijött rajta, de a mellette levő elkezdett sárgulni. Ez piros nem lesz, mert olyan fajta, sárga marad, lehet megenni. Habár Csedő szerint „annak a bele még ződ".

Ugyanígy vagyunk az uborkával. Már be is volta tervezve a nagy munka, hogy az egyik legnagyobb földes edényből kiszaggatjuk, és szépen elbúcsúztatjuk, megválunk tőle („mert csak issza a csapvizet" – így Katona), ám csodák csodájára, megérezve a vesztét, gyorsan kinyomott magából egy termést, illetve további kicsiket is. Csedő és Katona hitetlenkedve álltak előtte (egyik napról a másikra történt a csoda), egyelőre megkegyelmeztek az uborkának.

Nyár van, meleg van, napsütés van, habár ezekből a panelkertre a meleg nem feltétlenül igaz, mert huzatot lehet csinálni az ablakokkal, s a nap is csak délelőtt süt be. Csedő így is izzad, egyszerűen képtelen bírni a nyarat, alapszinten nem tud védekezni a hőség ellen – Katona pont a fordítottja, ő az ilyen negyven fokokat szereti, a téllel áll hadilábon, mai napig nem érti, hogy Csíkban és Gyergyóban hogyan képesek épeszű emberek novembertől márciusig létezni. Ott még panelkertet sem lehetne csinálni.

Ettől függetlenül mindketten szeretik a csíki sört, Katona odáig vetemedett, hogy egy söröskorsóból kezdte öntözni a növényeket, Csedő nagy derültségére. „A növények se maradjanak ki a jóból, tudják, hogy milyen, amikor az ember a szájához emel egy csíki söröskorsót, még akkor is, hogyha udvarhelyi csapvíz van benne."

A paprikákra egyszerűen nem tudunk nem büszkék lenni, így vagyunk a koktélparadicsomokkal is. A sárga paradicsom még sokat nem mutatott, elképzelhető, hogy jövőre csak koktélt tartunk, de azt sokat. Csedő szerint a finn föld a hibás, illetve azért is, hogy a csilipaprikák nem fejlődnek rendesen. Ez a másik, amivel a jelek szerint mellélőttünk, de gyelőre még várunk türelemmel, hogy hová alakulnak.

Lesznek itt még meglepetések ősszel, habár pityókát nem ültettünk.