A múltkori paradicsom- és uborkavágáshoz hasonlóan ezen a héten két paprikát vágtunk le, azokat kóstoltuk meg.

„Van itt elég paprika, lenne belőle egy borkán zakuszka!" – néz végig Csedő a paprikakollekción. Tény, hogy van elég, de legalább kétszer ennyi elhullott még virág korában, ezek voltak a korábban említett pilot-paprikák.

Szóval elő a kést és a tányért, lemetszettük az első, sötétzöld paprikát, utána pedig egy fehéret. Nem néznek ki rosszul így együtt, egyik zöldebb, mint a másik.

Egyszer kiszedjük a közepét a fehér paprikának (kicsumázzuk), Csedő sűrűn pislog a paprika fölött, akárcsak Katona. Jön a szaglás művelete.

Nem rossz, nem rossz. Csumaszag. Érdekes illata van, de „végülis olyan, mint a bóti" – mondja Csedő, majd nekilátunk a zöldpaprika felvágásának, amiben állítólag nagyon sok a C-vitamin Szent-Györgyi Albert szerint.

A beleharapás előtt szemügyre vesszük a zöldet belülről is – látjuk, hogy érdekes kitüremkedések vannak benne, csattan ki az egészségtől. No de az íze... Az az igazság, hogy éretlen.

Mondja Katona, hogy szerinte ez az a kápia lesz, amire még palánta korában azt mondta a termesztő Nagy Levente (akitől kaptuk a palántákat), hogy türelem kell hozzá, mert ha szeptemberben is, de meg fog pirosodni.

Úgyhogy jónak jó, de még nem tökéletes a paprikánk, talán túl hamar nekiestünk. A vacsora mellé jó volt a friss ordához, de még mindenképpen fejlődnie kell. Ennyit egyelőre róla.

A saját mentával nem kínlódunk tovább, egyszerűen képtelenek magból rendesen kinőni és produkálni magukat, szerzünk majd valahonnan a teába. Egyszerűen felszámoltuk őket egy-két hirtelen és ideges mozdulattal, megunva, hogy a legnagyobb gondoskodás mellett is csak állandóan várni kell arra, hogy méltóztasson mutatni valamit. Nem kell, kész.

Helyette zsázsát vetettünk, mert gyorsan és kiegyensúlyozottan fejlődik, bazsalikom és oregánó is lesz még, hiszen ezek is bejöttek. Kicsit talán kegyetlen a módszer, de néha drasztikusnak kell lenni.

Katonának feltett szándéka volt, hogy két sárgaparadicsom-tövet is megsemmisít, mert nem volt rajta termés – inkább egyebet ültetett volna bele, amiből látvány és haszon van. A paradicsom minden bizonnyal meghallotta, amikor Katona mondta és mutogatta a csajának az egyik délutánon, mert csodák csodájára, mire Csedő felérkezett, az egyik virág-szett kipréselt magából egy termést. Úgyhogy kegyelmet kapott, egyelőre.

Úgy néz ki, hogy befuccsolt az uborkának, mert képtelen fejlődni, egyszerűen szárad le, eddig mindössze két ubit lehetett leenni róla, pedig ő kapja a legnagyobb vízmennyiséget.

Minden bizonnyal ez lesz a sorsa a zellernek is, mert az elsőre leszedett, egyébként ételízesítőként ragyogó leveleken kívül nem volt képes (re)produkálni magát. A rukkola viszont újból szárba szökkent, s most már tudjuk, hogy mikor kell leszedni a leveleit (még virágzás és az azt követő elszáradás előtt), úgyhogy senki és semmi nem menekíti meg Csedőt egy jó tésztás-rukkolás, füstölt lazacsalátától.