Csodálkoztak, hogy ezt most így hogy, hogyhogy ekkorák a paradicsomok? Mondtuk, a titok a finn földben rejlik, ha abba tettek valamit, akkor jó, mert mi aztán tényleg semmit sem a közismerten jó minőségű udvarhelyi csapvízen kívül. Ami azért nem egy kútvíz, mert annyi ásványi anyag nincs benne, de azért nőnek tőle a Csedő által „burjánoknak" becézett növények.

A minősítő „bizottság" két emberből állt: az Udvarhelyszéki Mezőgazdászok Egyesületének két eminens tagja, maga Jakab Ernő elnök, illetve Jakab Gábor, az egyesület titkára voltak szívesek felfáradni a panelbe, ahol Csedő hahotázása, illetve kommentárjai fogadták őket. Megtudtuk, hogy a Magyarország legszebb konyhakertjei vetélkedőre tíz környékbeli településről neveztek termelők, minden településről többen.

Ügyes kis formanyomtatványt, kérdőívet töltögettek, többek között azt is megérdeklődték, hogy hányféle zöldségünk van, milyen fűszernövények (utóbbi fel sem fért a lapra, annyiféle van, de tényleg!), milyen földet használunk, milyen magokat vetettünk bele. Utóbbiból nem mindegy, hogy boltban vásárolt vagy pedig saját „fejlesztésű" – nekünk van az utóbbiból is, hiszen például az uborkamagokat idősb Csedőtől kaptuk. Meg is lett az eredménye, a karót is beszúrtuk melléje, hogy azon fejlődjenek szépen felfele az égbe.

Olyan kérdés is volt, hogy használunk-e trágyát, amire megint egy harsány Csedő-kacagás volt a válasz. Ernő ajánlotta, hogy a paradicsomok mellé, a földre nem árt egy kis természetes tyúkganét lerakni, mert nagyot dobhat a termésen meg úgy egyáltalán.

Jövő héten be kell porozzuk a paradicsomot. Mivel méhek, rovarok nem nagyon járnak az erkélyen (Katona úgy irtja őket, mint mások az erdőt ide nem messze), ezért ránk hárul a nemes feladat, hogy ecsettel kicsit megkeverjük a virágport az egyébként virágkezdeményeket már produkáló paradicsomszárakon.

Nem tudtuk nem észrevenni azt sem, hogy bizonyos növények (ugyanabból a fajtából, ugyanannyi földben) nem egyformán fejlődnek, de erre Csedőnek volt egy ötlete: össze-vissza kell cserélgetni, forgatni az edényeket, ami tulajdonképpen nem más, mint egy vetésforgó, hogy az agrártudomány egyik igen népszerű kifejezésével éljünk.

Ja, még a versenyhez annyit, hogy balkon kategóriában csak mi neveztünk be Udvarhelyszékről. „Úgyhogy nagy esélyeink vannak" – summázott komolyan, maga elé meredve Csedő. Miután elment a bizottság. Remélhetőleg ezt Ubi és Bubu is meghallották, büszkék lehetnek. Feszedeznek tovább, mint a pók a lucernásban.