– Több mint egy hét múlt el, hogy felálltál a kispadról. Most is úgy gondolod, hogy ez volt a megfelelő döntés?

– Remélem, hogy ez volt a jó döntés. A szászrégeniek elleni találkozó előtt úgy éreztem, hogy meg kell tennem ezt, amennyiben nem nyerünk. De már azelőtt forrott bennem, hogy valaminek történnie kell: a csapategység szétesett a tavalyi bajnokság vége fele, mikor páran úgy döntöttek, hogy nem utaznak el Máramarosszigetre, mivel nem kapták meg a fizetésüket időben. Innentől már azon kellett munkálkodni, hogy újra megtaláljuk a közös hangot. Reménykedtem, hogy a nyár összehozza őket, új idényt kezdünk, a munka mellé állnak. De a felkészülésnél látszott, hogy nincsenek ott fejben, a múlttal voltak elfoglalva, az anyagi gondokkal. Nekivágtunk a bajnokságnak, de a fejekben nem volt rend. Úgy láttam, ha ezen nem tudok változtatni, akkor nekem kell mennem mielőbb, hogy a csapat ne essen szét.

– Mennyire volt nehéz meghoznod a döntést?

– A tavalyi kiírásban egyszer már le akartam mondani, akkor meggyőztek a folytatásról. Igaz, hogy a csapatban is benne volt akkor a győzni, küzdeni akarás. Olyat is tehettem volna, hogy rendet csináljak a csapaton belül, de akkor meg kellett volna válnom bizonyos játékosoktól, ezzel a szűk kerettel ez nem lett volna megoldás. Jobb volt, hogy az edző áll félre, egy új ember változtat a dolgokon. A mentalitáson kell módósítania elsősorban, mert most fizetési gondok sincsenek, mint tavaly.

– A csapategység megromlásán kívül az öltözőben sem olyan volt a hangulat, mint régen.

– Igen, klikkek voltak kialakulóban. Már a vége felé néhány játékossal problémáim akadtak, köztudott, hogy Lazăr Ovidiu a régeniek ellen nem vállalta a játékot, mert én megvontam tőle a Dés elleni prémiumot, hiszen ott piros lapot kapott. Akkor eldöntöttem, ha nem nyerünk azon a meccsen, akkor nem gyűjtöm tovább a konfliktusokat, hanem félreállok.

– Lazărrel kapcsolatosan több sportszerető is azt állítja, hogy sportfogadásokon a csapata ellen fogad.

– Ez szóbeszéd. Már a tavaly is jött pár jelzés bizonyos csapatoktól, hogy nem védi meg tisztességesen az együttes érdekeit. De aki egy bajnokságon keresztül 18 gólt szerez, ezzel a csoport gólkirálya lesz, azzal elégedett lehetsz. Az idei teljesítménye pocsék, hiszen el sem találta még a kaput egyetlen meccsen sem. Azok a játékosok, akik tavaly húzóemberek voltak, azok játéka nagyon visszaesett, így a támadásaink is nagyon gyengék.

– Érzetél olyasmit, hogy a játékosok megpróbálnak kirúgatni, lemondatni?

– Nem, ilyesmit felém nem nyilvánítottak. De a Szászrégen elleni meccset követően határozott volt a döntésem, hogy tovább nincs miértt folytatni, hiszen mindenki lélektelenül játszott.

– Képes lesz-e az utódod, Kis Lajos, hogy helyre tegye a dolgokat?

– Tiszta lappal indul. Ő is egy rendszerető ember, megköveteli a fegyelmet. Remélem, el tudja érni, amit akar, nem kerül oda, hogy a játékosokkal konfliktusba kerüljön.

– Benne van, hogy pár év múlva visszatérsz a csapathoz?
– Úgy tettem be az ajtót, hogy azt még ki lehessen nyitni. Ebben a szakmában bármi megtörténhet. De csak 2-3 éven belül. Jövőben tovább szeretném folytatni edzői tanulmányaimat, elérni az A licenszet.

– Az FC Székelyudvarhely képes elérni a célkitűzést?
– Természetesen, ez a gárda sokkal többre hivatott, nem a kiesés elkerüléséért kellene küzdenie, hanem egy helyért a középmezőnyben.

Olvasóink véleménye
Kis Lajos bemutatását követően azt a kérdést tettük fel olvasóinknak, miszerint jót tesz az edzőváltás az FC Székelyudvarhelynek. A többség úgy gondolja, hogy kellett a váltás, de ez önmagában nem oldja meg a problémákat. A szavazók majd negyede azon a véleményen volt, hogy teljesen mindegy, hogy mi történik, nem segít az együttesen az edzőváltás. Kevés azon tábor, aki azt mondta, hogy más edzőt kellett volna kinevezni.