Szögezzük le gyorsan, hogy csak a főbb, nagyobb érdeklődésre számottevő sportágakat vesszük sorra – aki a körzeti bajnokság szereplőinek viselt dolgairól akar olvasni vagy a helyi világsztárnak kikiáltott ifjú reménységek Puskás-díjas góljaira vágyik, az ne alább keressen. Megpróbálunk képet nyújtani arról, hogy miről szólt a profi vagy félprofi csapatsport tavaly Udvarhelyen.

Caba ment, Djukic jött

A 2017-es sportév legnagyobb változása az volt, hogy a város legnépszerűbb és legprofibb csapata, a Székelyudvarhelyi KC több mint hét év után edzőt váltott.

Egy jó és kiegyensúlyozott alapszakasz után sorozatban harmadszorra nem jutott be a bajnokság legjobb négy együttese közé az évek alatt összecsiszolódott SZKC, mert a mindent eldöntő meccsen nem tudta legyőzni a rendes játékidőben Konstancát. Ez volt Vlad Caba utolsó meccse a kispadon, másnap beadta a felmondását. A csapat becsülettel végigcsinálta a play out meccseit, végül ötödik helyen végzett.

Nyáron a csapat nagyrésze kicserélődött – Vlad Caba vezetőedző mellett távozott Szász András, Chike Onyejekwe, Vitalij Komogorov, Josip Peric, Milorad Kukoski, Goce Ojleski, Mitar Markez és Petar Jokanovic.

Az SzKC élére új edzőt neveztek ki a szerb Dragan Djukic személyében, a csapathoz érkezett Vjacseszlav Szadovij, Antonijo Kovacevic, Milas Dragas, Szőke Marius, Vjacsaszlau Szaldatcsenka, Uros Vilovski, illetve Djordje Golubovic és Andrei Voinea – utóbbi kettő még a start előtt lesérült, Voinea felpéült az év végére, de a jobbátlövő pozíciójára egy új embert kellett hívni.

A 36 éves Milorad Krivokapic személyében egy nagyon tapasztalt és ismert sportoló lett az SZKC játékosa. Habár az ősz folyamán volt néhány kisiklás, pl. Tordán, Nagybányán és Tenesváron, idehaza nagyszerű meccseket láthattunk, s itt nemcsak a Bukaresti CSM és a Torda elleni találkozókat emelnénk ki, hanem még a legelején a Steaua elleni csatát is – a fővárosiak amúgy listavezetők, rajtunk kívül csak Konstanca és Călărași tudták legyőzni.

A bajnokság február első hétvégéjén folytatódik (a Steaua otthonában kezdünk), addig a horvátországi Európa-bajnokság is lejár, amin jó eséllyel ott lesz Uros Vilovski magyar válogatottként, illetve a fehérorosz csapatban Maksim Baranau és Vjacsaszlau Szaldatcsenka bizonyíthatnak.

Echte székely csapat brazilok nélkül!

Futsalban a tavalyi szezon végén a negyedik hely jött össze, mert a legjobb romániai játékosokkal rendelkező Déva azért nagy falat volt az FK Székelyudvarhelynek, a kisdöntőben pedig Temesvár több gólt lőtt.

A nyáron az együttes több jó képességű székelyföldi fiatalt igazolt le (Kanyó, Csala, Máté), azonban az éles meccseken, Temesvár, Galac és Déva megfigyelhető volt, hogy Jakab Zoltán kénytelen az alapcsapat tagjait (a kapuban Grigoraș, a mezőnyben Szécsi, Szőcs, Mánya, Biró, Miklós) pályára küldeni hosszabb ideig.

A kötelező meccseket mind hozta az FK ősszel is, Jászvásár ellen nagyon megizzadt, ám a bajnokságban az is megfigyelhető, hogy három csapat (Marosvásárhely, Resicabánya és Sepsiszentgyörgy) ilyen körülmények között csupán rontja a színvonalat. Ami nagyon jó még, hogy – ha néha rossz minőségben is – de szinte minden bajnoki mérkőzés élőben, illetve visszanézhető.

Szőcs László mellett Grigoraș, Mánya és Biró is helyet kapott a válogatott bővített keretében, az csak januárban dől el, hogy közülük ki vehet részt a szlovéniai Európa-bajnokságon – a Lupu, Matei, Stoica, Ignat, Iancu és mások nevével fémjelzett generációnak minden bizonnyal ez lesz az utolsó világversenye, utána eljöhet a Biró Attilák, Mánya Szabolcsok, Miklós Tamások ideje is.

Két edző egy év alatt

A harmadosztályú labdarúgócsapatnak szerencséje sem volt 2017-ben, de nem is teljesített jól az év második felében. Tavaly januárban a magyarországi Vágó Attila edző érkezett a csapat élére, akivel a kiesést ugyan elkerülte az SZFC, de nyáron Vágót a feljutást nüanszokon elbukó FK Csíkszeredához „rendelték", így a szintén anyaországi Gálhidi György landolt a sétatéri stadion öltözőjében.

Ő már nem volt olyan sikeres, mint elődje, egy nagyon fiatal, újraszervezett csapattal mindössze három meccset tudott nyerni az ősszel, ami után távozott is. A nagypályás foci egyelőre stagnál, a kiesés réme ott van a csapat felett, s az, hogy az udvarhelyi futball sorsa hová alakul, elsősorban a csíki „nagytestvértől" függ. Az elmúlt hónapok tapasztalataiból kiindulva idén sem számíthatunk sok jóra, ha valami csoda nem történik.

Csajok szinte a csúcson

Ami a női csapatsportágakat illeti, a Vasas Femina kitűnő évet zárt: a negyedik helyen végzett a 2016-17-es idényben, ami a klub fennállásának legjobb eredménye felnőtt szinten, s az őszi szezonban is jól megy az együttesnek – annyira, hogy a román női foci legjobbjai, a Kolozsvári Olimpia is alig tudott nyerni Udvarhelyen, a Vasas a harmadik helyen telel.

Az ősszel Panova és Kolesnicsenkó személyében olyan játékosokat igazoltak, akik valóban hozzá tudnak tenni a csapat játékához, gyakorlatilag minden ellenfél retteghet tőlü(n)k – ami azért is jó, mert végre talán leszámolunk az olyan és hasonló beidegződött hülyeségekkel, hogy a nőknek a fakanál mellett a helyük, meg ilyenek.

Nem, tudnak ők focizni is, ha kell, ráadásul úgy, hogy az helyenként szórakoztató és látványos is tud lenni.

A női kézilabdacsapatról ugyanez nem mondható el, hiszen egy főleg középiskolás lányokból álló gárdáról van szó, akik tapasztalatszerzés céljából játszanak a másodosztályban, de egyelőre nem sikerült pontot szerezniük – a közönség azonban kitartó, hiszen az idősebbek közül még sokan emlékeznek arra, hogy egykor a női meccseken is telt ház volt a sportcsarnokban.

Idénre ez egyelőre nem néz ki, de a kortárs közhely arra int, soha ne mondd, hogy soha.

Szuperliga és szuperspeciális

Ha az egész csarnok nem is, de fele szinte teljesen megtelt a 2017-es év leghíresebb asztalitenisz-mérkőzésére, amin az udvarhelyi felnőtt csapat óriási lépést tett a legfelsőbb osztályba jutásért – ez később Aradon meg is lett, így másfél évtized után újra az asztalitenisz élvonalába kerültünk.

A sok-sok év után hazatérő Fejér-Konnert András, valamint Kádár Tibor és György István mellett Tamás Szabolcs is többször szóhoz jutott, illetve az új bajnokságra már a vajdasági Cservik Krisztiánt is megszerezte az együttes, egy, több bajnoki fordulót jelentő négynapos teremtornán már túl is van.

Ifibirkózóink eredményeinél feltétlenül meg kell említeni, hogy a kadét-korosztály országos csapataranyérmét ismét megnyerték Bodrogi Csaba és Katona László tanítványai, ami azért is üt nagyot a birkózószőnyegen, mert zsinórban nyolcadik alkalommal tették ezt! A felnőtteknél esett a bajnokság színvonala, a Fások behúzták a második helyet.

Amiről feltétlenül szót kell még ejtenünk, az a Hargita Rali: a 25. jubileumi versenyt nyáron tartották s az annyira jól sikerült, hogy idénre is kijelölték már a dátumot (július 13-14.).

Kevés rendezvény örvend ekkora népszerűségnek a megyében, mint a rali – ebben biztosan nagy szerepe van a jó szervezésnek és a megfelelő népszerűsítésnek is. A szuperspeciális szakaszra megint annyian gyűltek össze a Bethlen utcába, mintha egy nagykoncertet tartottak volna – remélhetőleg ez így lesz az idei évben is, s továbbra sem maradunk kézilabda, futsal és futballmeccsek nélkül, no meg az amatőr, szabadidős sport, a tömegszaladás is tovább tartja magát.