Minden volt a szerda esti rangadón: botrány, látványos játék, hatalmas küzdelem, piros, sárga és kék lap, illetve piros-fehér-zöld zászló, ezek mellett iszonyatos nagy csata, bírói tévedések sorozata és született egy történelmi siker. Ugyanis hosszú, ínséges évek után sikerült legyőzni a Tordai Potaissa együttesét, azt a csapatot, amely évek óta átveri valamivel az SzKC-t és vagy az utolsó percekben, vagy pedig bírói segédlettel, de mindig megver, vagy érdemtelenül döntetlenre hoz(atj)a az adott meccset.

Őszintén szólva én még azt is hatalmas sikerként könyveltem el, hogy a meccs elején a bevonuló tordai csapatot, főleg annak vezető trióját, a Flavius Săseac – Ovidiu Gal – Horațiu Gal (elnök, alelnök, edző) hármast kifütyülte az udvarhelyi közönség, sőt egyesek az "Afaceriștilor! Hoții!" szakkifejezéseket is a fejükhöz vágták. Azon már napok óta nem csodálkozunk, hogy erre a találkozóra is a hírhedt Harabagiu-Stănescu kettőst küldte a szövetség „vezényelni" – úgy mentünk neki a meccsnek, hogy három sérült (Tálas – kézfejsérülés, Szadovij – térdsérülés, Baranau – agyrázkódás) hiánya mellett ezekkel a „tényezőkkel" is meg kellett küzdenünk.

Felfokozott hangulatban indult tehát az összecsapás és azt, hogy a két kapus, Da Rosa és Varó nagyon a helyükön vannak, egyből jelezték, hiszen két-két lövést védtek ki, az első gól a negyedik percben esett, a második a hetedikben, Mihalcea kínaiból húzta be Krivokapic átadását. Sajnos ugyanilyen gyorsan be is kaptunk kettőt, aztán Vilovski is befordult és bevágta, kibontakozott az adok-kapok.

Durvaságok is jöttek szépen, a játékvezetői kettős is nekilátott megkezdeni „áldásos" tevékenységét. A 14. percben, Vilovskit reklamálásért küldték ki, visszaestünk, Torda átvette a vezetést egy hetesből.

Aztán ők is kockáztattak és megbánták, Vilovski az üresbe dobta a játékszert, túloldalt kapust cserélt Dukic, Adomnicăi ötödik bombagólja után Szaldatcsenkát küldte be. Közben a bírók kettős lépéshibát sem fújtak le a Potaissának, még Dukic kapott sárga lapot reklamálásért, iszonyatos hangzavar volt a sportcsarnokban. Gorgică Cîntec rákapcsolt, sajnos kevés lövését tudta fogni Szaldatcsenka, illetve a visszaálló Da Rosa, hatalmas gólokat vágott a Potaissa jobbkezes lövője.

A nagyon szoros első félidő végén egygólos előnye volt Tordának, de úgy, hogy a hiányzók és az emiatti más taktika ellenére ki lehetett jelenteni, hogy jók vagyunk, meg lehet csípni a riválist, ha nem nyúlnak bele jobban a meccsbe a bírók.

A szünet után öten álltak be a mezőnybe az SzKC-sok, szerencsére hamar észrevették magukat és nem kaptunk gólt a hibából, s Da Rosa végre hárított egy Cîntec-löketet. Varó sem adta alább, az egykor Udvarhelyen is évekig védő portás nagyon jó formában volt, egyre-másra védte a lövéseket. Thalmaier és Kovacevic kakaskodtak többször, de a kiosztott kétperces figyelmeztetések sem hatottak: miután Da Rosa a hatosunkból ívelte át az egyenlítő gólt, a horvát szélsőnk számára befejeződött a meccs, harmadjára is kiállították Harabagiuék, így nélküle kellett folytatnunk.

Erre már annyira feltüzelődött a közönség is, hogy még egy magyar zászló is előkerült a szurkolóknál, zúgott a Ria-Ria-Hungária! – ez annyira felpörgette a társaságot, hogy a Kovacevic helyére beálló Csog góljával vezettünk, Szőke pedig egymaga verte át a Potaissa védelmét, kettő volt ide, egyik pillanatról a másikra!

Ezt már nem bírták Horațiu Gal-ék, időkérés után javítottak a helyzeten. Mihalcea nagyon fontos pillanatban hagyott ki hetest (ezt Țenghea védte ki), majd utána hibázott ziccerben is, Torda egyenlített. Negyedóra volt hátra, messze nem volt vége még a csatának – pláne, hogy Varó is kihasználta, hogy üresen maradt az SzKC kapuja. Szerencsére nem örült sokat, mert Csog, majd Voinea is behúztak egy-egy lehetőséget.

Jött az utolsó tíz perc, előlépett Krivokapic, mégpedig a legjobbkor! A veterán jobbátlövő hetesből, majd egyedül betörve is eredményes volt, ráadásul az egy gólt sem szerző Thalmaier is megkapta a harmadik két percét, így kikullogott a tordai szurkolók közé a lelátóra!

A vendégek ekkor (22-21 volt ide) kockáztattak a kapus lehozásával és nagyon, de nagyon ráfáztak: Szőke, majd Vilovski is bevette az üresen maradt tordai kaput, valósággal tombolt a közönség, mint egy koncerten! Da Rosa újabb védése után Zakacsurin a kapufára lőtt egy hetest (a kipattanó labdát szinte besodorta Szaldatcsenka, de aztán mégsem!), majd jött Krivokapic minndent eldöntő gólja: két és fél perc volt hátra, 25-22-re vezetett a nagy lendületben levő SzKC!

Ekkor villant át az agyamon, hogy ha a hátramaradt időben sikerül Tordának az egyenlítés vagy esetleg megnyeri ezt a meccset, a sajtótájékoztatón nekiszegezem a kérdést Horațiu Galnak, hogy hogy érzik, használ-e a román bajnokság megítélésének, egyáltalán a "nemzeti sportágnak" egy ilyen meccs? Szerencsére nem kellett feltennem. "N-a fost cazul", ahogy mondanánk románul, ugyanis az utolsó perceket mesterien védekezte le az SzKC, Vilovski újabb gólja (Varó beleütött, de a labda mégis becsorgott a gólvonalon túlra...) ténylegesen eldöntötte a meccset.

Adomnicăi-nek elszakadt a cérnája, nekiugrott Dragasnak, megfogta a nyakát – a szerb átlövő sem hagyta magát, mindketten piros, illetve kék lapot is kaptak. A lefújás előtt egy perccel az egyemberként álló és szurkoló közönség már rázendített a székely himnuszra – Da Rosa ekkor sem hagyta magát, még egy nagyot védett, az utolsó szekundumban Kuzmanoski még bevágott egyet Varónak.

Történelmi győzelmet aratott az SzKC, annyira, hogy a székely után a magyar himnuszt is elénekelte a közönség. A meccset követő sajtótájékoztatón (amin Horațiu Galék nem tették tiszteletüket, de ezen hadd ne csodálkozzunk) edzőnk, Dragan Dukic azt emelte ki, hogy ma nem a taktikánkkal, hanem a szívünkkel győztünk. Da Rosa tört románsággal, Vilovski pedig tört magyarsággal, de mosolyogva mondták el, hogy ma nagyot védekeztünk és szemfülesen használtuk ki az ellenfél hibáit – nem mellékesen négy gólt dobhattunk az üresen maradt kapujukba, ezekből mindkét említett sportoló kivette a részét.

Az SzKC a dobogón, a harmadik helyen tölti a téli szünetet, jobb gólarányával Temesvár megelőzi, az első egyelőre a Suceaván ma 29–24-re nyerő Bukaresti Steaua. Ami a naptári év utolsó fordulóját illeti, a Nagybánya–Dinamo meccset kivéve lejátszották a találkozókat, a Konstanca–Bukaresti CSM rangadó (nekünk kedvezően) 23–23-ra végződött, Călărași megverte a Jászvásári Polit 31–27-re, Vaslui pedig odahaza kapott ki Temesvártól (28–35).

Úgyhogy most egyelőre minden jó, egészen a februári folytatásig (a Steauánál kezdünk!) nagyon menő lesz erre a meccsre emlékezni.

Férfi Kézilabda Bölények Ligája, alapszakasz, 15. forduló

SZÉKELYUDVARHELYI KC–TORDAI POTAISSA 27–23 (12–13)

Városi Sportcsarnok, 1300 néző. Vezette: Robert Harabagiu és Silviu Stănescu (Moreni).

SZKC: DA ROSA (15 védés / 18 kapott gól / 1 szerzett gól) – MIHALCEA 5 (2), Krivokapic 3 (1), Balázs, DRAGAS 3, Kovacevic 2, VILOVSKI 5. Csere: Szaldatcsenka (2/4) – SZŐKE 3, Voinea 1, Ghiță 1, Kuzmanoski 1, Csog 2. Edző: Dragan Dukic.

POTAISSA: VARÓ (14 védés / 21 kapott gól / 1 szerzett gól) – Thalmaier, ADOMNICĂI 7, Lazăr, Asoltanei 1, Ignat 3, Savic 2. Csere: Țenghea (1/2) – Rotaru 1, CÎNTEC 5, Iancu 1, Zakacsurin 2 (1). Vezetődző: Horațiu Gal.

Az eredmény alakulása: 5. perc: 1–0, 8. p.: 2–2, 17. p.: 4–5, 28. p.: 10–12, 36. p.: 14–15, 39. p.: 16–16, 50. p.: 20–20, 58. p.: 25–22.

Kiállítások: 14, ill. 12 perc.

Hétméteresek: 5/3 ill. 2/1.