Egy pillanatig sem kérdéses, hogy a 2012-es érettségi eredményei a borzalmastól Justin Bieberig tartó skálán is kiakasztják a mutatót. Bár most épp a közös szenvedésben egyesül a román és a magyar nép, azért még sincs ez így rendben. Rákérdeztünk.

Laczkó György: azt hitték úgy lesz, mint eddig

földrajz szakos tanár, a Tamási Áron Gimnázium igazgatója

Az elméleti iskolákban nem katasztrofális az eredmény, pontosan olyan, amilyet vártunk: 75 százalék átment, 25 százalék megbukott – ez a realitás nálunk.

A nagy bajok az ipari iskolákban vannak. A rendszerben látom a nagy hibát, mert ezeknek a gyermekeknek esélyük sem volt, hogy teljesítsék ezt az érettségi szintet. Aki egyetemre megy, azt más szinten kellene mérni, mint azt, aki szakmunkás lesz.

Mi meg vagyunk elégedve, a 75 százalékot elértük, de egyes tanulóink nem vették komolyan, azt hitték, úgy lesz, mint eddig. Nem úgy lett.

» A Laczkó Györggyel készült interjú folytatását itt olvashatod.

Nincs nullás iskola

Igazán nem lehet nagy büszkeségnek nevezni, de Székelyudvarhelyen nincs olyan iskola, ahol senkinek nem sikerült a vizsga – ez már csak azért is jó, mert a megyében három ilyen is akad.

 

Laczkó György, a Tamási Áron Gimnázium igazgatója arra hívta fel a figyelmünket, hogy egyes iskolákban a korábbi vizsgákon megbukók is részt vettek, valamint néhányan el sem mentek érettségizni, ami torzítja a képet.

 

Fogtuk magunkat és kiszűrtük őket az eredményekből, de a csoda elmaradt: a giminél öt százalékkal nőtt az átmenési arány, más iskoláknál alig észrevehető növekedést, vagy éppen csökkenést eredményezett ez a számolási módszer.

A keretes írásokat Szász Attila állította össze.

Novák Károly - István: nagyfokú a bizalmatlanság

történelemtanár, a Benedek Elek Líceum igazgatóhelyettese

Nem hiszem, hogy egy tizenkettedikben oktató tanár, akinek vizsgatantárgya van, megengedte magának azt a luxust, hogy nem végezte el a feladatát.

Nem tennék senkit hibássá, meglátásom szerint ez a rendszer ilyen. Soktényezős dolog, nyilván megvan mindenkinek a maga szerepe.

Először a rendszert kellene úgy átalakítani, hogy ne kényszerítsenek mindenkit kötelezően érettségire. Azoknak, akik nem képesek, vagy nem akarnak érettségihez jutni, biztosítsanak alternatívát, szakképzést.

Az érettségizni akarók számára dolgozzanak ki olyan rendszert, ahol helye van a bizalomnak, a következetességnek, számonkérésnek.

» A Novák Károly Istvánnal készült interjú folytatását itt olvashatod.

Popa I. Eneida: a román nyelv tanítása a fűtéspénzre hasonlít

történelemtanár, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatóhelyettese

Románból város szinten nálunk a legnagyobb az átmenési arány: 90 százalék fölötti. Tehát jó módszerekkel és következetességgel a tanár meg tudta tanítani.

Mindig a bűnbakot szokták keresni, de most mindenkinek magába kell néznie.

A diák a rendszert, esetleg a tanárokat okolja, a politikusok a rendszerben dolgozó tanárokat, diákokat és így tovább.

Szerintem a legjobb nevelés a példaadás. Ki ad itt jobb példát? A média, a politikusok, a divatbemutatók, a kereskedők, a sztárok?

Nagy baj, hogy nem történt szerkezeti átalakítás, úgynevezett kurrikuláris-tartalmi reform nem volt Romániában. Hajmeresztő, hogy a sportiskolások ugyanabból az anyagból vizsgáznak történelemből, amit a társadalomtudomány osztályokban heti négy-öt órában tanulnak. Vagy matematikából ugyanazt kérik az ipari iskolákban, egy mechanika vagy faipari osztályban, mint a természettudomány osztályokban.

Szerintem manipulálják a százalékokat is. Maros, Hargita, Kovászna megye eredménye sokkal jobb, mint az olténiai. Nálunk sajátosság a román nyelv tanítása, amit a fűtéspénzzel tudnék összehasonlítani.

» A Popa I. Eneidával készült interjú folytatását itt olvashatod.

A román a fő ludas?

Minden évben hallani, hogy itt mindenki magyar és alig tudnak a gyerekek románul, erre amúgy büszkék is (sic!), ha nem kéne ebből vizsgázni, jobbak lennének az eredmények és egyébként is szebb a hargitai fecskemadár.

 

A vizsgán ugyan nem, de a statisztikákban tudunk segíteni ezen a problémán: a város mindegyik líceumában megnéztük, melyik tantárgyból teljesítettek a leggyengébben a lurkók, majd száműztük ezt a számításokból, azt vizsgálva, hogy így mennyit javulna az átmenési arány.

 

Kirobbanó sikerről most sem beszélhetünk: az amúgy is gyengébben teljesítő iskolákban, mint a Bányai és az Eötvös, néhány százalékos emelkedés ugyan látszik, de ez még mindig bőven kevés a boldogsághoz, hiszen mindkét líceum átmenési aránya tíz százalék alatt maradna.

 

A Kósban 13-al több diák menne át, így az arány 15,86 százalékos lenne, de igazi javulást a Pallóban (+27,91%), a Refiben (+20,46%) és a gimiben (+12,39%) regisztrálnánk. Ebből egy dolog válik egyértelművé: azokban az iskolákban, ahol sok diákot elvágtak, jellemzően több tantárgyból húztak, míg a jobban teljesítő sulikban általában csak egy tantárgyból írtak ötös alatt az érettségizők.

Ferencz Csaba: nagy a szakadék a tananyag és az érettségi között

az Eötvös József Szakközépiskola fizikatanára, igazgatója

A gyermekeket gumibotos, bilincses rendőrök igazoltatták többször az ajtóban, rikácsolással, ordítozással, leskelődéssel fogadták őket.

Mindenki hisztériázik az eredmények miatt, csak nem tudom, hogy miért. A felelősség nagyon sokrétű.

Az érettségizőink fele 9-10. osztályban még szakiskolás volt, a matematikát és az általános műveltségi tárgyakat heti egy-két órában tanulták. Olyan tananyagból kellett most érettségizniük, amit nem tudtak, és nem is fogják tudni, ha a fejük tetejére állítjuk őket, és kézen járunk mi is, akkor sem.

Ezek a gyerekek nagyon sokat kaptak az iskolától. Ők lesznek azok, akik dolgozni fognak, házat építenek, autót, csapot szerelnek. Ők lesznek a termelők, akik eltartják az elméleti líceumot végzetteket. Akik nálunk végeztek, sokan már házat építettek, traktort vezetnek, családjuk van, eltartják magukat. Nem várják a segélyt, mint sok egyetemet végzett.

A gyerekeink nagy része a szakdiplomáért és a hajtási engedélyért jött, nem azért hogy érettségi diplomát szerezzen, ezt meg is mondták. Az érettségi diplomáért hajtóknak le kellett volna ülniük tanulni.

A kérdés, hogy mi a cél: a szakmai iskolásnak kell-e feltétlenül érettségi diploma. Az elméleti szakon járóknak kell, nekik más lehetőségük nincs. A megoldást abban látom, hogy minden gyermeket abból érettségiztessenek, amit tanult.

Azt mondták, azért hozzák a reformokat, hogy a magánórák számát lecsökkentsék, de ezek száma rettenetesen megnőtt az új érettségi rendszer miatt.

Mert van egy nagy szakadék a tananyag és az érettségi kérelmek között. Nem azt kérik, amit tanítunk a program szerint, hanem úgy kezelik a tanulót, mint egy tudóst: a négy év alatt tanultakból tudnia kell egy szintézist készíteni.

» A Ferencz Csabával készült interjú folytatását itt olvashatod.

Boros Árpád: egyesek már kilencedikben feladták

a Kós Károly szakközépiskola igazgató-helyettese

Az órákat megtartjuk, a felkészítőre a lehetőséget megadjuk, az más kérdés, hogy a gyerek nem jön el. Az érettségi sokkal jobban érdekelte egy adott pillanatban a tanári kart, mint a diákot.

A gyermekek nem tanulnak, mert azt látják, hogy a tudásalapú társadalomnak nincs jövője. Mindenki azt hangoztatja, hogy minek tanulni, még kormányfők, államelnökök is azt mondják, hogy anélkül is lehet érvényesülni.

Túlzsúfolt az anyag, a közepes képességű gyermekeknek szinte lehetetlen megtanulni.

Emellett rosszak a tételek, nem azt mérik fel, amit a 12 év alatt tanítottunk. A tanárok sem végzik 100 százalékosan a munkájukat. Így mindenkinek megvan a saját felelőssége.

A szakközépiskolások évente 4-5 hétig gyakorlaton vannak, gyakorlati óráik is vannak, nem lehet tőlük ugyanazt elvárni, mint az elméleti líceumosoktól. Csak románból 15-tel kevesebb órájuk van, és ugyanabból érettségiznek, mint akiknek sokkal több. Egyre többen hangoztatják a differenciált érettségit.

Sok gyerek feladja már a startvonalnál a tanulást a tananyag mennyisége és nehézsége láttán, sokszor úgy jön kilencedikbe, hogy már feladta.

» A Boros Árpáddal készült cikk folytatását itt olvashatod.

Ghiță Apostol: Romániában csak a diploma számít

a Marin Preda Elméleti Líceum fizikatanára

Ha a legfelső vezetői szinten sincs rend, mit várunk a gyermekeinktől? Ha az oktatási minisztert odatennénk, hogy oldja meg a tételeket, komoly gondjai lennének.

Nem katasztrofális a helyzet. A helyzetet csak a média fújta fel, ez az átmenési arány reális, megfelel az EU-s átlagnak. Annak, hogy az eredmények rosszabbak lettek, egyik oka, hogy eddig a szóbeli jegy is számított, másfelől a felügyelet szigorodott.

Az iskolák többségében a gyerekek 30-40 százaléka jó képességű. Ugyanez az arány kellene, hogy látsszon az érettségi eredményen is.

Az utóbbi két évben nehezebb lett az érettségi, ami szerintem jó, nem kell, hogy mindenkinek érettségi diplomája legyen. A legjobbaknak legyen, és mehessenek egyetemre, a többi tanuljon szakmát, ahogy a két világháború közötti időszakban.

A kommunizmus áldozatai vagyunk. Akkor 100 százalékos eredményt vártak el, ezért volt mindenkinek érettségije. A forradalom után, legalábbis Hargita megyében, a gyenge román nyelvtudás miatt próbálták szépíteni az eredményeket. Nincs ezzel semmi baj, mert mi, tanárok, tudtuk, hogy mi a realitás. Hogy az iskolák ne szűnjenek meg, a tanárok is kevésbé voltak igényesek.

Ha kezdettől fogva többet várnak el, a gyerekek kevesebb, mint 25 százaléka fejezte volna be a líceumot. Ez a valóság, és nincs értelme a bűnbak keresésének.

» A Ghiță Apostollal készült cikk folytatását itt olvashatod.

Hányas a kabát?

Az átmenési arányon túl a jegyek sem nyújtanak túl szép látványt. Kijelenthetjük, Udvarhely városként is megbukott az érettségin, hiszen az összes vizsgázó átlaga 5,88, ami nem elég a boldogsághoz, az átmenéshez főleg nem.

 

Ilyen értelemben a leggyengébben teljesítő líceum a maga 3,82-es átlagával az Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola, ahol egyébként is a legalacsonyabb átmenési arányt, 2,36 százalékot, jegyezték. A legkisebb érettségi átlagot azonban nem itt, hanem a Kós Károly Szakközépiskolában írták – az 1,53-as jegytől még ebben a kánikulában is kiráz a hideg.

 

Persze nem csak sivár számok vannak, hiszen egy diák 9,78-as érettségi átlaggal büszkélkedhet: ő a Marin Preda líceum diákjaként bújta a könyveket négy évig.

 

Egynapos Excel-bűvészkedés után ennyi szám láttán illene valamilyen következtetést is levonni, de azt hiszem, hogy ezt senkinek sem kell a szájába rágni, annál sokkal hangosabban üvöltenek a számok.

Gagyi József: változásra, nem kamerára van szükség

a Bányai János Műszaki Szakközépiskola igazgatóhelyettese

Személyes felelősségem abban látom, hogy nem tudtam, tudtuk tudatosítani a gyermekekben, hogy tanulni kell, meg kell változtatniuk a tanuláshoz való magatartásukat.

A sikertelenség oka összetett: elsősorban a diákok nem nagyon tanulnak, a másodsorban a szakiskolák megszűntek, és túl nagy az ellentmondás a leadott tananyag és az érettségi követelményei között.

» A Gagyi Józseffel készült cikk folytatását itt olvashatod.

Bodurian Ágota: a csoda elmaradt

zenetanár a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában

Bár a gyermekek egy része szakmailag elhivatott, komolyan készül a művészeti pályára, másik részük – néhol szülői, baráti befolyásra – úgy gondolja, hogy a művészetből nem lehet megélni és teljesen passzív, pesszimista világképe van.

Ezek az eredmények nem katasztrofálisak, hanem – sajnos - reálisak. Az eredmények miatt szerintem elsősorban a rendszer a hibás, amibe ezek a diákok belenőttek, és amely nyolc éve asszisztál ahhoz, hogy mindenkinek sikerül az érettségije, tanulás nélkül.

A gyermekek nem hitték, hogy ez a kudarc megtörténhet velük, éppen velük. Valami csodára vártak, de sajnos a csoda elmaradt – bár volt olyan érettségi központ, ahol éppenséggel voltak kisebb „csodák”, vagy nevezzük bárminek.

» A Bodurian Ágotával készült cikk folytatását itt olvashatod.