Nem katasztrofális a helyzet. A helyzetet csak a média fújta fel, ez az átmenési arány reális, megfelel az EU-s átlagnak. Annak, hogy az eredmények rosszabbak lettek, egyik oka, hogy eddig a szóbeli jegy is számított, másfelől a felügyelet szigorodott.

Az iskolák többségében a gyerekek 30-40 százaléka jó képességű. Ugyanez az arány kellene, hogy látsszon az érettségi eredményen is.

Az utóbbi két évben nehezebb lett az érettségi, ami szerintem jó, nem kell, hogy mindenkinek érettségi diplomája legyen. A legjobbaknak legyen, és mehessenek egyetemre, a többi tanuljon szakmát, ahogy a két világháború közötti időszakban.

A kommunizmus áldozatai vagyunk. Akkor 100 százalékos eredményt vártak el, ezért volt mindenkinek érettségije. A forradalom után, legalábbis Hargita megyében, a gyenge román nyelvtudás miatt próbálták szépíteni az eredményeket. Nincs ezzel semmi baj, mert mi, tanárok, tudtuk, hogy mi a realitás. Hogy az iskolák ne szűnjenek meg, a tanárok is kevésbé igényesek voltak.

Ha kezdettől fogva többet várnak el, a gyerekek kevesebb mint 25 százaléka fejezte volna be a líceumot. Ez a valóság, és nincs értelme a bűnbak keresésének.

Sok olyat ismerek, aki érdemtelenül jutott be az egyetemre, és ők lesznek a jövő kétes felkészültségű orvosai, tanárai, vagy munkanélküli közgazdászai, jogászai.

Eltűnt a mezőgazdasági képzés, nincs munkaerő. A törvényhozás és a kormány nem törődtek a neveléssel, azt állítják, hogy megreformálták a tanügyet, de kisebb kozmetikázáson kívül nem csináltak semmit. Még mindig a kommunizmusban bevezetett rendszer az oktatás alapja. Strukturális reform kell, igazi vezetői képességekkel rendelkező igazgatók kellenének, a mostaniak többségének nincsenek ilyen képesítései.

A megfigyelő kamerákra semmi szükség, euró milliókat dobtak ki az ablakon. Mert nem hatékonyak, hangot nem vesznek, csak képet, és nem zárják ki a csalás lehetőségét.

Nálunk 28 diákból 8-nak nem sikerült az érettségije, 60 százalékon felül van az átmenők aránya, ami megfelel az elvárásoknak.

Különleges helyzetben vagyunk, mert kevés a román diák, és a bejutottak egy része a számítógépes elosztás alapján kerül hozzánk, zömében azok a gyenge eredményt elért nyolcadikosok, akik utolsó opcióként jelölik meg az iskolát. Ők rontják a színvonalat.

Ha a legfelső vezetői szinten is gond van, mit várunk a gyermekeinktől? Ha az oktatási minisztert odatennénk, hogy oldja meg a tételeket, neki komoly gondjai lehetnének.

A rendszer egyik hibája, hogy túl nagy hangsúlyt fektet az elméleti, és keveset a gyakorlati oktatásra.

Romániában, csak a diploma számít, nagy a bürokrácia, egy végzősnek 11 bizonyítványt állítanak ki, mindegyiken 3-4 aláírással, és ez mind a tanulás rovására megy.

A tanári teljesítményt portfóliókban, papírhalmokban mérik, holott az az igazi teljesítmény, hogy abból az ötödikes diákból, aki meg sem tudott szólalni, mert az apja a szeme láttára ölte meg az anyját, tizenkettedikre éltanulót tudsz nevelni.