A magyar nép 19.-20. századi történetében igen nagy jelentőséggel bírnak a különböző kivándorlási hullámok. Nem tartok itt történelemleckét, épp csak annyit, hogy azért már a 18. század elején Rákóczi és társai, majd az 1848-49-es szabadságharcot követően (Kossuthtal az élen) páran leléptek széles e Kárpát-medencéből, majd a dualizmus korában is tízezrek válaszoltak lábbal menni vagy maradni kérdésre.

Nem beszélve az első és második világháború utáni zavaros időkről, illetve 1956 fagyos, véres, hideg végéről.

S bármennyire is rosszul esik kimondani és leírni, de napjainkban is tart – halkan kérdem, hogy a legszűkebb körben kinek nincs olyan rokona vagy ismerőse, aki „ideiglenesen külföldön" dolgozik? És többé soha, de soha nem fog hazajönni...

A téma évszázadok, évtizedek óta ihleti a dalszerzőket, keletkeztek erről kesergők a nép ajkán, de a magyar pop-rockzenei kultúra olyan élő, ikonikus nagyjai is sokszor írnak-éneklenek erről a témáról, mint például Földes László (Hobo) – nem véletlen, hogy mai válogatásunkban igen sűrűn emlegetjük majd a nevét. És a dalszövegeit – természetesen.

5. Kallós Zoltán: Idegen földre ne siess

Nagyon-nagyon régről és mélyről, szívből-lélekből csendül e szomorú dal Kallós Zoltán ajkán. „Elbujdosom, megpróbálom / ha elveszek, sem lesz károm, / engem úgy sincs ki sajnáljon, ki értem könnyet hullasson..." Szóval el-elszorul a torok...

Kicsit ugyanaz az érzés, mint mikor Az idegen földön című, szintén nagyon régi dalt hallgatja vagy énekli idehaza vagy messze idegenben az ember. A Kivándorlás című lemez 1989-ben jelent meg, érdemes végighallgatni teljes egészében, de mindenképpen kiemelkedik belőle az említett dal, Hobo előadásában (egyébként a Kenyerem java című élő albumán is rajta van).

4. Beatrice: Kitántorgott

Nem sokkal később, már a rendszerváltás után, 1991-ben jelent meg az azelőtt megvetett és felbomlott Beatrice talán máig legsikeresebb albuma, az Utálom az egész XX. századot. A sok nagy klasszikus magyar punk-rock sláger és az odamondogatós dalok mellé került a Kitántorgó, aminek szinte minden sora tele van a Nagy Feró-i iróniával és társadalokritikával.

A „Kitántorgott Amerikába, / betántorgott a kocsmába, / meg is rázta magát benne, / szét is volt rúgva a kedve!" refrén utolsó szavát koncerteken azért általában egy másik szóval helyettesítette Feró. Maga a dal egy igazi ős-rockandroll, szájharmonikával, a végén hosszú és dögös gitárszólóval.

3. Republic: Elindultam szép hazámból

Az 1996-ban megjelent, Igen című Republic-albumon levő dal eredetileg szintén egy keserves népdal. Az idén elhunyt Cipő és alkotótársai mindig jó érzékkel nyúltak a magyar népzene- és népdal-kincshez, több lemezre való népzenei ihletettségű szerzeményük van.

A Cseh Tamással közösen készített, Levélváltás (a zenekar Tamás dalait, ő pedig Republic-szerzeményeket énekel rajta) című albumra is felkerült ez a népdalfeldolgozás.

2. Quimby: Kivándorló blues

Idén tavasszal Erdélyben és Nyugat-Európában turnézott a Quimby, s ezeken a koncerteken már játszották ezt az egyelőre albumon még nem megjelent szerzeményt. Mint Kiss Tibor a portálunknak adott interjúban is elmondta, mostanában már a többség magyar a nyugat-európai koncertjeiken – na, talán ezekhez az emberekhez íródott a zenekar legújabb száma.

Hatalmas a kivándorlás ma is Magyarországról és Erdélyből, illetve az elvágyódás – hogy miért, arra nem tudnánk kimerítő választ adni. Arra, hogy mit vinnénk magunkkal, a Kistehén ad választ egyik legújabb, tavaly megjelent számában. Például a Csokonai Vitéz Mihály összest.

1. Hobo Blues Band: Emigráns blues + A szökevények hajója

Két nagyszerű, témába vágó dal van a Hobo Blues Band 1990-ben megjelent, Tábortűz mellett című nagylemezén. „Csak úgy lehet egy ilyen helyet túlélni, ha tudod, hogy egyszer úgyis le fogsz lépni!" – mondanivalója nagyon eleven húsba vág még most, a megjelenése után 23 évvel is, mert hát melyik az a fiatal, aki ezt néha nem érzné: „Vidéki város egy kis országban, / Rosszkor születtél, rossz helyen, / Közöttük élsz, de mégsem velük, / Más vagy mint ők, idegen!"

Van egy ebszőnybányai, elég rossz minőségű koncertfelvétele a dalnak, amiben az a érdekes, hogy össze van kötve az egyik legnagyobb világcsavargó, Faludy György versének feldolgozásával (Ballada a senki fiáról).

A szökevények hajója talán még erősebb ennél, hiszen a „Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, / De magyarul álmodsz, magyarul sírsz!" sor mindent visz nálam a kivándorlás-emigráció-témában. És vajon hány embernek szorul össze a szíve valahol nagyon messze, amikor ezeket a sorokat morzsolgatja magában..? „Új élet, új világ, új hit, nem tudok semmilyen nyelven. / Még magyar vagyok egy kicsit, akit a hazája hagyott cserben."

+ 1 Hobo Blues Band: Nem lehet két hazád

És ha már a haza szóba került, akkor nem tudok elmenni az egyik legnagyszerűbb és legtorokszorítóbb Hobo Blues Band-szerzemény mellett. Mennyien félreértették!

A kilencvenes évek közepén valóban nagyon magas volt az egy négyzetméterre eső romániai magyar vendégmunkás a Moszkva téren, s sajnos jellemző (és most is az...) volt némelyikükre, meg a partvonalon kívül állókra, hogy egy ilyen dalt szívre vettek.

Pedig Hobo az Egyesült Államokban tett egy nagy utazást, s ottani élményeiből írta az 1995-ben megjelent, Vissza a 66-os úton című lemezét, amihez nem mellékesen egy könyvet is írt.

Úgyhogy szó sem volt rólunk, erdélyiekről, kedves emberek... Csupán az elveszett álmokról, megkeseredettségről, arról, hogy se itt, se ott, no meg arról, hogy egy messze földre szakadt emigráns számára is csak magányos dolog lehet a szabadság. „Vesztes lettem, hiába győztem, senki mellettem, senki mögöttem..." Érdekességképpen itt van egy néhány nappal ezelőtt készült felvétel, Hobo Kolozsváron énekli ezt a dalt.

A lista természetesen szubjektív, de te alább kiegészítheted kommentben. Neked milyen dalok jutnak eszedbe a kivándorlásról.