Földes László Hobo a Mesél az erdő című rendezvénysorozat záróeseményeként lépett fel a Súgó Panzióban a Madarasi Hargitán tegnap este.

A közel két és fél órás előadásra sokan voltak kíváncsiak, az álló-, ülő- és a hátsó sorban csipeszkedő helyek is mind beteltek.

A Halj meg és nagy leszel! című monodrámát az előadóművész saját életének eseményei inspirálták. Hobo mondhatni a saját bőrébe bújt a színpadra állított életnagyságú, arc nélküli alakokat használva, amelyek tulajdonképpen életének legfontosabb korszakait jelenítették meg.

Így láthattuk például Földes László arcával kiegészítve az óvodáskorú dacos gyereket, a naivan lelkes KISZ-tagot, a szabadságot kereső katonát, a hosszú hajú lázadó zenészt, a gyerekéért mindent feláldozó apát, a történelmet író és (át)élő művészt.

Énekelt, szavalt, mesélt, viccelt, őszintén játszott, és folyamatosan közvetlen kapcsolatot tartott a közönséggel, az első percekben olvasószemüveget is kölcsönkért a második sorból.

„Mivel magyarázza az ember, hogy ezt a zenét játssza?" − tette fel a kérdést előadás közben. A válasz pedig így hangzott: − Egyrészt nincs amivel, másrészt nincs amiért magyarázni. Az egyetlen válasz pedig a szeretet.