2015 egyértelműen a kultikus űrmese folytatásának, a Star Wars ébredő erejének éve volt, még akkor is, ha bemutatója csak decemberben volt. Ennek ellenére a mozikban, főleg év elején, hiszen megszokhattuk, hogy ez az Oscarra gyártott filmek időszaka, rengeteg olyan alkotást tekinthettünk meg, amelyeket neked is pótolnod kell, ha kimaradtak volna.

A tíz, főként Hollywoodipopcorn-filmből álló lista teljesen szubjektív, így előre elnézésed kérjük, hogy kimaradt az új Halálos iramban, számszerint a hetedik, amelynek szereplői soha nem fogynak ki a küldetésekből, és ami már a Barátok közt-re emlékeztet. Amennyiben Berényi Miki fehér asszonyverőben lófrálna egy tunningolt Eclipse-szel, meg sem tudnánk mondani, melyiket nézzük.

A magyar filmgyártás idei két mozirobbantó produkciója is kimaradt listánkból, a Liza, a rókatündér, illetve a Saul fia. Előbbi elnyerte tetszésünket, és egyedinek mondható a magyar filmipar darabjai közül, sajnos mégsem ütötte a mércét, utóbbit pedig még nem volt lehetőségem megtekinteni. Mielőtt valaki A visszatérőt vagy az Aljas nyolcast keresné a listán, elmondom, hogy azt a 2015-ben mozivászonra került filmekből válogattuk ki. Az Amerikai mesterlövész sincs a listán, mert nem csípjük az amerikai háborús propagandafilmeket. Művészfilmekkel sem bővelkedünk a felsorolásban, de ha valamit melegen ajánlsz megtekintésre, írd meg nekünk hozzászólásban.

A mindenség elmélete

Stephen Hawking zseni életét mutatja be, aki világmegváltó kutatásai közepette szembesül a gyógyíthatatlan ALS-betegséggel, amelynek következtében a mozgató idegsejtek pusztulása okán az akaratos izmok elgyengülnek, és végül el is sorvadnak. Az Ice Bucket Challenge óta vált ismertebbé a betegség. A film nem csak Hawking szenvedésével akar belőlünk empátiát kicsikarni.

Sokan túl giccsesnek tartják a filmet, általában azok, akik az várták tőle, hogy ezen keresztül belelátnak Hawking időelméletébe, de valljuk be, ha erre fókuszálna a film, maximum a kötőszavakat értenénk Hawking beszédéből, mivel nem vagyunk fizikusok. Ami teljesen igaz is arra a néhány jelenetre, amikor elméletét taglalja a beteg zseni. Azokról az emberekről is szól a film, akik keményen megdolgoztak azért, hogy Hawking zsenialitása eredményeket szülhessen. Az meg, hogy Eddie Redmayne, a fizikust alakító zseni a 2015-ös Oscar-gálán bezsebelte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, önmagáért beszél.

Birdman, avagy a mellőzés meglepő ereje

Azt hiszem, hogy ez a másik direkt Oscarra gyártott film, négyet is bezsebelt a díjak közül. A legjobb filmért, a legjobb rendezésért, a legjobb forgatókönyvért járó szobrocskát is hazavitte a mexikói Alejandro González Iñárritu filmje. Én ugyan túlzásnak érzem ezt, kövezzetek meg, de szerintem közel sem ez volt az év legjobb filmje, viszont egy tíz filmet tartalmazó listáról semmiképpen nem maradhat le.

Ha valamit tényleg egyértelműen megérdemelt ez a film, az a legjobb fényképezésért járó szobrocska, mert az operatőri munka zseniális. Számoljuk csak meg a vágásokat a filmben. Na? Én egyet sem találtam. Az operatőr ugyanaz az Emannuel Lubezki, aki a Gravitációért egy évvel ezelőtt is megkapta a maga Oscar-szobrát.

Kódjátszma

A Hawkingről szóló film után egy újabb empátiakicsalogató igaz történet a második világháború egyik legnagyobb hatású, mégis legkevésbé ismert alakjáról, Alan Turingról. A legjobb adaptált forgatókönyv díját nyerte az Oscar-gálán.

Azon túl, hogy végigizgulhatjuk az Enigma nevű német titkosító rendszer feltörését, a film az emberi butaságra is fókuszál, miszerint a legkétségesebb helyzetben is képesek vagyunk végveszélybe sodorni nemzetünk nagyjait a begyepesedett gondolkodásmódunk miatt. Az újabban felkapott Benedict Cumberbatch és Keira Knightley nagyszerű alakítása is remekké varázsolja a filmet. Knightleyt talán először látjuk mosolyogni a vásznon, és először nem idegesít.

Whiplash

A dzsesszdobos történetének megnézése után annyira el voltam ragadtatva, hogy olyan kijelentésekkel dobálóztam, mint „az év filmje". Néhány újranézés után még mindig benne maradt ugyan a toplistámban, de be kellett látnom, a film legzseniálisabb eleme J. K. Simmons alakítása, aki nem hiába nyerte el a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart.

A mellékszereplő mellett számomra eltűnt a főszereplő játéka, akinek Simmons a dobtanárát játssza a filmben, viszont akkora zsenialitással, hogy a film megnézését követő éjszaka életem minden keménykezű tanára megjelent álmomban. A filmnek nem a története, hanem Simmons játéka és a rendezői jelenlét az erőssége. Mindenképpen látni kell.

Kingsman: A titkos szolgálat

Nem a tipikus zakós seggszétrúgós film, hiszen a James Bond kémfilmek karakterisztikái mellé társul a Harry Potter-féle tini fantáziafilmek világa is. A hőssel könnyű a fiatalabb generációnak azonosulnia, aki persze a legszuperebb kémmé válik a film végére. A realista filmek kedvelőinek semmiképpen nem ajánlott a Kingsman, hiszen a kémfilmek már alapjáraton eléggé ki vannak kiszínezve, ez az alkotás pedig teljesen elrugaszkodik a valóságtól.

Főgonosznak megkapjuk Samuel L. Jacksont, aki úgy tör világhatalomra, hogy mindenkinek fel akarja robbantani a fejét. Elég bizarr, nemde? Brutálisan jó akciójelenetekkel, a templomi mészárlástól a lábprotézisekkel vagdalkozó japán nőig mindennel, agyon van tömve ez a film, amely nagyon lazára sikeredett. Már-már paródia. Mindenképp meg kell nézned, de nem szabad komolyan venned.

Mad Max - A harag útja

Az idén megjelent Mad Max film is egy kultikus sorozat újabb remekműve, és ahogy a nyolcvanas években készült előző részeknek, ennek sem a története az erőssége. A film egy kétórás autós üldözés a sivatagban, viszont a Mad Max utópisztikus világa, amelyben az emberi társadalom már az utolsókat rúgja, és az akciójelenetek az idei év egyik legjobb mozijává varázsolták.

Ki más kaphatta volna Max szerepét, mint személyes kedvencem, Tom Hardy? Még úgy is jól áll neki ez a film, hogy főszereplőként alig kap egy-két mondatot benne. Charlize Theron félkarú karaktere, Furiosa viszont felülkerekedik a főszereplőn, az egyszerre gépész, katona, vezér és gondolkodó a női kompetencia mintapéldánya, így a film elég jól érzékelteti azt is, hogy egy közösség csak férfi és női kollaborációval tartható fent tökéletesen. A rejtett üzenet mellett mégis akkora akciót kapunk, hogy állva izgulhatjuk végig az új Mad Max mindkét óráját.

Ex Machina

Szerintem ez az elmúlt évnek az a filmje, amely közel sem kapott akkora rivaldafényt, amekkorát megérdemelt volna. Persze lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet. Nekem a Csillagok Háborúját leszámítva az év sci-fije, még akkor is, ha a mesterséges intelligencia témát már nagyon nehéz feldolgozni másképpen. Alex Garland rendezőnek mégis sikerült.

Sci-fi thriller ugyan, ne várjunk tőle űrsiklókat meg lézercsatákat, csupán egy mesterséges intelligencia, Eva adja a film sci-fi voltát. Beleszerettünk, nem gondoltuk, hogy egy avatár lány után egy MI-be is sikerül, és mégis. A film párbeszédekre épül, amelyek annyira jól felépítettek, hogy szinte egy mondatot sem lehetne kihúzni a mozi szövegkönyvéből. A film zenéje és bezártság érzést keltő képsorai igencsak felkavarhatnak. Ajánlatos nem lefekvés előtt nézni.

Agymanók

Bár sokat gondolkodtam azon, hogy melyik rajzfilm kerüljön a listára, hiszen volt idén egy Hős 6osunk, ott volt A tenger dala, ami az egyik legszebb rajzfilm, amit mostanság láttam, és most is felcsendül az altató betétdala fülemben, mégis az Agymanók mellett döntöttem, amely egy felnőttek számára is rendkívül érdekes koncepcióval van felruházva. Az emlékek jellemmeghatározó szerepére, a tudatalatti jelenlétére és további személyiség-meghatározó tényezőkre keres válaszokat.

A derű, az undor, a bánat, a harag és a félelem a film elmélete szerint az öt alapérzelem, amelyek személyiségünket alkotják. Persze mindenki fejében más dominál, anyánál a bánat, apánál a harag, a serdülő gyereknél meg ezen ötös folyamatos konfliktusait követhetjük végig. Kíváncsi vagyok arra, hogy gyerekfejjel mennyire volt sokatmondó a számomra lenyűgöző animáció.

Sicario – A bérgyilkos

A Star Wars mellett az év második felének egyértelműen legvártabb filmje volt számomra, hiszen Denis Villeneuve rendezéseiben nem szoktam csalódni. Most a mexikói drogháború témájához nyúlt hozzá, szerintem zseniálisan. Tegyük hozzá, a főszereplő Emily Blunt játékát messze lepipálja Benicio Del Toro és Josh Brolin zsenialitása. Hozzátartozik az is, hogy Del Toro titokzatos karakterében is rengeteg a lehetőség, joggal mondhatjuk kihasznált ziccernek az Oscar-díjas alakítását. A film nem definiálja újra az akciófilmet, de annak minden karakterisztikáját tökéletesen illeszti össze.

A film zenéje és operatőri munkája zseniális. Felkavaró lehet, hiszen ezt a világot a puritán, nyers, véres valójában mutatja meg nekünk: hányással, hullákkal, gyermekgyilkolással.

Csillagok Háborúja: Az ébredő erő

Nem akarok túl nagy feneket keríteni neki, hiszen itt olvashattátok róla spojlermentes írásomat. Ebben nagyvonalakban beszéltem róla, hogy annak ellenére is, hogy az új űrmese az első rész remake-je lett valamennyire, mégis remek felvezetése egy újabb trilógiának.

A fantasztikus képvilága és új karakterei nem csak a régi fanatikusokat kápráztatták el. Megpróbálom nem lelőni a poént, de J.J. Abrams által újragondolt Star Wars ki merte írni a széria egy-egy meghatározó karakterét, amit szintén a pozitívumok listájára írok, hiszen látszik, nem csak azzal könnyeztetik meg a Star Wars rajongókat, amivel eddig.

Remélem a lista elég átfogó lett, habár biztos vagyok benne, hogy olyan remek filmek maradtak le róla, amik vagy elkerülték figyelmemet, vagy nem nyerték el tetszésemet. A hozzászólásodban mondd el, szerinted melyek voltak az idei év legjobb filmjei?