Fúrta az oldalunkat a kíváncsiság, ezért pár nappal a megnyitó előtt bekérezkedtünk a múzeumba, hogy meglessük, és lencsevégre kapjuk az előkészületeket.

A földszinten most esőernyők sorakoznak, de hétfőn már egy, a folyosó mennyezetéről lelógatott, hatalmas ejtőernyő borul az emeleti kiállítótérbe felkapaszkodók feje fölé.

A gangon fóliába tekert a harci gépekbe botlunk.

Ez például egy Leonardo által elképzelt, a partiumi ezermester, Antal Lajos által az eredeti rajzok alapján rekonstruált harci szekér.

Bentről kiszűrődő kopácsolás zaja, az ajtón pedig felirat jelzi, hogy minden percet kihasználva, lázasan készülődnek.

Csetlettünk-botlottunk a földön, asztalon heverő gépek, szerszámok, kábelek és egyéb kellékek között, közben jegyzeteltük a rendhagyó tárlatvezetést vállaló Miklós Zoltán igazgató szavait. Például azt, hogy a látogatókat a legmodernebb fény- és hangtechnikával is elvarázsolják. A hat teremben audio-kalauzolás lesz, az információkat rejtett hangszórókból, négy nyelven (magyar, román, angol, olasz) kapják a látogatók.

Az előtérben egy megvilágított, nagyméretű Leonardo-portré köszönt, bennebb lépve pedig a fekete falba süllyesztett, gipszből kiöntött Vitrovius-tanulmány jelzi, hogy hol is járunk.

Ne számítsunk fényáradatra - magyarázta Miklós. Az első teremben még csak a falon levő vörös, szemet káprázató fólia és a hatalmas méretű poszter jelzi, hogy sejtelmes hangulatfények lesznek, a tárgyak egy-egy részletét pedig ledekkel világítják meg.

A hármas teremben a padlózatot készítik elő: nagy gonddal méricskélnek. Leonardo vívódó, nyugtalan művészlélek volt – ezt fogja érzékeltetni a padlóburkolat. A nyomdából frissen kikerült fóliát nem láttuk, de elképzeltük, hogy izgalmas lesz, ahogy a rajta levő da Vinci rajzokon lépkedhetünk. Kipróbáltuk viszont a Leonardo da Vinci rajzait bemutató, falakon elhelyezett nyolc, kézzel működtethető vetítőgép egyikét.

Da Vinci madárszárnyú repülőgépeket is megálmodott. Ezeket, a szárnyas óriáshüllőre emlékeztető szerkezeteket már felfüggesztették a mennyezetre.

Fabábuk szemléltetik, hogyan lehetett volna a mai sárkányrepülőkre emlékeztető gépeken ég és föld között repkedni.

Nem csak égi, de földi tervei is voltak a zseniális mesternek. Ez itt például egy kerékpár – ahogy Leonardo elképzelte.

Fülsiketítő zajjal riasztotta az ellenséget ez a doboló harci gép.

A fotós kollega az égre emelte masináját, ezért az egyelőre kávézóasztalnak kinevezett da Vinci-ágyúból épp csak a csövet sikerült lekapni. A kiállítás érdekessége, hogy a fura, de működő szerkezeteket egy fémhálóra helyezik el, azt az illúziót keltve, mintha lebegnének.

A negyedik teremben a gimiből kölcsönkapott, falba épített eredeti emberi csontvázat, koponyát és az enyedi kollégiumból származó preparált embriókat teszik közszemlére. A legtitokzatosabbank a terem közepében elhelyezett nyolcszögletű tükörszobát találtuk.

Nem működik még, de az igazgató elmondta, belépve önmagunkat fogjuk látni, ám ha a közepébe elrejtett szerkezetre állunk, rajzokba szerkesztve tüdőnk, májunk, csontozatunk jelenik meg. Ahogy azt az emberi test minden porcikájára kíváncsi Leonardo boncolgatta.

Az ötödik teremben még csak a nagy, egymás mellett heverő szerkezetekkel körbevett vászon jelzi, hogy 12 perces filmvetítésben is részünk lesz. Az utolsó vacsora, Mona Lisa, Szent Anna harmadmagával és az Anghiari csata peregnek a filmkockákon, hogy ne felejtsük: da Vinci nem csak zseniális elme, de képzőművész is volt.

Ugyanebben a teremben lesz kiállítva egy Európa és egy Erdély térkép, amelyeken da Vinci korának fontosabb eseményeit lehet követni. A korabeli Erdélyt pedig két kuriózum, a maksai református egyháztól kapott 1512-es kehely és a római katolikus egyház tulajdonában levő, első ízben kiállított 1520-as Udvarhelyi Kódex idézi fel.

A hatodik, legutolsó teremben a gyermekeké lesz a tér. Itt lehet majd rajzolgatni és kipróbálni, hogyan működik a reneszánsz korának lángelméje által tervezett daru és miként lehet vízen járni.