Az 1979-ben tragikusan elhunyt neves festőművész, tanár, Nagy Pál munkáiból nyílik reprezentatív képzőművészeti tárlat augusztus 20-án, kedden 18 órakor a Művelődési Házban. A kiállítás értékét növeli, hogy első alkalommal nyújt betekintést a néhai művész pedagógiai anyagába. A munkákat a Maros Megyei Múzeum gyűjteményéből és a családi hagyatékból válogatták a szervezők.

Az eseményen megnyitóbeszédet mond Nagy Pál volt tanítványa Dr. Újvárossy László, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem tanára.

Nagy Pál (1929-1979)

Művészetét az állandó megújulás és kísérletezés jellemzi. Alkotópályájának kezdetén, Paál László bűvöletében készült tájképeit az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején egy dekoratívabb, stilizáltan elvontabb, a munka világát megjelenítő képi világ váltja fel, majd a hatvanas évek vége felé egy sajátos: a figuratív, a realista, az absztrakt, a szürrealista, valamint a pop art eredményeit elegyítő, a kortárs plakátok nyelvét is idéző festészetet alakít ki.

A hetvenes években a felület plasztikai megmunkálása, a textúra tudatos alakítása egyre több képén válik elsődleges formává. Az egyre nehezebben elviselhető társadalmi valóságtól való elfordulás és spiritualizálódás hívja elő természeti tárgyú, fehér, monokróm képeinek sorát. De hat rá a hiperrealizmus és a Pollock-i dripping technika, valamint Rauschemberg fotót alkalmazó montázstechnikája is.

Az őt mindvégig foglalkoztató kisebbségi és nemzeti sorskérdéseket mindig egyetemes létkérdések összefüggésében veti fel. Olyan globális dilemmákat érint képeinek tárgyában, mint: a más civilizációk létezésének lehetősége, a környezetszennyezés, a mesterséges természet, stb.

Autonóm művészgrafikával, könyvgrafikával és alkalmazott grafikával is foglalkozott. Legjellegzetesebb sorozata a Buja formák című, amelyet egy majdani számítógépes grafikai alkotómunka előkészületének tekintett. Kiállításokat nyitott meg, kritikai írásokban elemezte a kortárs művészet jelenségeit.

A marosvásárhelyi művészeti középiskola legendás tanáraként, művésznemzedékek egész sorát indította el pályáján. Napi pedagógiai gyakorlatában csiszolódott esztétikai nézeteit, Barangolásaim a képzőművészetben c. kötetében adta közre.