De­cem­ber 14-én, hétfőn 6 órától Székely­ud­var­he­lyen a városi könyvtár alag­sorában Ora­vecz Imrét faggatja Szakács István Péter.

Ora­vecz Imre költő és prózaíró, hírnevét gyer­mek­ver­se­i­vel ala­poz­ta meg, az utóbbi évek­ben több nagy­hatású regényt írt. Ka­li­for­ni­ai fürj című kötete az utóbbi évek egyik igen gyak­ran em­le­ge­tett regényévé nőtte ki magát. A Kos­suth-díjas író olyan témát tag­lal benne, mint a kivándorlás, be­il­lesz­kedés az új hazában. Ez a ma­gyar­országi, sőt, a ke­let-európai min­den­na­pok­ban meg­kerülhe­tet­lenné vált kérdés kény­szerű vála­szok­ra vár. A kötet egyébként a másik, na­gyobb nyilvánosságnak örvendő műve, az Ond­rok gödre című regény értel­mi foly­tatása.

Az író több al­ka­lom­mal meg­for­dult az Egyesült Álla­mok­ban, talán in­nen hoz­za azt az ame­ri­kai társa­da­lom­hoz való vi­szo­nyulást, ame­lyet több­nyi­re ame­ri­kai drámaírók munkáiban le­het fel­fe­dez­ni.

Az em­be­ri, eb­ben az eset­ben inkább családi vi­szo­nyok ala­kulása még szövegkörnye­zetből ki­ra­gad­va is érde­kes ol­vasmány. „– Meg­halt apád – mond­ta Anna. Egy levéllel a kezében jött át a konyhából, ahol a va­csorát készítet­te elő. (...) Meg­mo­sa­ko­dott, átöltözött, és éppen le akart te­le­ped­ni a nap­pa­li­ban a he­verőre, hogy átad­ja magát a gye­re­kek­nek, aki­ket megint egy álló hétig nem látott, és akik még Annánál is job­ban hiányoz­tak neki. Azok már tudták, az any­juk közölte velük, és mint várható volt, közömbösen fo­gadták a távoli, is­me­ret­len nagy­apa halálának hírét." (Ora­vecz Imre: Ka­li­for­ni­ai fürj. Je­len­kor Kiadó, 2012.)