Majd három éve történt. Anyámmal beszélgettünk, s szóba került, hogy Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-t. Szinte egyszerre szaladt ki a szánkon: „korábban nem kapott?" Hát nem. Fogjuk mindkettőnk esetleges tájékozatlanságára, mert nem vágjuk kapásból az utóbbi harminc év irodalmi Nobel-díjasait, kétkedésünk mellett szóljon, hogy szerintünk jóval korábban megérdemelte volna.

Tudom, nem egy kötetért dobják a Nobel-t az íróember után, de csak a hatvanas-hetvenes években megírt regényei nemcsak szerintem voltak olyan magas szinten, hogy azért nyugodtan oda lehetett volna ítélni neki is a díjat.

Szerény véleményem szerint a A város és a kutyák, a Négy óra a Catedralban, a Zöld palota vagy a Kölykök című novellagyűjtemény alapművek a latin-amerikai irodalomban. Ha példaképe, Gabriel Garcia Márquez szintjére nem is - bár erről is tudnék vitát nyitani- emelkedett fel, kétségtelen, hogy Vargas Llosa napjaink legjelentősebb dél-amerikai írója. A vidék nem volt soha barátságos, de kitűnő irodalom terem arrafelé.

Vargas Llosában az is nagyon érdekes, hogy nemcsak a saját országa, Peru társadalmi-politikai problémáiról tud regényeiben mesélni. Nemcsak a saját kamaszkora (ebből ihletődött máig leghíresebb regénye, a katonaiskolában játszódó A város és a kutyák), szerelmi csalódásai, amit a Júlia néni és a tollnok című regényébe gyúrt bele, ihlették e csodálatos regények megírására, hanem pátriája kultúrájától látszólag idegen történetek is.

Legutóbbi, magyarul megjelent regénye, A kelta álma egy elfeledett ír szabadságharcos élettörténetét dolgozza fel. Aki szereti az igaz történeteken alapuló történelmi regényeket, feltétlenül vegye a kezébe ezt a könyvet. Roger Casement drámája képes megrázni az embert, ha kellően odafigyel a regényre – Vargas Llosa ugyanis mestere a regényvezetésnek, a Levelek egy ifjú regényíróhoz című munkájában be is avat mestersége titkaiba.

A kerettörténet a börtön, ahol a diplomata kivégzésére vár, emlékeiből áll össze kalandos élete – mint titkos naplóiból utólag kiderült, Casement saját neméhez vonzódott, ám ellentmondásos személyisége ellenére mindig és minden körülmények között ragaszkodott az emberséghez, illetve elveihez. Bármennyire hihetetlen, de hozzánk, magyarokhoz is van köze: apja személyesen találkozott Kossuth Lajossal, ezt az ifjú Roger később megírta. Zárójelben jegyzem meg, hogy az ír történelem amúgy is hasonlít a magyarhoz, ha másban nem, az évszázadokon keresztülívelő idegen uralomban mindenképpen.

Casement története picit hasonlít a Mayta történetéhez is: Vargas Llosa 1984-ben megjelent regénye egy latin-amerikai szabadságharcos életét dolgozza fel. Casementnek is van köze Dél-Amerikához, hiszen a 20. század elején éveket töltött Amazóniában, ahol a brit kormány megbízásából az ottani visszaéléseket vizsgálta ki, viszont kalandos élete során egyre jobban izgatta saját hazája, Írország helyzete. Látva a gyarmatokon lezajló kegyetlenségeket, a brit diplomata fokozatosan fordul az ír probléma felé, egyik alapembere lesz az 1916 húsvétján kirobbant dublini felkelésnek, amibe társaival együtt belebukik és hazaárulásért kivégzik.

Casement így emelkedett az Ír Köztársaság mártírjai közé. Vargas Llosának az érdeme, hogy visszahozta az elfeledett írt a regénnyel – van ez így, hogy néha egy irodalmi alkotás rángat vissza a múltból a jelen köztudatába elfeledett jeles személyeket. Utána kezdenek szobrot állítani neki, illetve megfilmesítik a történetét, s mi tagadás, a huszadik századi ír témájú történelmi filmek (pl. a Michael Collins vagy Az atya nevében) mellé jól jönne a Casement-sztori is.

Vargas Llosa ismét lebilincselő regényt tett le az asztalra három évvel ezelőtt.

A magyar fordítás kölcsönözhető a városi könyvtárból is, ahol szinte hiánytalanul megtalálható a Vargas Llosa-életmű magyarul. Ha valaki még nem kapott rá, tanácsolom, kezdje A város és a kutyákkal, s a többihez már nem kell utasítás, jön egyik a másik után. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy néhány régebbi regény elolvasása után hozzám meg anyámhoz hasonlóan picit csodálkozni fog: hogyhogy csak 2010-ben kapott irodalmi Nobel-t ez a zseniális író?