Ne csak írjunk, olvassunk is
MEGOSZTÓ
Tweet
Betekintés a Hargita lelkébe és a nép színházába
Kettős könyvbemutató a Városi Könyvtárban. Egy...Lepd meg magad egy ingyen könyvvel
Ideiglenes könyvturkáló nyílt a MÜTF Oktatási...Egész Erdélyt bealtatózták
Milyen nyomokat hagy egy család múltja a...Fotó: Csedő Attila
ÍRTA: LÁZÁR EMESE
Tömegnyomor nem volt a városi könyvtár alagsorában kedden este: a hallgatóság száma épp, hogy meghaladta a határon túlról érkezett tollforgató vendégekét.
A magyarországi Fiatal Írók Szövetségének négy képviselőjét látszólag cseppet sem zavarta az udvarhelyiek szerénynek is csak jóindulattal nevezhető érdeklődése: becsülettel felolvasták az előkészített műveiket és részletesen válaszoltak a házigazda, Zsidó Ferenc író kérdéseire.
Miért a FISZ?
A vendégek faggatása előtt Zsidó – mintha a bennünk felmerült, de ki nem mondott kérdésünkre válaszolt volna – röviden vázolta: a 14 éve létező, immár 200 tagot számláló szövetségnek számos erdélyi költő és író is tagja, ő maga például sorozatszerkesztő. A kéthelyszínes, kolozsvári és székelyudvarhelyi turnénak pedig egyrészt a meghívottakat népszerűsítő, bemutató, másfelől pedig kultúrdiplomáciai szerepe is van.
Azt is megtudtuk, hogy a négy különböző helységből (Szeged, Gyula, Szolnok és Zenta) összeverbuvált vendégekkel nem csak mi találkozunk először, maguk is a kétnapos erdélyi miniturnén rázódtak össze, azaz ismerkedtek meg személyesen.
Valószínű ennek a kettős újdonságnak a varázsa tette élvezetessé az irodalmárokkal együtt töltött órát, aminek végén négy, vázlatos, de a kíváncsiság felkeltéséhez éppen elegendő írói portrét zsebeltünk be - jelképesen, persze.
Gyorsportrék
A találkozó hangulatát leginkább a kisvárosunkban a Bárka folyóirattal bárkásként már két alkalommal is megfordult, Gyulán élő és tanító Kiss László író humoros sztorijai dobták fel, de a többiek replikáiból kiszűrtük: bár írásaikban komorabbak, komolyabbak, nincsenek humorérzék híján.
Poén tárgya volt például a négyfős társaságból elsőként bemutatott és első verskötete megjelenésére váró Rhédey Gábor nemesi vénára utaló vezetékneve, a kékvérűség Kollár Árpád, a FISZ elnöke szerint „minimális követelmény volt az első kötet megjelenéséhez". Rhédey, akinek kenyerét egyelőre nem a költészet, hanem a reklámszövegírás jelenti viszont tagadta ezt. A felolvasott versei (Kampány, Rehab, Szemlélet) alapján mi is megerősítjük: Rhédeyt írói és nem a nemesi vénája teszi majd naggyá.
A pályakezdő költő bemutatkozása után a már régiséggel és 9 kötettel rendelkező 62-es évjáratú, Szolnokon élő Jenei Gyula író, költő olvasott fel Az időben rend van címmel tavaly megjelent kötetéből. Az anyja haldoklásának és halálának kapcsán írt versek szenvtelen, már-már rideg hangvétele, illetve a hogyan lesz a fájdalomból vers? kérdés megválaszolása is megért volna egy külön misét, de tekintettel a még be nem mutatott vendégekre, sem Zsidó, sem a poéta nem akarták minden mélységében kivesézni az anya-tabut döntögető témát. Maradtunk a megállapítással: élő az élőkkel, holt a holtakkal és a mindennapokat nem marja szét a hiány.
Rajong a rockért, imád horgászni, szereti a focit – rossz író nem lehet. A Gyulán élő Kiss László író, kritikus „három lábon ír" – mániái rövid, frappáns szövegekben köszönnek vissza. Gyakorló irodalomtanárként nem csak a tananyaggal, de a mi a feladatom, mit és hogyan tanítsak? kérdés megválaszolásával is küzd.
Szerinte az irodalom tanításával nagyon nagy baj van, mert "rátehénkedik az irodalomtörténet". Véleménye, hogy egy jó kortárs szöveg „olyan, mint egy jó Róma-meccs" – ezért a nebulók fejét először a kortárs irodalommal, és nem a számukra sokkal porosabb, nehézkesebb klasszikus művekkel kellene tömni.
„Az, hogy nem olvas, senkit nem akadályoz meg abban, hogy írjon" – az irodalmi szövetség Árpád vezére frappánsan fogalmazta meg az egyre inkább kitapintható „mindenki ír, de senki nem olvas" kóros kortünetet.
A határon túliak között is határon túlinak számító Kollár Árpád a vajdasági Zentán született, kényszerűségből Szegedre szakadt és Szarajevóba „nem hazamenő" költő a szövetség célját, szerepét vázolta. Megtudtuk, hogy a FISZ elsőrangú feladata az olvasó és író utánpótlás kinevelése, a nyári írótáborok műhelyében tapasztaltak azt jelzik: a jövő magyar irodalmát nem analfabéta költőcskék, írócskák fogják (el)művelni.
Ebben és a viszontlátás reményében bízva köszöntünk el a még mindig csak alig ismert, de szimpatikus és olvasásra érdemes kortársainktól.