Kovács András Ferenc "kafantásait", Vida Gábor "harcias" prózáját, Szabó Róbert Csaba "bandikolását" és Láng Zsolt elmés politikai lángolását a házigazdák kutyája vakkantásokkal, az ötvenfős közönség pedig hol hangtalan, de fülig érő mosollyal, hol kirobbanó derültséggel nyugtázta.

A Látó Irodalmi Színpadához passzoló, klasszikus értelemben vett pódium nem volt ugyan a Szentimre utcai kultúrkocsmában, a G. Caféban, de volt fényes barnára polírozott kerek asztal, rajta pohárban vörösbor kéken szálló cigarettafüsttel körítve és az asztal felett hatalmas méretű lámpa. A közönséget a főLátó Kovács András Ferenc, közismertebben KAF, Kossuth-díjas költő, „soha nincs időm semmire" főszerkesztő üdvözölte. Ugyancsak ő mondott stílusos köszönetet a házigazdának (Bihari Lóránt „Kuka"), majd szólította „a szent fához és a mikrofonhoz" Szabó Róbert Csaba honlap-felelős főszerkesztő-helyettest, Láng Zsoltot és Vida Gábort, a folyóirat kritika és próza rovatának szerkesztőit.

Humorban bővelkedő, harcias márciusi szöveggel indította a felolvasást Vida Gábor, aztán az idősödő Konc házaspár titkos intim életével, a Bandi nevű párnájával enyelgő Koncnéval, és a távirányító hatására pontosan 15 percig gerjedő Konc úrral izgatta fel a nagyérdeműt az ifjú Szabó Róbert Csaba.

Kié Erdély? - Láng Zsolt A kondér című frappáns politikai írásában fejtegette a választ. A KAFogás művészete Edward Lear The Akond of Swat ihlette Tántori Borkán felolvasásával, helyeslő kutyaugatás közepette tetőzött. A találkozó a betegség miatt igazoltan hiányzó ötödik Látó(s)ra, az esszé-felelős Demény Péterre vetett kacsintással,  azaz a A művelt hetéra dala vers felovasásával ért véget.

A marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat tavaszi felolvasó-portyázásának egyórás udvarhelyi táborozása remekül sikerült – annak dacára, hogy pár pillanatnyi zavart csend ült a felajánlott laza kérdezz-felelek beszélgetés helyére. A helyzetet és a feszes hangulatot pillanatok alatt feloldotta a könyvvásárlásra hívó szó: a helyben megvásárolható köteteket vették, vitték, a szerzők pedig szívesen, rutinosan és szorgalmasan dedikáltak.