A kadicsfalvi származású jogászember sokra vitte az Osztrák-Magyar Monarchia korában: idehaza alügyész, bíró és főispán is volt, Budapestre kerülve pedig országgyűlési képviselő és államtitkár lett belőle. 115 éve, 1902 február elsején hunyt el Budapesten, de az itteni közösség hazahozatta és Kadicsfalván temette el.

Már fiatalon sokra vitte

Tibád Antal Kadicsfalván született 1843-ban, de a pontos születési dátumát egyik forrásunkban sem találtuk. Azt viszont tudjuk, hogy családja vagyonos volt, ún. lófő-székelyek voltak az ősei. Az ifjú Tóni az udvarhelyi és a marosvásárhelyi gimiben tanult, majd Budapesten végzett jogot az 1860-as évek elején, jómódú édesapja támogatásával. 

A kiegyezés évében, 1867-ben Tibád mindössze 24 éves volt, amikor „ügyvédbojtárból" vármegyei alügyésszé nevezték ki. Munkahelye a ma is álló udvarhelyi bíróság épületében volt, ami akkor vármegyei törvényszékként működött – ez az épület Székelyudvarhely legrégebbi középülete, ugyanis jóval a kiegyezés előtt, még az 1830-as években építették.

A fiatal jogász gyorsan haladt a szakmai ranglétrán, hiszen 1868-ban főjegyzővé, majd egy év múlva, alig 26 évesen alsipánná (alkirálybíróvá) nevezték ki. Az 1870. évi közigazgatási újraszervezéskor ismét megválasztották, majd öt év múlva a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő lett.

Keresetlen, egyenes modorú ember volt, de a kik közelebbről ismerték, igaz szeretettel vették körül. (Vasárnapi Újság, 1902. február 9.)

A 19. század hetvenes éveiben épült fel a székelyudvarhelyi állami főreáliskola, amiben nagy szerepe volt Tibádnak, kortársai pedig az 1873-ban bekövetkezett kolerajárvány alatt tanúsított magatartását emelték ki. „Az 1873-iki kholera idején csendörökkel, orvosokkal faluról falura, házról házra járt a megyé ben s vaserélylyel hajtotta végre a törvény rendelkezéseit,mely eljárásáért felsőbb elismerésben is részesült" - írják róla. 

„Kedvenc studiuma a közigazgatás"

Legalábbis ezt írja Tibádról a Vasárnapi Újság 1889. október 13-i száma – ekkor nevezték ki ugyanis belügyi államtitkárnak, gróf Szapáry Gyula belügyminisztersége idején. Akkor már majdnem másfél évtizede a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője volt, hiszen 1875-ben választották meg először, s azóta Budapesten is élt.

Ez persze nem jelentette azt, hogy ne járt volna haza, azt például konkrétan tudjuk, hogy részt vett a segesvári Petőfi szobor 1897. július 31-i felavatásán, a fehéregyházi csata 48. évfordulóján.

Tibád 1881-től 1889-ig az országgyűlés jegyzője volt, illetve a közigazgatási bizottság előadója – ebben a minőségében számos törvényjavaslat kidolgozása (korabeli kifejezéssel élve: megokolása) az ő műve volt, például Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején, még 1880-ban kidolgozta a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot.

Nem volt nagy szónok, hanem inkább a munkabírásával tűnt ki: „Az a Tibád Antal, ki szülő megyéjében, mint annak első választott tisztviselője, oly kiváló, alkotó s eredményeiben maradandó tevékenységet fejtett ki, csak természetes, hogy az országgyűlésen is, annak legjobb erői sorában érvényesítni tudta magát, — a nélkül, hogy a mindenáron való szereplés viszketege bántotta volna" – írja róla egy korabeli kiadvány.

Tibád Antal egyetlen könyve A román kérdés és a magyar nemzetiségi politika címmel jelent meg 1894-ben Budapesten. A székelyudvarhelyi tudományos könyvtárban nincsen példány belőle, de antikváriumokban megtalálható, legalábbis láttuk az ilyen jellegű honlapokon.

A Szabadelvű párt 1884-ben megjelent naptára a következőket írja róla: „Tehát a képviselőházban s a törvényhozás terén is jelentékeny nyomokat hagyott maga után. Valahányszor beszél, a ház őt osztatlan figyelemmel szokta hallgatni s beszédeit, melyek az eszme, ismeret és tapasztalat hármas eleméből oly tömören vannak szerkesztve, mint a vert arany, üde csengésű hangja a ház legtávolabb részében is élvezhetőkké teszi. Massziv ember maga is, úgy jellem, mint ismeretek dolgában.

Veséjéből gyűlöli a nyegleséget és felületességet s ép oly ellensége a frazeológiának. Correct pártember, de a mellett férfiasan megmondja véleményét a pártkörben úgy, mint a házban, hol kevés képviselő van, a ki vele a közigazgatási kérdések terén úgy elméleti képzettség, mint gyakorlati tájékozottság tekintetében mérkőzhetnék. — Tehetség dolgában egyike a jelesebb képviselőknek."

Sírját megásták, de mégis hazahozták Kadicsfalvára

Mindezek ellenére Tibád az 1890-es évek végén végleg szakít a politizálással, már csak jogászként, közigazgatási bíróként dolgozott. 1894. január 10-én otthagyta a Szabadelvű pártot, ellenzékiként azonban megint bekerült az országgyűlésbe 1896-ban, de azt is abbahagyta, visszavonult.

Családja nem volt, egyedül, magányosan élt a budapesti Császárfürdő épületében. Az adatok szerint 1902. január végén szívszélhűdést kapott és február elsején meghalt. A Vasárnapi Újság február 9-i száma terjedelmes életrajzot és képet is közölt róla – ebből tudjuk, hogy a Kerepesi temetőben helyezték volna örök nyugalomra.

„A budapesti Kerepesi-úti temetőben sír már meg is volt számára ásva, midőn a székelyek, a kik küldöttségben jelentek meg, hazavitték a holttestet magukkal, hogy otthon, szülötte földjében helyezzék örök nyugalomra" – írja a Vasárnapi Újság, ami azt is megjegyzi, hogy február 3-án ezrek kísérték utolsó útjára Kadicsfalván. A cikk utolsó mondatában arról ír, hogy gyűjtést szerveztek egy "méltó síremlékre" – ez minden bizonnyal később készült el, de ezt meglátjuk a továbbiakban.

Az államtitkár emlékezete az azóta eltelt jóval több mint egy évszázadban eléggé megkopott, noha tudjuk, hogy ezzel nincsen egyedül, a kommunizmusban és az azt követő új rendszerben nem feltétlenül törődtünk híresebb elődeinkkel, még helyi szinten sem.

Vigaszként szolgálhat, hogy szerencsére néhány hete a képe felkerült a városháza tanácstermének a falára, több más kortársával (például Ugron Gáborral) együtt.

1999-ben Gidó Csaba és Fecső Zoltán történészek írták és állították össze az Udvarhelyszéki Országgyűlési Képviselők Arcképei című kiadványt, ebben jelent meg róla egy életrajz, illetve Biró Gábor festőművész portré-grafikája.

Hibás a sírkő felirata!

Tibád Antal sírja a kadicsfalvi temetőben volt. Valahol most is ott van, de hogy pontosan hol, azt már nagyon nehéz lenne beazonosítani – több évvel ezelőtt a temetőből a kidőlt, régi sírköveket a kadicsfalvi plébánia kertjébe vitték, jelenleg is ott vannak. A kertben sorban vannak felállítva, illetve egymásra lefektetve a sírkövek.

Kutakodásunk szinte nem járt sikerrel, de végül megtaláltuk, amit kerestünk: Tibád Antal síremléke rögtön az első a sorban, csak az volt a bökkenő, hogy a felirata a templom felé néz, s ezért nem vettük észre egyből.

Jól látható az is, hogy a síremléknek felső része is volt, az a feliratos kő mellé van lefektetve. Érdekesség, hogy a síremléken hibásan az 1901-es évszám olvasható, de ezt a kis apróságot leszámítva is megérne egy alaposabb kutatást Tibád élete. Valószínű, hogy a sírkő készítője elírta a számot, megrövidítve így az egykori államtitkár éveit, holott így sem volt hosszú életű, csak 59 éves volt.

A 115 éve elhunyt országgyűlési képviselő biztosan megérdemelné, hogy sírkövét a többi közül kiemelve, egy méltó emlék- és kegyhelyet biztosítson neki a közösség. Ugyanis Tibád Antal értünk, illetve eleinkért tette a dolgát, nem is akárhogyan.