Habár eredeti foglalkozása közgazdász volt, édesapjától örökölte a családi nyomdát, amiben a város legfontosabb akkori újságát jelentette meg. A 20. század elején mintegy húsz évig szerkesztette és adta ki a mai Udvarhelyi Híradó elődjét, egészen az első világháború végéig. Becsek Aladár egykori székelyudvarhelyi polgár 140 éve, 1876. február 27-én született. Életének utolsó szakaszában a helyi takarékpénztárat igazgatta.

A család és az örökség

A Becsek család Háromszékről, Kovásznáról került Székelyudvarhelyre, ahol Aladár édesapja, Becsek Dániel 1868-ban alapította meg a város első nyomdáját. Ez a Székelytámadt várral szemben ma is áll, kissé átalakítva, a lebontott régi ház közvetlen szomszédságában.

Becsek Dániel ebben az épületben rendezte be nyomdáját, itt nyomtatták ki 1872-ben a város első újságját, az Udvarhelyt, illetve az alig egy évfolyamot megért első Udvarhelyi Híradót néhány évvel később, 1877-ben. A Tompa László utcai ház alsó szintjét bérelte az idős Becsek, akinek Aladár nevű fia 1876 februárjában született.

A kis Aladár a Református Kollégiumba járt iskolába, de édesapja később Budapestre küldte, ahol kereskedelmi iskolát végzett, közgazdász lett. 1896-ban a nyomdát átszervezték, édesapja a következő évben elhunyt, a céget ezentúl Becsek D. és Fia Könyvnyomdának hívták.

A nyomdatulajdonos és az újságíró

Becsek Aladár mindössze 22 éves volt, amikor elindította az Udvarhelyi Híradó második évfolyamát. Ő volt a kiadó és a felelős szerkesztő is egyszemélyben, újságírói tevékenysége is igen jelentős. 1905-ben is nagyobb átalakuláson ment át a lap, ekkor változott a fejléce, de nem sokkal később, még abban az évben a szerkesztőség feloszlott, Becsek egyedül maradt, de innen is felállt, újjászervezte lapját, amely a konkurensével, Betegh Pál nyomdájával és lapjaival szemben is kellett, hogy állja a sarat. Pert is nyert Betegh ellen.

1913-ban a nyomda a vár mellől átköltözött a Kossuth Lajos utcába – a 11. szám alatti épület ma is áll, az egykor udvarhelyi korzónak számító utcában az egyetlen utcára nyíló kávéház van benne, akkoriban a nyomda és Becsekék magánlakása is ebben az épületben volt. A kilencvenes években még megvolt jellegzetes külső csempeborítása, ma már csak az alakjából tudjuk beazonosítani a régi fényképeken, annyit változott az épület.

Az Udvarhelyi Híradó második évfolyama egészen 1918 novemberéig jelent meg – a nyomdát és a szerkesztőséget Becsek Aladártól megvásárolták, az előfizetők ezután a Székely Közélet című lapot kapták a Híradó helyett, ez az újság egészen 1944-ig létezett.

A takarékszövetkezet élén a „első román világban"

Becsek Aladár nyomdája eladása és lapjának megszűnése után többet nem kívánt újságkiadóként és szerkesztőként dolgozni, 1920-ban megválasztották az Udvarhely megyei Takarékpénztár Rt. Vezérigazgatójának, ezt az intézményt haláláig vezette. A két világháború közötti időszakban a Kossuth utcában működő (a mai Palló Imre Művészeti Szakközépiskola épülete) takarékpénztár nagyon sok mindent támogatott a sportélettől a rászorulókig.

Mindennapi munkája mellett az egykori szerkesztő-igazgató nagyon tevékeny ember volt, igen vagyonos értelmiséginek számított, baráti körébe tartozott a múzeumalapító Haáz Rezső, illetve dr. Imreh Domokos is.

Becsek az udvarhelyi kaszinónak a titkára is volt 21 éven át, és az 1922-ben létrejött Udvarhely vármegyei Magyar Nemzeti Párt végrehajtó bizottságának is tagja volt.

Gyereke nem született egyik házasságából sem. Első felesége Pildner Viktorin volt, aki 1925-ben elhunyt, második felesége pedig Mezei Kornélia lett. 1926. október 9-én házasodtak össze (a két esküvői tanú az említett két barátja volt), a harmincas években készült fotográfiákon feleségével együtt láthatjuk Bethlen Gábor utcai házukban, ahová a nyomda eladása után költöztek.

A tragikus vég és az impozáns síremlék

Becsek Aladár háza a Bethlen utcában ma is áll, az egykori polgári lakás ma egy ügyvédi irodának ad otthont, az egykori Bakk-ház mellett. Becsek vagyonos embernek számított abban az időben, egy 1903 évi adat szerint a város 27. adófizetője volt nagyságrendben, de takarékpénztári igazgatósága alatt is nagyon sok mindent támogatott a magánvagyonából, főleg az iskolák és a református egyház részére adományozott jelentős összegeket.

A közelgő front elől 1944-ben Budapestre menekültek, több székelyudvarhelyi polgárhoz hasonlóan. 69 éves korában, 1945 januárjában Budapest ostromakor érte a halál: 15-én nappal a kutyáját sétáltatta ottani lakásának udvarán, amikor eltalálta egy bombarepesz a nyakán. Elvérzett.

Díszes, impozáns síremléke a székelyudvarhelyi temető felső részében, a tömbházakhoz közel van.

A visszaemlékezések szerint itt nyugszik felségével együtt, állítólag a hamvait hazahozták a háború után, de olyan visszaemlékezés is van, amely szerint Budapesten nyugszik. Sírját egy időben az udvarhelyi újságírók egy csoportja rendszeresen gondozta és koszorúzta.

(Cikkünkhöz felhasználtuk Fecső Zoltán korábbi írásait, Vofkori György Székelyudvarhely Várostörténet képekben című kötetét és más helytörténeti forrásmunkákat, az id. Kovács István által a harmincas években készült fényképeket Fecső Zoltán bocsátotta rendelkezésünkre.)