Csáki Emese hosszú vargabetűt írt le, amióta nem látjuk itthon nap mint nap. Öt éve feladta két itthoni munkahelyét, és szobalány lett Ausztriában, majd pincér Svájcban, ahol most rendezvényszervezésből szerez diplomát. Utóbbi országban találta meg, amit keresett. Ha ideje engedi, túrázik, raftingol, kanyoningel, sízik, hegyet mászik, ha több ideje van, akkor távoli országokba utazik. Faluban lakik, meseszép kilátásra nyílik az ablaka. Úgy indult el, hogy megteremti az itthoni egzisztenciáját, de már nem jönne haza.

Mindenkit a miért érdekel. Miért mentél külföldre, ha itthon két munkahelyed is volt?

Az Udvarhelyi Híradó napilapnál és a Príma Rádiónál dolgoztam, és egy idő után azt éreztem, hogy nem elég, kéne egy harmadik munkahelyet vállalnom. Arra gondoltam, nem bennem van a hiba, hanem egyszerűen társadalmi, vagy gazdasági defekt, hogy nem tudok megélni két fizetésből.

Nagyon lokálpatrióta voltam, ezért három hónapig vívódtam. Olyan is volt, hogy hajnalban megébredtem és bőgicséltem az ágyamban, mert nem tudtam, hogyan tovább. Nagyon nem akartam külföldre menni.

Belegondoltam, hogy dolgozom-dolgozom, anyukámnál ebédelek, de most kellene megteremtenem az egzisztenciát, s ez két munkahely mellett sem megy. Itt vagyok a nagy álmaimmal, utaznék még, de a fizetéseim egyre kevesebbek. Sízni is szeretek gyerekkorom óta, de ez is évről-évre egyre drágább sport lesz.

A hosszú, sírós hónapok után megszületett a döntés, hogy megpróbálom kint, de nem kint maradási céllal, hanem azzal, hogy rendbe jövök anyagilag, megjutalmazom magam egy nagy utazással, s akkor biztos, jobb lesz itthon. A gazdasági válság úgyis csak egy-két évet tart. Azt hittem.

Mikor, hogyan mentél ki?

Öt évvel ezelőtt, augusztus 8-án. Több hónapig kerestem a munkát. Miután angolul beszéltem, de sem Angliába, sem termőföldre nem akartam menni dolgozni, a hegyek mellett döntöttem. Ez probléma volt a nyelvtudás miatt. Ha az Alpokba mész, akkor érdemes tudni németül.

A másik probléma az volt, hogy az önéletrajzomban szerepelt: újságíró voltam. Ezzel az önéletrajzzal senki nem akart felvenni. Ez átvedlett később recepciósra, sőt még ajánlólevelet is kaptam.

Meghamisítottad az önéletrajzodat?

Persze. Újságírót ki akar felvenni szobalánynak? Egy biztos, addig, amíg nem változtattam meg a CV-met, még válaszra sem méltattak, vagy nagyon kedvesen elutasítottak. Hónapokig próbálkoztam. Nagy baj volt, hogy csak angolul beszéltem és a hegyekbe akartam menni.

Aztán Ausztriában vettek fel. Ott voltam három hónapig. Nagyon megdolgoztattak, de nagyon meg is becsültek. Sokat dolgoztam, tíz órákat simán. Persze, kifizették a túlórákat. Megbecsültek, mert akkoriban készpénzben 1200 eurót kaptam, plusz havi juttatásokat, plusz túlórapénzt, és szállásra, kajára nem kellett fizetnem. Ez egy őszi munka volt. Utána úgy mentem Svájcba, hogy közben osztrák szerződésem volt.

Miért választottad Svájcot?

Azért, mert ott ötnapos a munkahét, míg Ausztriában, szezonban hatnapos a munkahét. Mivel nagyon szeretek sízni, vállaltam, hogy sokkal kevesebb pénzért dolgozom, de sízek közben. Ez három hónapos szobalány meló volt egy ötcsillagos szállodában. Hiper-szuper gazdagok után kellett takarítanom reggel és este a szobákat.

Ez nem volt nekem való. Ha naponta kétszer kitakarítasz egy szobát, az nem tud koszos lenni. Kívántam már gondolkodni, továbblépni. Akkor már nagyon keveset, de tudtam németül, mert közben tanultam.

A nyelvtanulással az volt a probléma, hogy aki beszélt németül, az beszélt egy keveset angolul is, így mindig, amikor kérdeztem őket, akkor átváltottunk angolra. Nehéz így nyelvet tanulni.

Ismét elkezdtem küldözgetni a CV-ket. Szerencsére már volt korábban Svájcban tartózkodási engedélyem, így könnyebben megkaptam azt. Egyébként, eddig minden munkahelyemen hivatalosan dolgoztam. Svájcban nagyon kevesen dolgoznak feketén. Nem is ismerek senkit sem, aki így van alkalmazva.

Utána jelentkeztem pincérnek, de akkor sem írtam bele az önéletrajzomba, hogy szobalány voltam, mert így beskatulyáznak. Azt írtam, hogy milyen szállodában dolgoztam azelőtt, és pincéri állásra pályázom. Így lettem pincér.

Hogyan boldogultál, ha nem beszélted a németet?

Igyekeztem. Sokat szótáraztam. Nagyon figyeltem, hogy ki, mit mond, hogyan mondja. Visszakérdeztem. Nem én voltam az egyetlen külföldi, így a visszakérdezés nem volt meglepő.

Megterhelő volt, mert új szakmát kellett tanulnom, s persze nyelvet is, de ez elfelejtődik utólag. Három és fél évet dolgoztam pincérként. Úgy kell elképzelni a munkahelyem, mint például a Gondűzőt. Egy olyan családi vállalkozásnál, ahol van szálloda és étterem, voltam recepciós, minden második héten én végeztem a reggeliztetést, és esténként pincér voltam. Első naptól hivatalosan dolgoztam és jól kerestem, kb. 2500 eurót, és erre még rájöttek a plusz juttatások. Olyan is volt, hogy egy frank borravalót kaptam, de hónap végére összegyűltek az egy frankok.

Utána mihez kezdtél?

Váltottam. Ezen a télen egy hegyi étteremben dolgoztam. Most nem dolgozom, szeretnék ismét váltani, mert közben tanultam. Event manager leszek, ilyen programszervező, rendezvényszervező. Április 29-én adtam le a diplomamunkámat. Ezen a téren szeretnék továbblépni, de a nyelv miatt egyelőre irodai munkát nem tudok vállalni.

Mit végeztél?

A kantonban, ahol élek, van két főiskola, ezeknek volt egy közös oktatási projektjük. Ez helyileg úgy volt megoldva, hogy a modulok Svájc különböző pontjain voltak. Mindig egy óriási eseményre voltak ezek rászervezve. Például, a röplabda világkupára.

Megnéztük, dolgoztunk és tanultunk egy ilyen rendezvényen. Attól kezdve, hogy hogyan épül fel, egészen addig, hogy hogyan zajlik a moderátori, vagy a médiamunka. A tűzvédelemtől az elszállásolásig, mindenbe belekóstoltunk, minden ágazatát átvettük a rendezvénynek.

Miért döntöttél úgy, hogy tanulni fogsz?

Mert a pincérséget sem szeretem annyira, hogy onnan menjek nyugdíjba. Nem az a típus vagyok, hogy beleüljek a kényelmesbe, ha ilyen lennék, akkor itthon maradtam volna.

Persze ez nem volt egyszerű. Svájci németül tanultam és a diplomamunkámat angolul írtam. Volt olyan érzés bennem a tizenharmadik oldalnál tartva, hogy ebből nem lesz semmi.

Szerencsésen lejárt. Április 30-án volt a határidő, és én április 29-én leadtam a diplomamunkámat. Meg is ünnepeltük tisztességesen. Hátra van még a megvédés, de úgy gondolom, hogy míg az ember saját kezűleg írja a dolgozatát, addig ettől nem kell félni.

Eléggé mellém állt a helyi turisztikai hivatal. Ők adták a munkát. Mondtam nekik, hogy velük akarom csinálni a diplomamunkámat. Voltak nekik is ötleteik, nekem is, ezeket összevetettük és sokat segítettek nekem.

Miről szól a diplomamunkád?

Egy helyi biciklis rendezvényről. Barátaim a helyi kerékpárosok. A turisztikai hivatal nyomtatta ki, fűzte le a munkámat, a biciklisek pedig készségesen segítettek.

Hol élsz?

Graubünden kantonban, Scuol településen. Ez a rétoromán részen van. Az olasz és az osztrák határtól 20-20 kilométerre. Sokkal közelebb vagyok például Innsbruckhoz, mint a kanton székhelyéhez, Churhoz.

Mennyit dolgozol?

Szezonokban dolgoztam. Az azt jelenti, hogy kilenc hónapot egy évben. Négy és felet télen, ugyanennyit nyáron. A két szezon között volt 6-7 hét szabadság.

Meg lehet élni ebből a kilenchónapnyi fizetésből egész évben?

Igen, mert szezon végén is vannak plusz juttatások. Ilyenkor fizetik ki azt, hogy például ünnepnapokon is dolgoztál, a pluszórákért is megkapod a pénzt.

Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

Amikor kevesebb időm van, télen a hegyen vagyok, sízek, vagy bejárjuk a környék sírégióit. Éves bérletem van, ezért a környékbeli helyeken is kapok kedvezményt, az ottani sípályákon. Tavasszal, nyáron és ősszel túrázunk, hegyet mászunk, biciklizünk, grillezünk, azt mindig, még télen is.

Barátaim rafting-guideok, legjobb barátnőim kanyoning-guideok, ezek a programok nem kerülnek pénzbe. Olyan nincs, hogy ne legyen valami.

Amikor több időm van, akkor utazom. Sokat voltam Távol-Keleten. Tavaly ősszel Mexikóban voltam. Nepálban voltam magashegyi túrákon kétszer.

Milyenek a svájciak, milyen a kint lét?

Az osztálytársaim, kettő kivételével a tizenkilencből, távolságtartóak voltak. A lakhelyemen nem ilyenek az emberek. Sokan voltak, akik azt mondták, hogy a svájciak nem barátságosak, de én nem hittem el az elején, velem mindenki nagyon az volt a lakhelyemen.

Imádom a svájci csokit. Imádom a hegyeiket, de összességében imádom a hegyeket. Nagyon tetszik, hogy nem kell bezárni a lakást. Nem kell lezárni a biciklit az útszélen, más is otthagyja. Mondjuk, ez egy nagyobb városban nem működne. Itthon sem merném ezt megcsinálni.

Nagyon szép, hogy ki vannak alakítva piknikező, grillező helyek, tűzhelyek. Ezek mellett ott van a tűzifa és a papír, gyakorlatilag csak a kolbászt kell magaddal vinned és megsütnöd. Még a sütőrács is ott van.

Óraműpontossággal működnek a svájciak?

Nem tudom, hogy a kimértség hol kezdődik, és hol végződik, de tény, hogy szívesebben járnak át Ausztriába bulizni, mert ott felszabadultabban lehet. Nem mintha nem táncolnának a síbárokban az asztalon, de valahogy jobb például az osztrákoknál bulizni.

Munkahelyen azért tapasztalható a pontosság. A fizetés megérkezik a megfelelő időpontban. Amikor megérkezik a fizetési kimutatásod, akkor részletekre le van bontva, hogy mit miért vontak le, a pluszóráidat tényleg kifizetik.

A svájci nem családbarát nemzet. Például, ha gyerek születik, akkor az anyának tizenkét hetes szabadsága van, nem úgy, mint itt, vagy Magyarországon, ott csak három hónapos a gyereknevelési szabadság. Ilyenkor az apa tartja el a családot.

Viszont sokat kell fizetni az egészségbiztosításra. Igaz, ha kórházba kerülsz, akkor visszakapod. Olyan a kórház, mint egy szálloda. Megkérdik, hogy mit szeretnél reggelizni, ebédelni, vacsorázni, majd kiikszelik a menüben, és azt kapod. Volt szerencsém két napot élvezni a kórházi ellátást. Megműtötték a térdemet, s két napig ott feküdtem, valóban így van. Sokáig nem tartottak bent. Azt mondták, hogy még két napot megfigyelés alatt tartanak, ha akarom, hanem mehetek.

Két napot feküdtél egy térdműtéttel?

Igen. Azóta pedig tökéletesen működik a térdem. Azért csak két napot, mert mellettem egy nagyon beteg néni feküdt, és jobbnak láttam, ha távozom. Persze utána a heti kétszeri fizioterápia, vízterápia benne volt a biztosításban. Ezeket komolyan vettem, és jól működik a térdem.

Ami még érdekes, hogy a szezon elején sérült meg a térdem, és csak három-négy hetet dolgoztam azon a munkahelyen, a síiskolánál. Az iskola biztosítója kiszámolta a havi juttatásomat, és olyan 500 frank körüli összeg volt. Ezek után felhívtak, majd azt mondták, hogy szerintük ebből az összegből nem lehet havonta megélni, ezért gyűjtsem össze visszamenőleg az összes fizetési papíromat az elmúlt évről, és újraszámolják. Igen, ők hívtak fel. Úgy kiszámolták, hogy egy szavam sem volt. Sőt, utána fél évvel felhívott a biztosító, és megkérdezte, hogy elégedett voltam-e.

Hátránya volt annak, hogy bevándorló voltál/vagy?

Talán egyszer, de az is csak az internetszerződés miatt volt. Eleinte csak három hónapra kaptam meg a tartózkodásit, és ezzel nem köthettem internetszerződést, de a főnököm volt annyira rendes, hogy megengedte, így az ő nevére megköthettem. Inkább csak bosszantott, hogy nem lehettem önálló.

Ez most nem áll fenn, mert ötéves tartózkodási engedélyem van, ezzel nőttek a jogaim és a kötelezettségeim is. Például ebben a hónapban, habár itthon vagyok, ki kell fizetnem a 300 frankos egészségbiztosítást.

Ha volt is problémám, az mind abból adódott, hogy nem tudtam a német nyelvet. Ha valaki megkérdi, hogy mit kell tenni, hogy Svájcban dolgozzon, akkor azt mondom, hogy elsősorban a nyelvet kell megtanulni, például a németet.

Csinálnál valamit másként?

Minden jó így, ahogy van. Egy földi paradicsomban élek. Kicsi, békés, tiszta, barátságos hely. Legalább olyan infrastruktúrája van, mint Udvarhelynek, ha nem jobb. 2 500 lakosú faluról van szó. Képzeld el, hogy van egy 80 km-es sípálya rendszerünk. Ha a sípályarendszer nem lenne elég, akkor egyórás távolságra négy, vagy öt kétszáz kilométer hosszúságú sípályarendszer van. Ott van St. Moritz a közelben. Nyáron sem rossz, mert ezer kilométernyi kijelölt útvonal van túrázni.

Busz, uszoda, wellness központ. A falu közepén van kb. húsz borvízforrás. Nagyon multinacionális a közösség. Egyik nap én főzök töltött paprikát, másik nap dél-afrikai kaját eszünk.

Svájcnak egynegyede bevándorló. Genfnek fele. Ahol én vagyok, sokkal kisebb az arányuk, mert eléggé eldugott a falu. Oda az megy, aki tényleg oda akar menni, más nem.

Az elején arról beszéltél, úgy mentél ki, hogy haza is jönnél. Mennyire változott ez meg azóta, hogy ott élsz?

Először tényleg úgy mentem ki, hogy hazajövök, most úgy vagyok, hogy kirándulni jövök csak haza. Ott el tudom képzelni az életemet. Nagyon rövid időn belül ez bekövetkezett.

Négy éve vagyok Scuolban, falusi lettem, de egyáltalán nem bánom. Megszerettem azt a helyet. Úgy érzem, hogy rugalmas vagyok, de nem látom azt a valamit, ami hazahozhatna.

Mi szeretnél lenni?

Inkább vendég, mint pincér. Megvan a békés, nyugis élet, nekem ez így jó. Mindig vannak különböző kihívások, amiket el szeretnék érni, például képezni magam, de alapjáratban jól érzem magam, jól vagyok. Ez az élet már jó.

Még egy-két szezont pincérként fogok dolgozni, de az is lehet, hogy el kell költöznöm új munkahely miatt ebből a paradicsomból. Ez sem baj, mert rugalmas vagyok.