Május 30-án három évre nevezték ki Szőcs Endrét a Székelyudvarhelyi Városi Könytár igazgatójának. A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont nemrég lemondott vezetőjét a váltásról, tervekről és lehetőségekről kérdeztük.

Több mint egy évtizedes tapasztalat után már otthonos volt a terep, ismerős a csapat, miért döntött úgy, hogy nem vállalja tovább?

A döntésemnek összetett okai vannak. Nem részletezem, de összefoglalva a legfontosabbat: nem tudtam azonosulni a jelenlegi megyei tanácsnak sem a költségvetési, sem pedig a kulturális politikájával.

Hogy az utóbbira példát mondjak, olyan népszerű és nagy múltú rendezvényeket kellett kivennünk az éves programunkból, mint a több mint 30 éves Szentegyházi Nárciszfesztivál vagy a szenterzsébeti Cigánytűz és a székelykeresztúri Sóskút fesztivál. Ezek nyilván a Forrásközpont támogatása nélkül is tovább élnek, de az intézmény szempontjából fontosak.

A másik, amivel nem értettem egyet, hogy – főként az utóbbi időben – semmiben nem kaptunk szabad kezet, nem hozhattunk önálló döntéseket. A harmadik az intézmény költségvetése, amelynek végrehajtása a jelenlegi körülmények között nem alkalmazható az alaptevékenységben foglaltak elszámolásához. Személy szerint nem tudtam ezeket a dolgokat sem elfogadni, sem támogatni.

A lemondásával kapcsolatosan az a hír járta, nem volt véletlen az időzítés: így megpályázhatta a városi könyvtár menedzseri székét. Mi ennek a valóságalapja?

A dolgok ilyen szempontból egyáltalán nem függnek össze. A felmondást már tavaly fontolgattam az előbb felsorolt okok miatt, nem egyik napról a másikra határoztam. Igaz, hogy amikor lemondtam, már körvonalazódott, hogy Udvarhelyen meghirdetik a menedzseri állásokat.

Az, hogy a lemondásom és a megüresedett állások pályáztatása egybeesett, csak egy szerencsés véletlen. Számomra kedvező helyzet alakult ki, éltem a lehetőséggel. A Hargita Népében ezzel kapcsolatosan megjelent újságcikk azért etikátlan, mert az újságíró a kérdését nem, csak a válaszomat közölte, ferdítve a valóságot.

Színház, táncműhely, könyvtár – a háromból miért épp utóbbira pályázott?

Mindegyik intézménynek megvan a sajátos kulturális arculata, tevékenysége. Úgy éreztem, hozzám a könyvtáré áll a legközelebb. Lelkem mélyén úgy érzem, biztos vagyok benne, hogy itt megtalálom a helyemet, és azt, amiért érdemes dolgozni.

Tudom folytatni azt a munkát, amit az elődeim, néhai Györfi Jóska bácsi, Hermann Gusztáv-Mihály és Szabó Károly elkezdtek, felépítettek mostanig, s munkámmal talán nagyobb hírnevet is tudok a könyvtárnak szerezni. Itt nem a tulajdonképpeni könyvtári tevékenységre gondolok, hanem arra, hogy a közművelődés terén kellene kicsit nagyobbat lépni.

Kifejtené ezt konkrétabban?

Udvarhelynek nincs olyan közintézménye, amely a közművelődést vállalta volna fel. Kis részben, szakterületenként szolgálja ezt a Művelődési Ház, a múzeum, a színház, a táncműhely, de ennek a tevékenyégnek a nagyobb részét egyik sem vállalta fel. Ebbe az irányba próbálok nyitni.

Például mivel?

A könyvtárban már működött egy részleg, mely a mindennapi alaptevékenység mellett előadásokat, kiállításokat, könyvbemutatókat szervezett, pályázatokat is írt.

Meglátásom szerint van lehetőség arra, hogy akár más udvarhelyi kulturális intézményekkel, akár a Forrásközponttal, akár a múzeummal, táncműhellyel közösen szervezzen, ne csak a városnak, de akár egész Udvarhelyszéknek szóló kulturális programokat.

Azt szeretném, legyen szó akár egy fúvóstalálkozóról, akár középiskolások néptánctalálkozójáról, mindegyiknek legyen udvarhelyi érdekeltsége.

Úgymond kívülállóként jött a könyvtárba, alig pár napja foglalta el a székét. Milyen volt a fogadtatás? Mennyire nyitott a munkaközösség az új elfogadására?

Majd kiderül. Az első egy-két hónap azzal fog eltelni, hogy minden szempontból fel kell mérnem, térképeznem a terepet. Kezdve a személyzeti kérdésektől a technikai adottságokig, a szolgáltatás minőségétől az épület állapotáig.

Említette a személyzeti kérdést is. Lesznek változások?

A lehetséges 17 állásból jelenleg 10 van betöltve, ebből is kettő gyermeknevelési szabadság okán felszabadult. Ez a minimális létszám már-már veszélyezteti a könyvtár normális működését, hiszen két váltásban kell biztosítani a szolgáltatást.

Ha sikerül ezt a személyzeti kérdést rendezni, akkor az alaptevékenységen kívül felgyorsulna például a teljes állománynak a digitális katalogizálása. Személyzetbővítésről nem lehet szó, de a 17 állás betöltéséről, valamilyen törvényes formában, igen.

A tulajdonjogi kérdés sem elhanyagolandó.

Tisztázott, hogy az ingatlan 50-50 százalékban a városé és az örökösöké. Ideális az lenne, ha a város meg tudná vásárolni az épületet, mert ha megosztás történik, akkor a jelenlegi terület felében nem lehetne a tevékenységi kör bővítéséről beszélni.

Mindehez pénzre van szükség. A könyvtár ez évi elfogadott éves költségvetése 395 000 lej, ami a túléléshez elegendő. Ön bizakodó, de hogyan teremt „a semmiből egy szép, új világot"?

Valószínű ez nem sikerül, de az első két hónapban azt is felülvizsgálom, hogyan lehet a jelenlegi kiadásokat csökkenteni. Például, hol szükséges szigetelés, fűtést szabályzó termocsapok beszerelése.

A különböző szolgáltatókkal kötött szerződéseket is megvizsgálom, és, ahol lehet, szűkebbre húzzuk a madzagot. És nem utolsó sorban a költségvetést lehet módosítani, a fenntartó adhat kiegészítést, a Bibliofil Alapítványon keresztül pályázni is lehet. 

A könyvtárosi törvény lehetőséget ad arra is, hogy az intézménynek a specifikus tevékenységéből saját bevétele legyen. Ez persze nem azt jelenti, hogy a könyvkölcsönzés pénzbe kerülne.

Még nincs részleteiben kidolgozva az elképzelés, de szeretnék bevezetni egy, egy évre szóló tagsági díjat, ami egyfajta olvasói bérlet lenne, több fokozattal, és ami a tulajdonosát különböző kedvezményekre jogosítaná fel. Erről az egyeztetések még folynak, remélem, hogy pozitív lesz az elképzelés fogadtatása.

Elődje tizenkét éve munkatársa a könyvtárnak, ebből hét éven át igazgatta az intézményt. Kialakult egy belső rend, ami most, úgy tűnik, megváltozik. Kérdés, hogyan fogadják el a kollégák a változást.

A kollegákat ismerem, remélem nem lesznek gondok, és sokáig együtt fogunk tudni dolgozni. Azt kérem tőlük, amit önmagamtól is: pontosságot, udvariasságot, mert ez egy szolgáltatás, ahol emberekkel dolgozunk, és mi vagyunk az olvasókért, nem fordítva.

Be akarom vonni a kollégákat a könyvtári tevékenységen kívüli közművelődési tevékenységekbe is. Nem várok el lehetetlent, de bizonyára lesznek olyan elvárásaim, amelyek indulásból nem a legnépszerűbbek, de közös célunk, hogy az intézmény az olvasói elvárásoknak megfelelően működjön.

Szabóval együtt tud, együtt fog működni?

Természetesen. A kinevezésemet megelőzően is konzultáltam vele. Szakmai kérdésekben nem is akarok egyelőre egyedül dönteni, kikérem az ő és a hozzá hasonlóképp tapasztalt kollegák véleményét.

A hosszútávú tervekről beszéltünk, rövidtávon mit tervez?

A nyár folyamán a Bethlen-negyedi parkban és a városi parkban is lesznek hétvégi rendezvények, ezekbe kapcsolódunk be, az ezzel kapcsolatos egyeztetések most zajlanak. A hagyományos események, mint a Nyitott könyvek éjszakája vagy a Mesemondó maraton mind megmaradnak.

A többi kulturális intézménnyel tervez közös programokat, ápolja a testvérkonyvtárakkal a „rokonságot"?

A Székelyudvarhely Tavasza is bebizonyította, hogy tudunk egy irányba húzni, összehangolni a programokat, és szükség is van erre az együttműködésre. A testvérkönyvtárakkal kialakított szakmai kapcsolatokat mindenképpen meg kell tartani, hiszen továbbképzés, tapasztalatcsere, állománybővítés szempontjából is jók, hasznosak.

Tavaly felmerült annak ötlete, hogy a könyvtár felvegye Nyirő József nevét, sőt, az író szobra is helyet kapjon az intézmény előtti téren. Támogatja ezt?

Sokan ebből már politikai kérdést csináltak, ezért ezzel kapcsolatosan nem nyilatkozom.

Mit gondol, amikor megvonja majd a hároméves munkája mérlegét, mit fog sikerként elkönyvelni?

Valószínű csodákat nem fogok művelni. Nem is akarok. Akkor volnék elégedett, ha látnám, hogy az udvarhelyi köztudatban a könyvtár egy élő ház lenne, ahová bárki, bármikor szívesen betér.

Szőcs Endre

Eredeti foglalkozása földrajztanár, összesen tizennégy évet tanított, előbb Oroszhegyen, majd a Bethlen Gábor Általános Iskolában és a Baczkamadarasi Református Kollégiumban.

 

Pályáját 2002-től a Hargita Megyei Kulturális Központ udvarhelyi fiókjánál osztályvezetőként, 2006-tól pedig annak utódjánál, a Hargita Megye Tanácsa által fenntartott Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontnál aligazgatóként folytatta.

 

Dr. Hermann Gusztáv Mihály lemondását követően az intézmény igazgatója lett. Ez év márciusában lemondott vezetői tisztségéről, és sikeresen pályázott a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár menedzseri pozíciójára.