Hamarosan megbánom, hogy fizettem. Már az út elején találkozom egy régi vásárhelyi ismerősömmel, volt túratárssal, aki családjával a túlsó oldalról jött be, már végigjárta a helyet, és tipikus vásárhelyi hanglejtéssel határozottan kijelenti, ő nem fog fizetni, ha még a szemetet sem képesek ezek összeszedni. Ha május elseje előtt nem képesek egy nagytakarítást tartani, akkor mikor, kérdi. Na, most nem úgy kell elképzelni a helyet, mint ahova szemetet öntöttek le teherautóból, de azért jócskán vanogat, már az ösvényről látszik. Sőt, olyan is van, hogy az ösvénybe bele van ragadva a csoki csomagolása, csak a fele kandikál ki. Az még akkor ragadhatott bele, amikor sár volt, azaz egy hónappal ezelőtt, vagy még régebb. Ha tényleg nagy lenne a terület, az ember nem kötözködne, de így, hogy egy fél óra alatt meg lehet járni oda-vissza, eléggé érthetetlen, hogy miért nem lehet heti kétszer összekapkodni a szemetet legalább az ösvény környékéről.