Képriport
Hamarosan megbánom, hogy fizettem. Már az út elején találkozom egy régi vásárhelyi ismerÅ‘sömmel, volt túratárssal, aki családjával a túlsó oldalról jött be, már végigjárta a helyet, és tipikus vásárhelyi hanglejtéssel határozottan kijelenti, Å‘ nem fog fizetni, ha még a szemetet sem képesek ezek összeszedni. Ha május elseje elÅ‘tt nem képesek egy nagytakarÃtást tartani, akkor mikor, kérdi. Na, most nem úgy kell elképzelni a helyet, mint ahova szemetet öntöttek le teherautóból, de azért jócskán vanogat, már az ösvényrÅ‘l látszik. SÅ‘t, olyan is van, hogy az ösvénybe bele van ragadva a csoki csomagolása, csak a fele kandikál ki. Az még akkor ragadhatott bele, amikor sár volt, azaz egy hónappal ezelÅ‘tt, vagy még régebb. Ha tényleg nagy lenne a terület, az ember nem kötözködne, de Ãgy, hogy egy fél óra alatt meg lehet járni oda-vissza, eléggé érthetetlen, hogy miért nem lehet heti kétszer összekapkodni a szemetet legalább az ösvény környékérÅ‘l.