Mondtam a szervezőnek, hogy ha lefizet egy darab füllel, akkor nem írok szöveget ehhez az anyaghoz. Mondta, hogy nem fizet le. Már-már aggódni kezdtem, hogy muszáj lesz írnom, mikor mégiscsak jobbnak látta kedvesen megjelenni egy darab füllel, megdobogtatva vegetáriánus szívemet. Így nem kell leírnom, hogy a Farkaslaki Disznótoros Farsang, mely immár a negyedik kiadásához érkezett, azért jött létre, hogy a község falvai közti kapcsolatot szorosabbá tegye. De azt sem, hogy ilyen hihetetlen dolgok történtek itt idén, hogy a kecsetiek pénzt adtak a cigányoknak, azaz egészen pontosan bédugták a hegedű húrjai alá, vagy hogy Borboly jött-ment, és itt nem azt akarom mondani, hogy ő egy gyütt-ment, hanem azt, hogy amint megérkezett, egyet koccintott és közösségről szóló beszéd nélkül rohant is tovább. És azt sem kell leírnom, hogy a fődíjat a szentléleki Torzsások csapata nyerte, mert róluk majd jövő héten többet megtudunk, egy teljesen más jellegű képriportból. Ha már úgysem lesz ehhez az anyaghoz szöveg, akkor az asszony is azokat a fotókat válogatta, amelyek neki a legjobban tetszettek képileg, nem pedig azokat, amelyekkel el lehetett volna mesélni székely vérhagyományaink megőrzésének történetét. Képek következnek.