Kis udvarhelyi küldöttségünk nevében búcsúzom innen Bukarestből, a zsiráf farka alól. Tisztában vagyok vele, hogy a mai képriport sem lendít sokat előre az ügyön, csak annyi haszna lesz, hogy ismét nekem esik facebookon egy rakás oltásrajongó kemény gyerek, aki tudja az igazat, és ír néhány szülő, akinek hasonló problémában szenved a gyereke, hogy adjam meg az elérhetőségét valamelyik orvosnak, aki nekünk segített. Aztán ezek egy része visszaszól, hogy köszöni, hogy meggyógyult a gyereke. Ez a jó érzés, kárpótolja a sok durva, támadó kommentet. Ezen kívül rövid távon nem sok haszna van ennek az egymás mellett való elbeszélésnek, a hosszú távú párbeszéd csírája pedig még nagyon apró, és törvényekkel próbálják meggátolni növekedését. Őszintén, nem vagyok meggyőződve, hogy nagy haszna lenne ezeknek az oltásos témájú anyagoknak, mégis meg-megírom őket. Hogy miért? Mert még meg tudom írni őket. Félek, hogy hamarosan már írni sem fog lehetni majd erről, vagy beszélni róla, törvény fogja tiltani a témát. Félek?