Képriport
Sőt, ilyen bérlet is volt, bizonyára aznap elfogyott a papír a xeroxmasinából. Nagy kérdés, ilyen körülmények között hogyan tudnak nyilvántartást vezetni, hogyan tudják megoldani, hogy a pénzt szedő strandos lány, annak főnöke, vagy a városházi alkalmazott, akinek átadja, ne vágja zsebre egy részét, majd panaszkodjon, hogy nem jövedelmező a fürdő. Félre ne értsenek, nem az adócsalás miatt aggódom itt most, csak a fürdő miatt. Ha a fürdő rendben lenne, fel sem merülne bennem a kérdés, hogy hová tűnik a pénz, mert látnám, de így nem látom. Azt azért elég furcsának találom, hogy akkora az érdeklődés a fürdő iránt, hogy órákig sorban állnak az emberek, de az általunk itt hagyott pénznek egytizedét sem fekteti vissza a városháza a fürdő karbantartásába. Tudom, hogy rajtunk kívül csak a nyugdíjasok járnak ide fürödni, akik úgyis elmennek szavazni, ha rájuk omlik egy szép napon a fürdő, de talán pont ezért érdemelnék meg, hogy ne csak a bejáratnál az „A mi székely Félixünk” bőcselkedőtábla legyen jó állapotban, hanem maga a székelyfélix is. Még egy hétig fogunk járni fürdeni, abban nem reménykedem, hogy azalatt a rozsdás kádakat és csempét lecserélik, de abban azért bízom, hogy a végén legalább azt megírhatom, hogy a kádak lefolyóit kidugaszolták becsületesen.