Matematika következik, aki nem szereti, ugorhat a következő képre. Szilárd megoszt velünk néhány gondolatot a kerékpárösvény tervezéséről: egy átlag kerékpáros turistához szabott ösvény átlag emelkedési szintjét 10% alatt kell tartani, ahhoz, hogy még kényelmesen járható legyen. Rövid szakaszonként még megengedett a 15% is, például kanyarban, de ilyen esetben általában előtte és utána is egy könnyebb szakasz van pihenőnek. Az emelkedési százalékok meghatározása még a vízelvezetés szempontjából is nagyon fontos. Ilyen szempontból talán a legfontosabb a felezős szabály, ami szerint a tervezett ösvény meredeksége max. a fele lehet a domboldal meredekségének. Ellenkező esetben a domboldalról (az ösvény feletti részről) lefolyó víz mind az ösvényben fog összegyűlni és ott lefolyni, ami nagyon gyorsan erodálja azt. Még egy szabály, amit az ösvény kialakításánál kötelező figyelembe venni, a hullámzó kontúr. Azaz ne legyenek benne csak egyenes, csak emelkedő vagy csak ereszkedő szakaszok. Ez megint csak meggátolja, hogy az ösvényen végigfolyó víz ott maradhasson sokáig rajta, de egyben a bringázás élvezeti értékét is növeli.