Érkeznek az asztalok és a padok. A sörcsap nem akar érkezni. Jaj, nem ide tart, de muszáj elmesélnem: múlt hétvégén itt volt édesanyám és a pesti húgom, elvittük őket kirándulni Varságra, a vízeséshez. Már a vízesés tetején hallatszott egy folyamatos motorzúgás, ami elnyomta a patak csörgedezését, de mikor kimentünk a forráshoz, ott már elviselhetetlen volt a zaj. Egy generátor dolgozott folyamatosan a filagóriánál, egy táposnak tűnő kirándulócsoport lakomázott a generátor mellett. Gondoltam, lövök pár képet, hát felmentem. Elkezdtek invitálni enni meg inni, kiderült, hogy ismerem őket, egy környékbeli polgármesteri hivatal vitte ki oda tizenvalahány testvérvárosának képviselőit. Ez a kirándulás egy prémium termék a vendégek számára, ecsetelte az alpolgármester büszkén, és nem nagyon értékelte, mikor felhoztam témaként a prémium termék generátorzajos voltát. Kiderült, a sörcsap miatt kell folyamatosan mennie a generátornak, de odaszólt a csaposnak, hogy állítsa le. Hirtelen megtelt madárdallal a rét. Elindultam lefelé, még el sem értem az 50 méternyire lévő forrásokat, a generátor újból beindult, és megállás nélkül működött, míg mi el nem mentünk. Hiába na, szomjasak voltak a vendégek. Visszatérve ide a Budvárra, nincs sörcsap, már-már idegesítő is ez a nagy csend.