Amíg egy helyi rendőrrel beszélgetek, odajön a szállításvezető, s a kerítés lyukán keresztül kinyúlva megrángatja fényképezőgépem. Ha nincs ott a rendőr, hogy berakja a karját elejébe, és felszólítsa, hogy jogi úton lépjen fel a fényképezés ellen, ne fizikai bántalmazással, lehet, hogy még egy-két taslit is kapok a nagydarab embertől. Aztán megbékél az ember, elpanaszolja, hogy a cigányok miatt szemetes itt minden, tönkreteszik a kerítést is, folyamatosan betörnek kukázni, szétszaggatják a konténereket fedő hálókat, s szétszórják a szemetet. Mondom neki, hogy két hónappal ezelőtt, mikor ide jöttem először fotózni, a kukázók békésen turkáltak a szemétben, senki nem szólt rájuk az alkalmazottak közül, s fel voltak háborodva, hogy miért fotózom őket, mikor nekik engedélyük van a főnöktől. A szemetes cég alkalmazottai is inkább rám néztek rossz szemmel, nem a kukázókra, mintha szimbiózisban éltek volna velük. A szállításvezető most tagadja, hogy valaha is engedélyük lett volna a kukázóknak. A helyi rendőrséget is azért kellett kihívatni, mondja, mert nem bírnak velük.