Felhívtam a 112-t, s mentem be az útra. Azon az éjszakán többször hallották lentről, hogy üvöltött. Ilyenkor párzási időszak van, és védi a területét. Ez lehetett az oka a támadásnak. Vagy az is lehetséges, hogy bocsai voltak abban az irányban, amerre mentem. Vagy az, hogy zsákmány volt nála, s védte. De a legvalószínűbb az, hogy a párzási időszak miatt védte a területét, és konkurenciának látott. Egyre több a vadállat, régen nem volt ennyi. Ma az ember élete nem ér annyit, mint a vadé. Mi erdészek munkánk miatt naponta veszélyben vagyunk”. Eddig tartott a pórul járt erdész története röviden. Sajnos, attól félek, hasonló történeteket fogunk még hallani az elkövetkezendő időszakban. Jövő szerdán is egy medvés történettel jelentkezünk, ami életet is követelt, többet is, igaz, nem emberi életet, szerencsére. Abban a képriportunkban fogja elmesélni egy szakember, hogy mi is ennek az egyre durvuló medvesztorinak a múltja, jelene, és talán a jövője is. Addig is, csak óvatosan az erdőben! Gyógyulást, Csaba!