Aki a legtöbbet szenved a királyi beszéd alatt, fehér király komor nyikja, aki a keleti fekete király birodalmában tanulta a zen nyikság mesterségét, és teljes behódoltja a keleti fekete királynak. Lehetne úgy is mondani, hogy a keleti fekete király küldöttje a fehér király udvarában, de annál azért mégis több, inkább a fekete királyság helytartójának lehet nevezni, akinek feladata folyamatosan emlékeztetni fehér királyt arra, hogy ő már nem szegény ember, hanem király, és ekképpen kell viselkednie, de arra is, hogy hálával és alázattal tartozik a keleti fekete királyságnak, melynek vazallusa lesz mindörökkön örökké. Ámen. Komor nyiknak jutott az a megtisztelő feladat is, hogy fehér királyt megtanítsa hazudni, és egy valódi fekete királyt neveljen belőle. Dolgozik is feladatán szorgosan, keleti fekete király fekete áldásával. Ennek a munkának az is része, hogy a fehér királytól minél távolabb tartsa a fehér embereket és éhenkórászokat, ezért nyik a királyi beszéd előtt bejelenti, hogy ma nem merülhetnek fel kérdések a királysággal kapcsolatban, fehér király ma csak nyilatkozni fog, s pont. Pont csak annyira bírja lábfájással, amíg minden király megtartja beszédét, de ha egy picivel is többet ül a lovagi teremben, lábfájdalma rögtön átalakul száj- és körömfájdalommá, ami azért nem tenne jót a királyságnak.