Alakultak erdőegyesületek, érdekesmód egyesek több száz hektár erdő hiánnyal. Nem kell mondanom, ugye, hogy kinek van hiánya és kinek nincs? Időnként egyesek megrajzoltak egy-egy térképet, hogy hol kinek van erdeje, de nem kell mondanom, ugye, hogy kik rajzoltak, és kiknek jutott a jobb erdő? Az egyesületek nagyon furcsa módon egyesültek, de meg is maradtak, a nem kell mondanom, hogy kikből álló vezetőséget leváltották, de aztán mégsem. A kiosztott magántulajdon és az oszthatatlan tulajdon határán játszadozó erdőterületek időnként évekig őrzés nélkül maradtak, aztán őrizve lettek, de az őrzést nem fizették ki. Az őrizetlen állapot csak egyeseknek kedvezett, de vajon kinek? Kedves olvasóink sejtenek valamit, de sorozatunk következő részeiben választ is kaphatnak egy-egy kérdésükre, mert meg-megnézegetünk egy-egy kisebb érdekes ügyet, hogy megértsük, miért van az, hogy ma, amikor Szentegyháza nevét kiejtjük, több embernek jut eszébe az „erdőmaffia” szó, mint mondjuk a „nárciszmező” vagy a „vasgyár”. Hogy ne legyen túl unalmas vagy túl intenzív a szomorú sztori, havi egy-két történettel fogunk szolgálni, a készlet erejéig. Kövessék sorozatunkat!