Képriport
Gyula bácsi, az édesapja, meséli el a gyümölcsfajtákkal kapcsolatos tapasztalatait. A Zöld almával kezdi, ami félig piros. Leves, sokáig eláll, sokat terem. Súlyosabb, mint a többi alma, a Jonatánból egy véka 8-9 kiló, zöld almából 11-12. Úgy is hívják ezt a fajtát máshol, hogy Bánffy Pál, állítja Gyula bácsi, de megjegyzem, hogy ez már a harmadik fajta alma, amire itt, Nyikó-mentén Bánffy Pált mondanak. Gyula bácsi ellenben tudhat valamit, mert ez a bencédi Zöld alma tényleg nagyon hasonlít ahhoz, amit Nagy-Tóth Ferenc könyvében Bánffy Pál almának hívnak, az ötvenes években végzett nagy pomológiai felmérés alapján. Menjünk tovább: fája gyorsan nő, kövér, törékeny. Nagyon bőtermő, „rengeteg lösz rajta, az ágai is összetörnek”. Mikor kevesebb lesz rajta, túl kövéren nő, már a fán megrohad. Az apróbb tartósabb. Szeptember dereka után szedik, tavasszal jó enni, mikor a többiek már megfogytak. Hullásra hajlamos, mikor eljön az idő, leomlik a fáról. Április derekáig áll jól el. Nem túl piacos, csak akkor viszik el, mikor a színesek elfogytak. Kompótnak jó, enni, s pálinkának.