Zöld batur. Ugyanolyan, mint a piros, csak mégsem ugyanolyan, mert nem olyan szíjas. Édes, héja vékony, aromája finom. Fája gyorsan nő, csak jó hely kell neki. Magát rendszeresen gyéríti, könnyű a takarítása. Bőven terem, de hajlamos szakaszos termésre. A fa elég ellenálló betegségekre, a gyümölcs szokott fapöcsétesedni. A pincében a pöcsét körül sárgul be, nem bírja sokáig. Ez a „rothadó pöcsét”. Szeptemberben már ezt is szedik, mert hull, ha nem. Kényes fajta, január után már nem nagyon áll el. Szállítani nem könnyű, vékony héjú, elvárja a jó csomagolást. Mindenre jó, eladásra, étkezésre, pálinkának, levesnek. Aki ismeri, nagyon veszi. Kóstolónkon kinézetre 7,20-at, ízre 7,80-at kapott.