Jonathan. Jónatán. Jonatán. Jonathán. A legmagyarabb amerikai alma. Mindenki másképp hívja, az ékezetekkel és a h betűvel a végtelenségig lehet játszani. Egyik magyar kertből sem hiányozhat ez az alma, melyet Péter bácsi így ír le: kellemes ízű, édes, leves, zamatos, közepesen vastag héjú. Fája kényes, nem hosszú életű, a 80 éves fák már száradnak ki. Nem mindenütt szereti, sem a túl száraz, sem a túl vizes helyet nem bírja. Bőven terem, de nem túl sokat (ezt még én sem értem, de majd megfejtem idővel). Szakaszos termésre hajlamos, szokása, hogy csak minden második évben terem. Ha nincs permetezve, a hamuféreg támadja, fapöcsétre és lisztharmatra érzékeny, hamar kipusztul egy-egy ága, a tűzelhalás is egy-egy fél fát elvisz. A gyümölcs nem hull a fáról, márciusig tárolható, ha nem hibás. Keresett, piacos alma, sokat adott el belőle.